......amikor Zalánom rám néz és vidám szemeiben ott táncol a felismerés: hiszen ez anyám!
.....amikor rám néz és szája lassan mosolyra hullámosodik
.....amikor fogatlan ínyét villogtatva rám vigyorog, majd mintha szégyellős lenne (olyan Latabáros módra, ha erről valakinek is beugrik bármi), elfordítja fejét
......amikor az ágya fölé hajolok és megcsap az intenzív, andalító, boldogsághormont felszabadító babaszag.
....amikor kisfiam hozzám intézi mondandóját: gőőőő, hőőő és társai
....amikor kisfiam kőkemény ciciből a szopi mestereként puhacicit varázsol, majd elégedetten szuszog, mint aki moccanni sem bír. És árad belőle az édes anyatej illata.
....amikor keze-lába jár, gőgicsél és szuszmákol
....amikor csuklik, pont úgy, mint egy kisegér (Mondjuk, nem tudom, csuklanak e az egerek és ha igen, az milyen hanggal jár, de ilyesmit képzelek el.)
....ahogy két karomba veszem és megnyugszik rögtön, bármi bánata is volt (hisz anya csak egy van, és ő már azt is tudja régen, ki az)
....amikor fürdés közben az apjára függeszti tekintetét és le sem veszi róla, amíg szárazat nem érez a feneke alatt
...amikor a szemét figyelhetem szoptatás közben. És mit látok? Bölcsességet, Szakértelmet (szopáshoz nem árt ám), Nyugalmat, Élvezetet, egy idő után Jólakottságot.
....ahogy hozzám bújik a hajnali-reggeli szopi után az ágyamban és békésen elalszik
...vagy ahogy a szopit befejezvén elengedi a bimbót, majd mintha kispárna volna,elégedetten a cicire hajtja a fejét és úgy alszik el
....amikor hazatérve a lakás levegőjébe szippantok és egyértelmű: kisbaba van a háznál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!