Úgy néz ki, benyeltem Zalán nyavalyáját, elég vacakul érzem magam. A szokásos arcüregfájásos, taknyos kórság, ami ebben az igen szeles időben talán nem is meglepő. Én mégis meghökkentem, mikor vasalás közben az első tünetek rámköszöntöttek. Mindegy, a répatorta nem olyan bonyolult, hogy ne tudnám összedobni akár félholtan is. Mondom én ezt most, hogy egyelőre nem vagyok félholt. Remélem, nem is leszek.
Mozgalmas napunk volt, Reggel kezdtem a zserbó összeütésével illetve főztem ebédet is. Kora délután elrobogtunk Réka osztálytársának szülinapi bulijába, amit egy pizzériába szerveztek egy bevásárlóközpontba....Hát kb. annyi volt ebben a szülinapban, amennyi első hallásra kitűnik belőle. Ettek egy szelet pizzát vagy kettőt, néhány palacsintát, aztán jött volna a buli. Ehelyett az unalom köszöntött Rékámra, merthogy sem fogócskázni, sem cigánykereket hányni nem lehet egy ilyen vendéglátó egységben.Tulajdonképpen bulizni sem, úgyhogy a csajok igencsak unatkoztak. Talán néhány év múlva értékelni fogják az ilyen meghívást, most 8 évesen csak annyi csalódott kommentárt szedtem ki Rékából, hogy "semmi mást nem lehetett csinálni csak enni és inni...." Biztattam, hogy szedje össze magát, mert most irány az uszoda. Átballagtunk a Tiszaligetbe, közben a szokásos helyen vettünk frissen sütött perecet (nyami) és láttunk egy gyönyörű fekete Mustang autót. Méghozzá egy parkolóban, úgyhogy a gyerekek nem voltak restek, közelről megcsodálták a járgányt. Hűűű...hááááá.....a gazdája nem volt látótávolságon belül. Ennek ellenére minden második mondatom az volt, hogy "nenyúljhozzáááá!!!".
Az úszás jól ment Zalánnak, a mélyvízben szerintem beleáll még mindig a para és emiatt elkapkodja a kartempóját, ami miatt viszont rövidebbek a lábtempó-siklás-levegő ciklusok, ami ahhoz vezet hosszabb távon, hogy bugybugybugy lehet vagy legalábbis kiesik a ritmusból....Mivel ilyen gondja nincs a tanmedencében, gondolom, idővel megszokja a több méteres mélységet és magabiztosságra tesz szert ott is.
Óra után beszéltem Gyurival, nagyon nevetett, hogy nem semmi két fura madaram van....Tudom, hogy annak idején Réka is mély nyomokat hagyott benne, pedig hát milyen fajin, tökös csajszi lett azóta belőle!! Háhááá! A kommunikáció javul közötte és Zalán között, hiszen a nulláról indultunk, most legalább van szemkontaktus (többnyire) és ha kérdez tőle valamit, arra válaszol is, de olyan elő nem fordulhat, hogy magától szól hozzá. Van egy olyan gyanúm, hogy olyan nem is lesz. Nem hogy Gy.-vel, de egyáltalán tanárral vagy óvónővel. Na jó, ne temessük teljesen a témát! Hátha kifog valami angyal és tündér keresztezése tantónénit és be nem áll majd a csőre. Nem illik valami marhára a karakterébe, de soha ne mondd, hogy soha!
Úszás után hazabattyogtunk az isteni szélcsendben....Nekem olybá tűnt, hogy egész héten fújt a szél kisebb vagy nagyobb mértékben. Élmény volt érezni a szél hiányát a langyos kora estében. A gyerekek nem nyavalyogtak egészen hazáig, ami sokat könnyített a helyzetünkön. Pikk-pakk csokit öntöttem a zserbóm tetejére, ami még mindig a tepsiben pihent. Hamar rájöttem, hogy nem volt annyra jó ötlet beolvasztani az alapítványi bálban nyert orosz csokoládét....ami afféle buborékos csokiból készült (ehető volt, de nem különösebben) A szokásos fényes csokimáz elmaradt, inkább hepehupásnak tűnt, na mindegy, az íz a lényeg, az meg ott van. Nagyjából. Megesszük, na.
Nem hiszem, hogy Húsvét előtt jönnék még, úgyhogy mindenkinek boldog Húsvétot kívánok! Sok finom falatot, kellemes családi összeröfföket! :)
