Számomra már kitört a téli szünet, bár szinte még fel sem fogtam, a gyerekek nagy bánatára nekik még tolni kell három napot a suliban. Ebből kettőt szerintem viszonylag komolyságban. Örömöm azonban nem felhőtlen, ugyanis lerobbantam, valami, a Zalánéhoz hasonló nyavalyával. És hogy mikor? Mikor máskor, ha nem a legutolsó munkanap délelőttjén!!!!! Akkor még csak úgy tűnt, hogy valami nem stimmel, de gondoltam, elfáradtam, rosszul aludtam, tudomisén....A hivatalos verzió az volt, hogy pénteken már nem dolgozunk, de persze olyan sűrű volt az utolsó hét és nálunk kizárt a túlóra, hogy maradt ez és az péntekre is. Pl. szétküldtem a "boldogkarácsonyt" üdvözleteket, még a finnekkel is egyeztettünk egyet az utolsó pillanatokban is. Aztán egy óra körül megfőtt a marhapörkölt és nem sokkal később elhajítottunk mindent. Szó szerint...ami azt illeti, én még azt hittem, lesz időm visszamenni az irodába és legalább mindent besöpörni a fiókba, de nem. Na mindegy.
A céges bulinak végül nem tudom, mikor lett vége, de mi 9 órakor távoztunk, mert már akkor elég vacakul éreztem magam. Ráadásul valaki félig töltötte Baileys-zel a kólás poharam, aztán a Főni öntött valami méregdrága fehérbort, majd újra, szóval kavarodtak az események. Plusz azt sem akartam, hogy esetleg lefertőzzek mindenkit az ünnepek előtt, szóval inkább hazajöttünk. Igazán romantikus, karácsonyi hangulat fogadott bennünket odakinn a parkolóban, vidáman zuhogott az eső a sötét decemberi éjszakában. De szó szerint....
Szombat reggelre aztán arra ébredtem hajnalban, hogy gyilkos módon fáj a torkom, de komolyan, szerintem életemben így nem fájt....ehhez jött, mind szinte mindig, hogy hasogatott az arcüregem is, szóval elkezdtem mindenféle pirulákat kapkodni. Hátha valami csoda történik. A hivatalos menetrendemben mézeskalács sütés lett volna a programon, de áh, szó sem lehetett róla. Mondhatom, jól kezdődött a régóta áhított szabadság......
Viszont aztán valahogy mégis összeszedtem magam (vagy hatottak a "drogok" és nem ragadtam az ágyban, hanem arra volt legalább erőm, hogy ajándékokat csomagoljak. Zalán nem túl sok optimizmussal figyelte a különböző színű csomagokat, végigtapogatta őket, majd felháborodva megjegyezte, hogy minden csomag, amelyikre az ő neve van írva, PUHA. Viszont ő - hívta erre fel a figyelmem - a kemény ajándékokat szereti. Ezen jót nevettem, mert arra kívánt utalni, hogy utál ruhaneműkat kapni bármilyen alkalomra is. Nem értem, miért, de neki a ruha és a könyv sem ajándék..... Azért elárulom, hogy fog kapni ezt és azt.... A "kemény" ajándékokat természetesen nem hagyom az orra előtt, mert simán kinézem belőle, hogy óvatosan visszaszedi a csomagolásról a celluxot és a Zalán feliratú csomagokat sorra felnyitja....
Közben megy a világbajnoki döntő a tévében, Argentína-Franciaország. Hajrá, Argentína!- bár úgy látom, alapos fölényben játszanak és ennek megfelelően vezetnek kettő nullra.....Ahogy kezdődött a meccs, a fiúk a homlokukra csaptak és kitalálták, hogy most kell belefaragni a fát a talpba, amit tegnap megvettek nélkülem....Én nem is értettem. Viszont a második félidőre megérkezett a csipet csapat, kezükben a megkötözött fával. Zalán kiszabadította és most.... hát nem mondom, hogy fenyőillat van, de erőteljes erdőillat keverve némi gyantaillattal és füstszaggal. Még várunk, hogy ereszkedjenek egy kicsit az ágak, aztán majd feldíszítjük.
Amúgy túl nagy ide a fa, azon sopánkodom már egy ideje, hogy nem ér a plafonig, abban nincs hiba, viszont olyan terjedelmes, hogy alig lehet mellette elférni. A szárítót meg sem próbálom ezentúl kinyitni a nappaliban az ablakok alatt. Túl nagy, túl nagy, de tényleg csinoska. Dió is sűrűn kerülgeti, a rémálmom, hogy oldalba pisili, de csak nem az első karácsonya, talán még rémlik neki valami tavalyról....
Közben holnap karácsonyi vásár a suliban, amire mindig szoktam készíteni baglyos szendvicseket. Ilyesmi szokott lenni, persze az olivabogyót nem ennék meg a gyerekek szerintem, úgyhogy inkább ketchuppal vagy "pirosarannyal" szoktam helyettesíteni. Vagy egyébként bármivel, ami bagolyszemként szóba jöhet.
Ezt nem hiszem el, közben kiegyenlítettek a franciák....Mindössze egyetlen percenbelül.....Te jó Isteeeen!
Na megyek meccset nézni, majd később folytatom.
Egy korábbi menetrendem az ünnepekre, beillesztem ide:
Készítettem egy menetrendent az ünnepekre, mit főzünk-sütünk. Csak a miheztartás végett. Nem végleges. Szerintem a változtatás jogával élek holnap és dubarry csirkemell lesz, mert kaptam nagyon szép karfiolt. Nyammmm.
December 19, hétfő - mézeskalács sütés, ebéd sertéspörkölt nokedlival, savanyúság
December 20, kedd - ebéd krumplileves magyarosan, zserbó sütés
December 21, szerda - töltött káposzta paradicsomosan
December 22, csütörtök - oldalas, serpernyős burgonya, zöldsaláta, igény szerint hókifli?
December 23, péntek - bejgli összeállítása, coleslaw összeállítása
December 24, szombat - bejgli kisütése, kacsasütés káposztával, krumplipürével, csirkemell panírozás, töltött szűz kisütése, hús pácolás, aszaltszilvás-baconos csirkemell összeállítása
December 25, vasárnap - családi vacsora, a tegnap előkészített ételeket készre sütni, mindent laktózmentesen. Gratin-t elkészíteni. Zöldsalátára a tavalyi tapasztalatok alapján nem lesz igény.
December 26, hétfő - ebéd vendégségben, abszolút pihi (bár tavaly vittem kuglófot, de "Tiszába vizet"téma volt...nem kell túltolni!!
December 27, kedd - szerintem addigra megkívánunk egy kis csirke tikka-masalát rizzsel....
December 28, szerda - gulyásleves, túróstészta vagy ilyesmi
December 29, csütörtök - lazulás - esetleg egy kis aranygaluska, maradt ki dió
December 30, péntek - tiramisu, sajtos rúd elkészítése
December 31, szombat - ropogós malac sült, virsli, kukorica saláta
Január 1, vasárnap - lencsefőzelék mindenféle körettel
