Ez a legjobb kép, ami SzeleburdiRékáról készült még hétfőn, az ovis év első napján. Hajacska frissen mosott, "áramos", orca és mancs tisztára sikálva, fogacskák ugyancsak, rucit maga választotta, a hátizsák is elmaradhatatlan része az ovis létnek.
Azóta három napot legyűrt az oviban, ebből kettő egészet (reggel 9-től délután 4-ig). Számomra hihetetlen, de gond nélkül alszik ebéd után. Bár tulajdonképpen ez a váratlanul gyors és gördülékeny beszokás is csak álmaimban szerepelt...tán még fel sem fogtam.... Jó az étvágya is, az utolsó falatig betömi ebédjét és farkas étvággyal uzsonnázik. Kommunikál az óvónőkkel, "Néma Levente Réka" már a múlté. Nagy vágya, hogy sok barátja legyen a csoportban, remélem, így lesz és felhőtlenül boldog lesz az én kis óvodásom.
Öröm az ürömben, hogy az óvodából való távozásunkat nagyjából 60 percen belül elkerülhetetlen hisztiroham követi, amelyet valamilyen formában kezelnem kell....Az egész nap elfojtott feszkó tornádóként tör ki Réciből, hát fedezékbe, aki ilyenkor találkozik velünk. Ma sajnos éppen a kisboltban robbant a bomba, szép látvány volt Réka, ahogy feltörli a padlót, kifizetetlen termékekkel szaladgál az utcán, én illetve hónom alatt Zalánnal utána....majd némi közelharc, ordítás...végül csend....
Holnap jön a negyedik nap, az első, amikor csak "beadom" a csemetém az óvónéniknek és távozom. Apa reggel fogorvoshoz lesz hivatalos hajnali nyolcra, így Zalánnal együtt kísérjük oviba Rékát....Kicsit tartok a holnapi naptól, remélem, nem lesz könnyzápor és mély búbánat. Ma a harmadik napon, így búcsúzott Réka az ovitól és ez az ami optimizmussal tölt el:
- Nagyon szeretem ezt az óvodát, nagyon szeretek ide járni. Nagyon nagyon szeretem E. óvónénit.... - olyan jó volt hallgatni, szinte mámorító.
