Derült égből villámcsapásként jelentkezett a láz. Lefektettem egy teljesen egészséges és aktív fiúcskát, majd egy tűzforró pasit kaptam viszont az álomtündérektől másfél órával később.
Először nem aggódtam, hiszen kánikula volt, talán az ágy melege, talán a macis plédje teszi, talán átmeneti az egész...aztán valami motoszkálhatott a fejemben, mert a pelenkacserét egy röpke kis lázméréssel is egybekötöttem. Popsiban 39,6. Hoppá....
Lesétáltam Nurofen-nel feltankolt Lázmanómmal a kertbe Apához és Rékához, közöltem velük az eredményt. Aggódtunk Tibivel mindketten, némán figyeltük, ahogy Zalánunk tesz és vesz. Rajta semmi nem látszott, a világon semmi. Vidáman tipegett körbe és körbe, élvezte a szellőt, figyelte a madarakat....
A láz eltűnt, lehúzta a szirup, még a vacsorából is elfogadható mennyiség fogyott, ám éjjel, amikor magához szólított a legény, riadtan szorítottam magamhoz. Megint olyan forró volt, valószínűtlenül forró. Szinte sütött. Kapott egy adag Nurofent, majd bágyadt madárka módon hajtotta a fejét a vállamra. Nem mertem visszafektetni, meg akartam bizonyosodni róla, hogy lemegy a láza. Rékával ellentétben Zalán lázával nem mindig tud elbánni a Nurofen és ez most is így történt. Bő fél órával, negyven perccel később,még ugyanolyan forró volt a kis teste. Jött a kúp és újabb fél óra múlva éreztem, hogy illan végre az a láz.....Megkönnyebbültem nagyon, már a hűtőfürdőn járt a fejem.
Másnap sem jelentkezett új tünet, leszámítva az étvágytalanságot. Semmi orrfolyás, semmi köhögés, semmi prüszkölés. Zalán alig evett, viszont bőven ivott és ez az adott helyzetben jó hír volt. Estére újra felszökött a láza, jött a kiskanál Nurofen, majd éjjel megint egy dózis, kúpra most nem volt szükség. Hajnalban szóltam Tibinek, hogy másnap megmutatom Zalánt a doktornőnek, nehogy valami húgyúti bibi legyen vagy egyéb csúnya nyavalya.Nyugodtabb vagyok, ha látja orvos.
Így kedd reggel Apa vitte óvodába Rékát, mi Zalánostul a rendelő felé vettük az utunkat. Másfél órát várakoztunk és hogy kisfiam nem volt egészen rendben, kiválóan jelezte, hogy mindössze egy önálló kört tett a rendelő várótermében, a továbbiakban csendesen és békésen az ölemben ült és onnan pislogott jobbra és balra.
A doktornő először nem talált semmit, füle rendben, nyirokcsomók rendben, pocakja üres, de rendben, tüdeje tiszta....aztán sikerült a torkára is venni egy hosszabb pillantást és jött relative jó hír: torokgyulladás, még hozzá randa fajta. A doktornő vírusos eredetűnek ítélte, ezért lényegében nem kaptunk rá semmilyen gyógyszert, csillapítsuk a lázát, nurofen mehet a fájdalomra is, blablabla. Ha nem jönne helyre, akkor pár nap múlva antibogyóért vissza, ha pöttyök jelentkeznének másnapra kb., akkor a Három Napos Láz a bűnös.
Szerdára meg is érkezett néhány apró pötty...majd csütörtökre a törzsén, pocakján, hátán is volt belőlük bőven. Annyi, hogy Tibi indítványozta is, hogy mutassam meg újra orvosnak. Inkább kivártam, mi lesz a lázzal, egyéb tünetekkel. Úgy tűnt, a gyógyulás útjára lépett a krapek. Láznak nyoma sem volt, az étvágy is javuló tendenciát mutatott. Velem madarat lehetett volna fogatni, hogy
1) viszonylag könnyedén túlestünk a nyavalyán
2) nem kényszerültünk antibiotikumot adni Zalánnak
3) Réka nem kapta el, ahogy mi, felnőttek sem
Úgy emlékszem, pénteken Apa még találkozott a kiütésekkel, szombatra azonban a múlté vált az egész betegség. Három napos láz. Roseola infantum. Hát most már ezt is tudjuk, milyen....
