2016. augusztus 2., kedd

Édes kettesben

Szóval tegnap a gyerekek mamánál aludtak, a világtörténelemben először. Mi pedig Tibivel egymást méregettük itthon a kanapén. Vagy valami ilyesmi.

Zalán tett korábban egy kísérletet, évekkel ezelőtt, ám távozásunk után 10 perccel felháborodottan közölte mamával, hogy ő mégiscsak haza akar menni anyához, apához és Rékához vagyis tévedés történt, dehogy alszik ő Mamánál. Ennek kettő...három éve lehet, azóta is elutasítottak minden próbálkozást arra nézve, hogy együtt valamelyik rokonnál töltsék az éjszakát. 

Most is szabódtak és a fejüket csóválták, hogy deeehogy alszanak ők, miről beszélünk? Ám én tudtam, hogy ezúttal tényleg nem látom őket aznap este. Szerintem remekül érezték magukat, játszottak, mama kevés korlátot emel, az is átléphető, unokatesó, nagynéni is jelen, úgyhogy kész élvezet és buli az élet. 

És hogy én hogy töltöttem a délutánt? Mivel előző éjszaka alig aludtam, a program  egy része adott volt. Az történt, hogy valami oknál fogva hajnali fél háromkor kipattant a szemem, nyugtáztam, hogy esik az eső és máris szökkentem az erkélyre beszedni a ruhákat. Nem sokkal később pisilnem kellett, aztán éhség támadott meg, úgyhogy muszáj volt innom egy kis tejet..... Éberebb voltam, mint egy macska. Szerintem fél ötig a plafont bámultam, hallgattam, ahogy Tibi horkol illetve a gondolatok kergették a fejemben egymást . Általában csupa negatív, mert a sötétség ezt teszi velem. Mármint nem az, amelyik a fejemben van, hanem ami körülvesz.  Másnap, azaz  tegnap alig vártam, hogy hazaérjek, annyira álmos voltam. Itthon vettem egy finom zuhanyt, szeleteltem sárgadinnyét, mostam meg szőlőt és azt falatoztam a tévé előtt (Doc Martin, imádom. Majdnem annyira, mint Patrick Jane-t. Na jó, máshogy.). 

Aztán vártam az álmom, hogy majd szundítok egy kicsit, de persze nem ment, úgyhogy összeütöttem egy kis vacsorát. Tojásos lecsó, friss kenyérrel, picit csípősen. Vagy inkább közepesen? Ha már lúd, legyen kövér. A gyerekek utálják a lecsót, bár tunkolni ímmel-ámmal szokták, a csípőssel meg ki lehet őket kergetni a világból. Nem is az én gyerekeim. Mire besötétedett, szépen nyugodtam megvacsoráztam. 

Még délután arra buzdított egyik ismerősöm, hogy ha már nagy nehezen sikerül kettesben maradnunk egy egész éjszakára, ne hagyjam ki az alkalmat. Csábítsam haza Tibit, vegyem fel a legszexibb fehérneműm és hűtsek be valami italt. Legyen egy jó esténk! Még a gondolatra is elvigyorodtam, ahogy elképzeltem Tibit. Este 10-11 között hazaesik, hulla fáradtan, az asszony meg némi túlsúllyal egy szál fekete kombinéban simul az ajtófélfához. "Mi van, anya, meleged van?" - szinte hallottam a hangját. Azon meg egyenesen nevetnem kellett, amikor az ismerősöm a tejszínhab különböző testtájékokon való aplikálását részletezte....Tibi hétvégén rosszul lett valami romlott tejszínhabos sütitől, úgyhogy garantáltan rámgerjed, ha előkapom a habot. Talán még rókázik is egyet csak nekem, csak ott. Mellbimbó és köldök ide vagy oda. Micsoda romantika! 

Na szóval csak a citromos sört villantottam, semmi mást. Mindenféle hab maradt a hűtőben, kombiné a fiókban. Megettük a diétás lecsót, megittuk a sört, aztán leültünk a tévé elé. És mit néztünk? Ami egyébként nem szeretek és nem is szoktam követni a Dr Csont egyik részét. Szerintem azt normális ember nem tudja rendszeresen nézni. Ami biztos hülyeség, mert sok évadot megélt már a sorozat, bennem van a hiba. Most azt az epizódot adták, amikor az a Hodgins figura hagyta, hogy egy légylára kikeljen a nyakában. Egy élősködő és mindezt fantasztikusnak és csodálatosnak vélte. A maga nevében egyébként tényleg. A film közben kiderült, hogy Tiborom a lecsó mellé megette a főzés során kimaradt fél vöröshagymát, úgy ahogy volt ,nyersen, úgyhogy éreztem, hogy itt nem lesz semmilyen romantika. A hagyma úgy működött, mint egy erényöv ötvözve két életnagyságú óvszerrel....Magyarán eszembe sem jutott semmi papás-mamás. Hát ez van. 

Aztán megszületett a lárva, vége lett a filmnek, megmostuk a fogunk és szépen lefeküdtünk aludni. Ja, igaz is, egy ideig még hallgattuk, ahogy a tücskök ciripelnek. Megkérdeztem Tibit, szerinte ilyenkor mit csinálnak a lány tücskök? Erre a sok zeneszóra? Nem házsártosak, hogy hagyja már abba a pasi a sok citerázást? Tibi csak horkantott egyet nevettében, aztán tente volt....

 Várom már őket haza, hogy meséljenek, milyen volt az elmúlt kb. 40 óra.Mármint a gyerekek.
Jut eszembe, ha nincsenek itthon a kölkök, akkor rend van és tisztaság. Fenntartható, fél kézzel is. Valamint tök nagynak és tágasnak tűnik a kégli.....Fura, nem?