2015. június 22., hétfő

Újra Hétfő


Szombat este még egy likas vasat sem adtam volna azért, hogy Réka hétfő reggel elmasírozik a táborba. Jelentkeztek a klasszikus "Réka beteg" tünetek. Egész nap feküdt, mint egy darab fa, egyik ágyból a másikba, kanapéból vissza az ágyba. Közben hangsúlyozta, hogy semm baja, csak egy kicsit álmos. No  persze....... Különösebb táplálékot sem tudtam belé diktálni. A reggeli még nem tűnt annyira fel, mert nem egy nagy reggeliző, ám ebédre sem éhezett meg, sőt vacsorára is inkább csak a kakaóját kanalazta szürcsölve. Szombat éjjel közöttünk aludt, mert fel voltam készülve, hogy be fog lázasodni. Tapogattam rendre egész iccaka, de semmi.....Reggelre maga volt a makk egészség. Hogy aztán valami átment rajta vagy csak tényleg kimerült volt, az egész tanév hajtása buggyant ki rajta egy hét spéttel....nem tudom. A lényeg, hogy fitt és kicsattanó, ahogy mindig.

Terveztük, hogy kisétálunk a Tiszavirág Fesztiválra, eszünk valami finomat, bort kóstolunk, persze ebből így semmi nem lett, otthon "virrasztottunk" Réka körül, kis túlzással lestük, hogy merre mozdulnak el a dolgok. Este azért ott voltunk a Rúzsa Magdi koncerten (este 10-től!!!), mert ahhoz ragaszodtak a gyerekek. Nekem nem volt sok kedvem, főleg, amikor bebizonyodosott, hogy Rékát végig a kezemben kell tartanom, mert szegényke nem lát semmit egyébként. Zalán Tibi nyakában púposkodott a világ felett. 40 perc után azt mondtam, hogy nem bírom tovább Réka cirka 25 kilóját és kidőltem. Akkor elhagytuk a színpad közelében felvert állásunkat, az akusztika ott amúgy sem volt az igazi és hátra slattyogtunk a tömeg legvégére. Onnan semmit nem láttunk Magdiból, de volt levegő és sokkal jobb hangzás. Végig nem maradtunk, hidegre fordult az idő, ahogy az éjszakába belecsaptunk, a gyerekek fáradtak voltak és álmosak, valamint éhesek, úgyhogy a vége előtt kb. 20 perccel elsétáltunk. Volt némi hiányérzetem, sajnáltam is, mert egyre jobb dalok szóltak, de ha menni kell, hát menni kell.

Itthon forró kakaót kívántak a népet, csokigolyós kukoricapehellyel....no comment. Befalták, aztán eldőltek az ágyunkon és úgy maradtak. Mélyen hortyogva. Vasárnap a kutyakozmetikába látogattunk az ebbel, ahol ott hagytuk a fél kutyát. Majd anyu finom ebédjét termeltük be immár újra otthon (otthon). Lábat lógattunk, karfiolt rántottunk, "csibéket ettetünk" (Réka és Zalán), sütit ettünk, fagyiztunk. Hát nem csoda, hogy nem fogyok, nem mondom....

Az utolsó hetem még 39 évesen.....Kezdek egy kicsit szomorkodni, de még tartom magam. :)