Naná, mint mindig.
Sokadszorra ver át bennünket az időjárás, miszerint hideg lesz és esős, túrázásra, kirándulásra alkalmatlan. Annyira azonban nem sikerült neki, mert bár az imádott hegyeinktől távol maradtunk, de egy nagyon jót sétáltunk a Zagyva gáton, itt helyben. Egy egész kört tettünk, egy ponton túl természetvédelmi területre értünk, ahol le sem lehetett térni az ösvényről. Igyekeztünk, hogy Dió is maradjon meg a gáton, bár egy vizslának megtiltani a keresgélést jobbról balra majd balról jobbra aligha lehet. Később, amikor a NEFAG területéről kislattyogtunk, immáron visszafelé tartva a kocsi felé, találtunk egy feliratot, hogy az adott NEFAG területen kutyát sétáltatni csakis pórázon és szájkosárral.....Ami azt jelenti, hogy inkább elkerüljünk ezt a területet a jövőben, mert a szájkosár használata szerintem teljesen felesleges. Dió nem is látott még ilyet magán, bár van itthon, ha esetleg bárhol kérnék...Gondolom, nem annyira a NEFAG-ra látogatók miatt aggódnak a felirattal, hanem az esetleges vadak miatt. Amekkora a forgalom arra, autós, kerékpáros és gyalogos, esetleg motoros, sok vad nem marad meg ekkora sürgés-forgás közepén. Szerencsére Dió már benne van a korban és mostanában nem volt olyan helyzet, ahonnan ne lett volna visszahívható. Ha esetleg elszaladna tőlünk más kutyákkal bratyizni, ő az abszolút barátságos, mindenkit körbecsókolós. Egyetlen veszedelem a tacskó és kategóriája fajta, mert az sok mindent művel, de behódolni soha nem fog egy nála nagyobb kutyának, mint amilyen a Dió. Ha pedig egy tacskó (nem szuka) morog, előadja az agresszívat, hát Dió kötelességének érzi, hogy ronda morgással helyreutasítsa. Ez pedig nem tetszik nyilván a gazdiknak. Pedig egyszerűen csak a kutyák ilyenek, lejátszák egymás között a hierarchiát, ez teljesen normális. Nem jár sebekkel és vérrel, csak némi morgással és szőrborzolással. Ebből rendszerint szokott érteni az okosabbja.
No elkanyarodtam a témától kissé.... szóval egy klasszat sétáltunk a NEFAG környékén, a Zagyva parton. Láttunk a folyócska mellett baktató gólyákat, élelmet kereső darut vagy kócsagot (?) - valami fehér vízimadár volt, az biztos. Arról nem is beszélve, hogy ahogy Poldi bácsi is megmondta, az a szééép zöld gyep rét...azt csodajó volt tapasztalni, hogy minden-minden immáron zöldben pompázik.
Másnapra lett is finom izomlázam, az a másfél órás séta sík terepen is elfárasztott kissé, biztos az alacsony kalóriabevitel hibája, hogy utána olyan jól esett elterülni a kanapén és pihenni. Diócska is hatalmasat aludt utána. Természetesen a gyerekeket nem tudtuk kirobbantani a szobájukból, igaz, Réka rondán köhög, úgyhogy bár a szünetek meghosszabbítása Zalán specialitása, most Réka marad itthon már a szünetig, ami 3 tanítási napot jelent.
Vasárnap megint erőt vett rajtam a nátha és csak a kötelezőkre volt erőm, majd valahogy elfogyott a szusz és inkább úgy döntöttem, érdemes lenne pihenni. Remélem, nem betegszem le én is, mert most különösen nincs ehhez hangulatom, sem időm. A diétám hétvégenként általában holtpontra jut és csak az a cél, hogy amit péntekig elértem a héten, azt megőrizzem hétfő reggelig. Ma is egy viszonylag normál reggelit betoltam, igaz, ch csökkentett volt a kenyér, de a vajjal nem bántam szűkmarkúan. Ebédre egyetlen szelet pizzát ettem, de aztán jött egy túrórudi is.... Vacsora egy szendvics sonkával, zöldségekkel, nem sok. Itthon sokkal nehezebb tartani a diétát, mert elég sok finomság van készleten ( a húsvéti csokik dobozban a szekrény tetején....) Ráadásul hol Zalán készít valamit, hol Réka. Ma speciel Réka sütött palacsintát este, az amerikai félét. Titokban vártam, hogy majd kér receptet, mert erre van már tökéletes, mindig működő receptem, ám dehogy konzultált ő velem, ó, én naív, kamasz gyermek anyja, ment a saját feje után. Megkínálni sem nagyon kínált, hagyott pár szeletet a pulton a sok mosatlannal egyetemben, de mindegy.... Később Tibi rászólt, hogy akármit gyakorlatozik odafenn, hagyja abba, mert helybenfutásnak hallatszó mutatványától zeng még a nappali is....Mire Rékácska rámordult, hogy legalább öt percre hagyjuk már békén....Hozzá sem szólt senki különösebben egész nap, pláne nem számonkérően. Az élet gyönyörei a tinik között...
Szóval diétailag mindig egy kicsit megnyugvás visszatérni az iroda falai közé, ahol a hűtőben semmi sincs, de semmi, csak a céges bulikról kimaradt, felbontott whiskey vagy rum....illetve tejszín a vendégek kávéjába és az én dobozos tejem. Semmi más. A konyhában akad még teafilter, zabpehely és chia mag, ez utóbbi kettőt is én vittem be. Ha pedig túlélem a munkanapot, itthon nem ehetek már szénhidrátot elvileg, csak husit salátával vagy tojást salátával, esetleg halat, halkonzervet. Azt könnyű megszokni, hogy nem kell keresni az ennivalót, mert a rolót imputilag arra a napra már lehúzta az ember. Ennek ellenére nem szoktam éhezni vagy szenvedni, az édességet sem kívánom, inkább egy szaftos hamburgert vagy pizzát, de talán erről már írtam is.
Na megyek, mert még teregetek, Zalán tesicuccát is össze kell állítanom holnapra, Réka pedig rajtam keresi az 59 szájfényéből azt a kettőt, amit tényleg én csórtam el tőle múlt héten. Hogy vette észre, nem is értem....Azt mondja, az egyiket megtarthatom. Hát nem aranyos?
