Hol tartottam változó szorgalom ügyben? Azt meséltem, biztosan, hogy nálunk heti szorgalom/magatartás értékelés van. Ennek az értékelésnek a keretében Réka második héten VÁLTOZÓ magatartást kapott (hármas). Találkoztam az ofővel is, aki a sok hiányossággal indokolta ezt az értékelést. Elfelejtett házi, hiányzó eszközök, komplett matek cucc....érthető, ha akarom, azt hiszem.
Pár nappal később találkoztam G.-vel, akinak a fia valamikor E. és É. osztályába járt, ugyanúgy, ahogy Réka. Ő említette, hogy évről évre növekedni fognak az elvárások és a követelmények a tanítónénik részéről a gyerekek felé. Megmosolyogtatónak találta, amikor azt csicseregtem, hogy elsőben milyen rendesek és kedvesek, végtelenül türelmesek voltak. Azt felelte, csak várjam ki, mi lesz negyedikben, nem nagyon fogok rájuk ismerni. És mindez hamarabb értelmet nyert, mint gondoltam volna.
Az az igazság, hogy sok kritika éri ezt a "poroszos" (?) rendszert, mely folyamatos értékelés formájában az osztályteremben szemlélteti az éppen aktuális magatartás és szorgalom jegyeket. Kis fényképek, nálunk kaptár körül döngicsélő méhecskékkel illetve napocska felhővel próbálja az éppen aktuális magatartás/szorgalom jegyeket lekommunikálni. Én elfogadtam, hogy léteznek, talán mert állítólag szinte minden iskolában létezik ilyesmi mifelénk.
Igazából elsőben ügyet sem vetettem erre a táblára. Volt piros értékelés, félig piros-félig zöld, zöld és fekete (azt hiszem, ez volt a mélypont) az üzenő füzetben. Futólag vetettem egy pillantást, nyugtáztam, hogy pirospontos a történet és ezzel le volt zárva. Hogy pontosan hol kóválygott Réka a táblákon magatartásilag vagy szorgalmilag nem különösebben izgatott.
Most azonban a szülői értekezlet egyik holtpontján elmerültem a táblában. Csak úgy az érdekesség kedvéért. Mindkettőn a középmezőnyben tanyázott Réka, igaz, magatartásból annak a felső régióiban, de semmiképpen nem a magaslatokon. Meg kell hagyni, akárhányszor a táblára néztem tavaly (mondom, az nem volt sűrűn), a legelitebb régiókat nem sikerült meghódítania szegénykének. Annak a gyereknek, aki egy volt a hatból, aki végül minden tantárgyból dicséretes értékelést kapott év végén. Annyira lusta nem lehetett, ha ezt érte....már csak ha az órai munkáját nézem.
Szombaton reggel meglepve szembesültem a legfrissebb értékelésekkel. A második heti VÁLTOZÓT a harmadik héten is VÁLTOZÓ követte, majd egy JÓ. Kérdésemre, hogy voltak a hiányosságok az elmúlt héten illetve előtte, Réka szégyellősen beismerte, hogy volt egy kis elfelejtett magyar házi (valami rajzolás)....
Na ez már annyira nem tetszik nekem. Merthogy elsőben is előfordult, hogy itthon maradt az egyik magyar füzet. Vagy vinni kellett volna ezt vagy azt matekból, lemaradt egy házi a listáról, a mi fejünk sem káptalan. Attól még a magatartás-szorgalom rendíthetetlenül jeles volt. Ennyiben más volna a második, hogy ez ezen túl nem így lesz?
Hiszen Réka annyira ott van az órákon és mindig kész a házi feladata is még a suliban. Szereti is az iskolát. Miért érdemel hát változó szorgalmat? Mi az a pont, aminél már csak jó lehet és mikortól változó? Három gikszer feltételezem, már a változóval egyenlő. Még két hanyagság és kettes? Hogy kell ezt kezelni.
Na kérem, ez az első pont iskolás létünk során, amire azt mondom, nem értek vele egyet. Tévedés ezt tenni egy 7-8 éves gyerekkel. Nem mintha megrázná Rékát, mert úgy látom, nem. Talán szorgalmasabb lesz ezáltal, jobban fog igyekezni? Még az is lehet. De akkor is. Nem igazságos, nem helyes. Ennyi.
