Tegnap, ahogy Rékáért mentem az óvodába, M. óvónéni szólt, hogy cseréljem már le majd a nadrágját, mielőtt hazaviszem, mert pocsolyáztak az udvaron a kisbarátjával. Mondtam, jó. Nagy volt a sürgés-forgás az oviban, jottek-mentek a szülők, fel és alá szaladgáltak a gyerekek...Ahogy biztonságba helyeztem Zalánt és végre leültettem Rékát a padra, módom nyílt alaposan szemügyre venni a kérdéses nadrágot. Hát kérem, elol térdig vizes volt, boka tájékon hátul is...és nem elég hogy vizes, de lerítt róla, hogy alaposan felkavarták azt a pocsolyát, mielőtt annak a vize Rékám nadrágjával találkozhatott. Konkrétan mocskos volt. Az egy kicsit megnyugtatott, hogy a harisnyája ellenben száraz volt. Talán így elkerültük a megfázást.
Nem kérdeztem, hogy ugyan miért nem cserélték le az óvónénik ezt a piszkos, vizes nadrágot Rékáról, az óvónéni magától mondta, úgy gondolták, jovok Rékáért úgy is mindjárt.
Mindjárt. Háromnegyed 1 elmúlt éppen. Nagyjából fél 12-ig vannak az udvaron /szabadfoglalkozáson/, háromnegyed tájban beáramlik a csoport levetkőzni, pisilni, miegymást csinálni, kezet mosni, majd ebédhez készülődnek és ebédelnek. Mondom, ebédelnek. És senkit nem zavart, hogy a lányom egy térdig vizes, mocskos nadrágban ül asztalhoz. Sem a dadust, sem L., sem M. óvónénit. Arról már nem is beszélek, hogy akár rá is szólhattak volna, hogy a pocsolyába nem kellene ilyen lelkesen ugrálni, dagonyázni, amíg a nem gumicsizmája átázik, a nadrágja szintén. Vagy ha már nem szól rá, legalább oltoztesse át száraz ruhába, ha véget ér a móka. Bár 26-an vannak egy csoportban, de Réka a legkisebb, talán nem nagy elvárás lenne ez. Vagy ha mégis, akkor hozzáteszem, hogy ő már egyedül is feloltozik, nadrág, harisnya megy neki. Egy minimális, icurka-picura segítség is megtette volna, mint pl. elővenni a nacit az ovis zsákból és a kezébe nyomni.....
Hazajottunk és elővettem az átjelentkezési nyomtatványt.
