Azt hiszem, ebből a home-office-ból elég lesz, főleg ha két, makkegészséges gyerek szaladgál körülöttem....
Kései ebédünk után elkezdett szállingózni a hó. Egészen finom, apró pelyhekben ugyan, de hó, semmiképpen nem eső. A gyerekek örvendeztek egy sort, majd torkuk szakadtából elkezdték kántálni.
Esik a hó
Tojik a pók
Seggen csúszik az igazgatóóóó
Nem hiába, okos, értelmes gyerekek. De legalább megerősítettek azon hitemben, hogy meggyógyultak.
Még mindig nem gyúrtam be a mézeskalácsot, sőt, a mosogatáson, főzésen, újabb mosogatáson és egy adag ruha kiteregetésén túl nem is jutottam ma még többre. Ja, vasaltam is ma egy egészen hangyányit.
Na...közben meg már mintha mégis eső esne.....vagy a kettő együtt.
Folynak a tárgyalások, hogy hogy legyen a szenteste. Elvileg, amióta apu nincs közöttünk a Szenteste áttevődött tesómékhoz Dunakeszire, így beszéltük meg. Igen ám, de anyu műtéte mindezt keresztülhúzta, ő nem vállalja sem az utazást, sem a vendégeskedést, úgyhogy marad a karácsony a szülői házban, otthon anyunál. Csakhogy ott nincs karácsonyfa, és egyáltalán a gyerekeknek nem az az OTTHON, úgyhogy most egy kicsit szomorú vagyok, hogy nem úgy alakul a karácsony, ahogy szeretném, vagyis szenteste itthon négyesben vagy akár ötösben. A gyerekek is berzenkednek, hogy itthon szeretnének lenni vagy tesóméknál....de hát most ez van. Megtehetnénk, hogy csak karácsony első napján utazunk oda mi is, amikor tesómék, de anyut egyedül hagyni pont Szenteste....na az meg eleve kizárja számomra a boldog karácsonyt. Ami marad egyébként a karácsonyból, karácsony második napja, na azt meg a család másik felével töltjük.
Délután (inkább este) vívás edzés Zalánnak
