Bárcsak minden vágyam így teljesülne! Hóra vágytam, pelyhesre, idilli hótakaróra. Tegnap ebéd idő magasságában hatalmas pelyhekben tényleg elkezdett hullani a hóóóó! Ha olvastam volna az időjárásjelentést, talán nem lepődöm meg ennyire, de még csak nem is számítottam rá. Nagy volt az öröm. Sok nem esett és ahogy hallom, nem is lesz tartós, ám legalább 4-5 órán keresztül intenzíven szakadt, amíg Zalánért mehettem az oviba. El is csendesedett az utca, az autók lelassítottak, a hó el is nyelte a zajuk. Ez már egy pozitívum, ilyenkor nagyobb lesz a csend.
Zalánt általában 10 perc legalább előcibálni a csoportszobából és mivel korán mentem érte, csaknem teljes volt a banda, most is erre számítottam. Azért elejtettem egy ártatlanka megjegyzést, hogy otthon várja a szánkó...majd sarkonfordultam és kényelmesen elsétáltam az öltözőszekrényéig. És mire elértem odáig, Zalán máris mellettem termett. Rekord idő. Kiscsoport eleje óta nem fordult elő ilyen vele.
Villámgyorsan felöltözött, hogy leizzadni sem volt időm (ami jó) és kilőhettünk. Zalán úgy viselkedett, mint aki még életében nem látott havat. Bokáig gázolt benne, hógolyót gyúrt, nyelvét kidugta a hópihéknek....Egész sok időbe telt, mire hazaértünk, annyira nem tudott vele betelni. Akkor már bántam, hogy nem húztam el a szánkót az oviig.
Otthon mohón rávetettük magunkat a szánkóra, illetve inkább Zalán, gyapjútakarót terítettem bele és máris célba vettük a sulit. "Sajnos" a járdán a családi házak előtt egyre többen elsöpörték a havat, ekkor Zalán súlya a sokszorosára ugrott hirtelen, de azért simán el tudtam húzni a suliig. Ő közben nem ritkán nagyokat kurjantott, hogy gyitepacigyitelóóó és futááásanyaaa!
Réka is felvillanyozódott, amikor elárultam, hogy szánkó áll a portán. Első reakciója az volt, hogy lesújtva közölte, van házija. Gondoltam, hiszen a táncot sem hagyta abba az előzetes reményeim ellenére és szolfézs óra is hétfőnként van. Legyintettem, hogy majd megcsináljuk azt is, most a hó a legfontosabb. :) A kapu felé szaladva még rémültem megjegyezte, hogy csak ÚÚÚÚGY ott hagytuk a szánkót? Le sem lakatoltuk!? Mi lesz, ha ellopják?? Persze megvolt, mivel nem aranyból készült, sőt már színesfémet sem tartalmaz az árva.
Annyi hó esett az utóbbi években, olyan sűrűn, hogy sajnos csak egyszemélyes szánkónk van. Ez adott némi vitát azzal kapcsolatban, hogy mikor ki üljön a szánkóra, valahogy sikerült igazságosan, szinte mérőszalaggal kimérve egyensúlyt hozni ebbe a dologba is. Először is Réka hazahúztuk táskástul, majd ledobtuk az összeset és a szomszédos zsákutcát vettük célba. Addigra teljesen besötétedett, de még mindig hullott a hó. Hol egyik gyerkőcöt húztam, hol a másikat, fel és alá, fel és alá. Egy ponton csatlakozott hozzánk egy kölyök boxer kutya, barátságos volt és vidám. Egy ponton éreztem, hogy le vagyok izzadva, érzi a hideget a mellkasom is, hátam is....Akkor talán illett volna azonnal hazafelé venni az utat, de még két hosszt húztam a srácokat, gondoltam, amíg mozgásban vagyok, csak nem fázom meg....A végére Zalán bevallotta, hogy fázik a lába, úgyhogy ekkor már tényleg lefőbb ideje volt búcsút venni a hótól és a finom meleg szobába húzódni.
Estére elállt a hóesés, nagy munkagépek a mi utcánból is eltolták a havat az úttestről, úgyhogy ma már csak a kertben tudunk majd szánkózni, esetleg. Egyelőre több hó nem is várható.
Ja és persze bár nálam volt a telefonom, eszembe sem jutott fotózni a gyerekek örömét. Muszáj lesz, hogy még essen hó, hogy ezt pótoljam. Remélem, ez nem az idei utolsó havazás volt....
Réka is felvillanyozódott, amikor elárultam, hogy szánkó áll a portán. Első reakciója az volt, hogy lesújtva közölte, van házija. Gondoltam, hiszen a táncot sem hagyta abba az előzetes reményeim ellenére és szolfézs óra is hétfőnként van. Legyintettem, hogy majd megcsináljuk azt is, most a hó a legfontosabb. :) A kapu felé szaladva még rémültem megjegyezte, hogy csak ÚÚÚÚGY ott hagytuk a szánkót? Le sem lakatoltuk!? Mi lesz, ha ellopják?? Persze megvolt, mivel nem aranyból készült, sőt már színesfémet sem tartalmaz az árva.
Annyi hó esett az utóbbi években, olyan sűrűn, hogy sajnos csak egyszemélyes szánkónk van. Ez adott némi vitát azzal kapcsolatban, hogy mikor ki üljön a szánkóra, valahogy sikerült igazságosan, szinte mérőszalaggal kimérve egyensúlyt hozni ebbe a dologba is. Először is Réka hazahúztuk táskástul, majd ledobtuk az összeset és a szomszédos zsákutcát vettük célba. Addigra teljesen besötétedett, de még mindig hullott a hó. Hol egyik gyerkőcöt húztam, hol a másikat, fel és alá, fel és alá. Egy ponton csatlakozott hozzánk egy kölyök boxer kutya, barátságos volt és vidám. Egy ponton éreztem, hogy le vagyok izzadva, érzi a hideget a mellkasom is, hátam is....Akkor talán illett volna azonnal hazafelé venni az utat, de még két hosszt húztam a srácokat, gondoltam, amíg mozgásban vagyok, csak nem fázom meg....A végére Zalán bevallotta, hogy fázik a lába, úgyhogy ekkor már tényleg lefőbb ideje volt búcsút venni a hótól és a finom meleg szobába húzódni.
Estére elállt a hóesés, nagy munkagépek a mi utcánból is eltolták a havat az úttestről, úgyhogy ma már csak a kertben tudunk majd szánkózni, esetleg. Egyelőre több hó nem is várható.
Ja és persze bár nálam volt a telefonom, eszembe sem jutott fotózni a gyerekek örömét. Muszáj lesz, hogy még essen hó, hogy ezt pótoljam. Remélem, ez nem az idei utolsó havazás volt....
