Olyan néha, mintha hullámvasúton ülnék. El is gondolkodtam, hogy még tovább süllyedtem a nemtommilyen apátiámban a hétvégén és persze mi más a bűnös, mint a felújítás….. Míg korábban feldobott az, ha pusztán megjelent nálunk a burkoló vagy akármilyen mester, most már az sem villanyozott fel szombaton fél 9-kor. Megnéztem a Válótársak keddi adását, még félig-meddig ágyban (ez a visszanézős tévézés egy csoda) és attól jobb kedvem lett. Közben kihegyeztem a gyerekek összes ceruzáját, mert ez olyan idegnyugtató, kiszámítható tevékenység, semmit stressz….rendbe raktam a tolltartóikat is, majd szentségeltem egy sort, mert kb. 100 ceruzát vettem a nyáron (grafit) és sehol semmi….
Általában szétnézek a mesterek távozása után odalenn a földszinten (az egy másik világ, bolygó, ország, naprendszer, amit akartok…..) , számbaveszem, hogy mi minden nincs még kész és levonom a konzekvenciákat: „Ez soha nem lesz kész….:” Erre Tibi menetrendszerűen elkezd röhögni. Lassan ez már amolyan szokássá válik köztünk….. Én fásulok, ő nevet. Talán egy év múlva én is viccesnek fogom találni, kalandosnak, izgalmaznak, hogy hűdejónekem….de egyelőre maradok fa….
Szombaton 8-16-ig, vasárnap 8-14-ig nyomták a srácok. Valami látszata már van, egyre simábbak a falak, a fürdőszobában végre nem látszik a vakolat…Még pici falazás, fuga és kész. Vagyis csak majdnem, mert még a kabin falait be kell állítani egy ismeretlen hős katonának vízvezetékszerelőnek , csapokat felszerelni….de már csak ennyi és tényleg kész lesz. Hihető ez? Nem nagyon. Amikor vasárnap végzett a banda, megint azt az ígéretet kaptam, hogy a héten már lesz megint mosógépem, mégpedig működőképes. Persze azt még fel is kell vonszolni a műhelyből az emeletre és be is kell kötni, úgyhogy nem bizakodok, hogy a hétvégén már mosok, nem élem bele magam semmi örömteli dologba, hehe.
Aztán eljött a vasárnap este, amikor már számolgattam az órákat, hogy mennyi van a hétvégéből és mikor kell megen dolgozni menni (mert én vagyok a munka hőse….) és este 8 körül kaptam egy e-mail-t az asztalostól, hogy szerdán délután lehet, hogy hozza a konyhabútort. Annyira örültem, nem tudom elmondani. Hurrá, hurrá, hurrá! Ez rögtön beindított egy másik reakciót, hogy akkor most már nagyon gyorsan jöhet a villanyszerelő is, konnektorokat és kapcsolókat cserélni, juj, juj, juj….Nappaliban és étkezőben lesz majd az ablakcsere, parkettacsiszolás és lakkozás, glett és glett. Vékony és vastag. Festés sima fehér, bár azért is kár, mert a cirkó kialakítás úgyis szétveri az egészet.
Na lassan lakásfelújító blogba alakulok át….
Gyerekek még mindig nyavalyognak, hogy jobb volt a Hunyadin…..Hát szép lehetek, de ügyes és okos anya nem, azt kell mondanom…
Közben szombat estére Zalánon kiütött a hasmenés,….. azt nem mondhatom, hogy kiütötte, mert szerencsére egyelőre nem….de keddre-szerdára lemondtam az ebédet. Zalán nagyon boldog, mert nem kell iskolába mennie. Pedig már pont elértem, hogy szívesen tanul velem (cigány lova poén…már majdnem leszokott az evésről, amikor megdöglött), szívesen írja a tollbamondást, nagyon kevés hibája van és a számolás is egyre ügyesebben megy, bár ez a tízes átlépés még nem nagyon téma órán, ott tartanak, hogy hogy lesz az eredmény 11, vagyis 9+2, 8+3, 7+4,. ilyenek.
Rékával semmit, de semmit nem tanultunk a Zrinyire, ami pénteken lesz…..viszont 100% lett a legfrissebb matek TZ-je és a mai német TZ-ben az utolsó percben rájött, hogy három izét összekevert, mert az nem jött ki, hogy "Mutti kocht Nudeln Kase" vagy valami ilyesmi. Olyan büszke vagyok rá, hogy felismeri az ilyesmiket. Remélem, ki is javította, ha kellett ragozott, meg ilyen apróságok....Jövő héten megint matek doga, utána TZ...én ezt nem értem, de már nem is fogom megérteni, hogy miből.
Ma meg szülői értekezleten is voltam, de ez már egy másik mese. Lövik a pizsamámat.
