Amikor a "régi ovinkba" tértünk be cirka másfél évvel ezelőtt, hogy infót szerezzünk valamint benyomásokat, az igazgatónő gyorsan felhívta a figyelmünket arra (amit amúgy is tudtunk), hogy náluk nincsenek különórák. Semmilyenek. Sem angol, sem német, sem spanyol. Sem torna, sem balett, sem hittan, sem foci, sem karate, sem néptánc. Semmi. Nem zavart bennünket kifejezetten, egy meleg, családias környezetet kerestünk Rékának, ahová szeret majd járni és otthon érzi magát....
A dolog nem jött össze Rékának, nekem végképp nem, de ehhez a sajnálatos tényhez nem sok köze volt a különórák hiányának. (Persze ha az igazgatónő felvázolja, hogy számára a "gyermekmegörző-szerű" ovi az ideális, ahol oktatásból nagyon kicsi, szinte minimális a szint, ahogy kreatívkodásból is...ellenben Rékám egész nap szabadon játszhat majd, amit csak akar, reggel 9-től délután 4-ig, gyakorlatilag zavartalanul....Nos ha ez így elhangzott volna, biztos felpattanok, ahogy 8 hónapos terhes mivoltam engedte volna és csak hűlt helyem virít mindössze az igazgatói irodában. )
Az "új óvodában", Pitypangéknál van lehetőség néhány különórára, amelyek valamennyien 4 óra körül kezdődnek és egytől egyik az ovi épületében kerülnek megrendezésre. Ami jó, mert elég különóra után begyűjtenem a csemetét, nem kell ovi után érte mennem és átcibálnom Zalánostul a város egy másik pontjára, hogy ott részt vegyen valamely foglalkozáson.
Onnan indultam ki, hogy valamiféle torna, ugrabugra, tánc jó lenne Rékának. Ha zenés, az még jobb. Így kötöttünk ki a FitKid - féle órán. A fitness, mint olyan, elég távol áll tőlem, ami azt illeti, de ennek nincs jelentősége egyelőre. Ami lényeges, hogy Rékának nagyon tetszett a torna. És mivel bejött neki, úgy láttam jónak, ha balettre el sem viszem, még mutatóban sem, elsősorban azért, mert a balett mesternő inkább 5-6 éveseket várt szeretettel az órájára. Tehát ebbe jövőre is ráér belekóstolni Réka. No a balett valami olyasmi, ami viszont nagyon közel áll hozzám, még 14 évesen is álmodoztam arról, hogy híres prímabalerina leszek, amikor erre már parányi esélyem nem volt...
Egy délután szólt az óvónéni, hogy indul hittan az oviban, nem érdekel é bennünket? Év legelején beírtam Rékát, gondolkodás nélkül, szóval örültem, hogy lesz. Az én életemből kimaradt a hittan, a biblia ismerete egy az egyben, amit sajnálok. Igaz, azóta ezt pótolhattam volna ezerszer felnőtt fejjel immár, és nem tettem, mindig volt és van fontosabb dolgom....Viszont Rékának megadnám a lehetőséget. A hittan és mindaz, ami ezzel jár (akár értem ez alatt akár a templomba járást és aktívabb részvételt egy gyülekezet életében) mindenkinek csak a javára válhat, ezt szilárdan hiszem, akár óvodás, akár iskolás, akár felnőtt...Hogy aztán mi történt az első hittan órán illetve helyette, arról majd később.
Legnagyobb fejtörést az angol órák okozták. Kell e az nekünk vagy nem? Nem vagyok ellene a korai nyelvoktatásnak. Legalábbis olyan 4-5 éves kortól semmiképpen. A játékos szótanulás, mondókázás, verselés, alapszavak és kifejezések tanulása csak jó lehet Rékának. Egészen biztos nem azzal kezdi majd a tanárnéni, hogy "Na gyerekek, ma megismerkedünk a Past Perfect igeidővel, jóóóóó? - Az utolsó lökést az adta meg, hogy újabban kérdez Réka. "Hogy van a "béka" angolul, anya?" ...."És az, hogy "teknős?" - A szavak pedig meg is ragadnak a memóriájában. Nyitott az idegen nyelv iránt és fogékony, szóval be is írattam angolra erre a tanévre. Ellenben lebetegedett mielőtt az első órán részt vehetett volna, így hogy tetszik e neki az angol óra és hogy lesz e kedve járni, az még a jövő hét zenéje.
Tehát torna és angol + hittan. Ezzel le is zártam a különórák témáját erre az évre, azt hiszem. Hogy ezek közül melyik épül be tartósan és hosszabb távon is az életünkbe, az Rékától függ elsősorban.
