Zalánnal egy kisebb fajta élelmiszerboltban járva az alábbi történt. Belépéskor, mint általában, egyből magához vett egy pici bevásárló kocsit, amit lelkesen tolt maga előtt. Mondhatjuk, hogy a kelleténél gyorsabban és zajosabban. Ez egyébként az egyszerűbb helyzet, mert ha két gyerekkel rontok be ebbe a boltba, rögtön két kocsiba kell pakolnom és nagyon fontos, hogy minden árut csak az egyikük kapjon. Ami ugye bajos!
Ezúttal én rögtön a bejáratnál megtorpantam a gyümölcslevek és jegesteák részlegénél, Zalán őkelme elszáguldott mellettem és talán meg sem állt a tejtermékekig, ami tőlem talán a legtávolabbi pont volt. Ott elvesztett szem elől, nem meglepő módon, ugyebár, nagyjából három sornyi áru meredt közöttünk. Hanem amit mondott, na azon majdnem hanyatt vágtam magam.
- Anya....anya, hol vagy? - válaszoltam, de nem hallotta bizonyára, mert folytatta.
- Anya....anya......anya.....na ha megtalállak, úgy pofán váglak.... - majd némi szünet után - közben a kocsit tolta maga előtt lendületesen, ezt hallottam - .... ha utolérlek, úgy pofán váglak, amiért így eltűnsz......
Ahogy a csokoládék mellett ellibbenve feltűntem a bolt túlsó oldalán, immáron láthatóan Zalán számára is, láttam, ahogy végig mérnek az emberek. Ki az az idióta, akivel így beszél a gyereke? Mint művész a rivaldafénybe lépve.....Azonnal rászóltam, hogy fogja be a száját, vagy úgy pofán vágom....Hehe, csak viccelek! Én így még életemben nem szóltam hozzá. Nem is értem, honnan vette??? Talán az oviból? Tévéből? Arra gondolni sem merek, hogy valamelyik óvó nénitől az oviban, saját vagy idegen.....neeeem hiszem. Bájosan elkaptam Zalán vállát és elmagyaráztam neki, hogy így nem beszélünk, de nem ám. Soha, sehol, senkihez.
Hát ez is egy Zalán mondta volt....Remélem, egyszer és utoljára.
