Még mindig meg tudok lepődni

OFF

Múlt héten, ahogy hazaestünk a nyaralásból arra szálltunk ki a kocsiból finoman törődötten, hogy valami nagyon nem oké. A kipufogógáz konkrétan az utastérbe áramlott leginkább és elsősorban. Uccu neki, másnap Tiborom a helyi Toyota szervizben kezdett. Megjegyzem, mert szerintem nem mellékes, hogy Toyotáék (nem a japánok sajnos) egyébként partnerei is Tibinek, folyamatosan dolgozik nekik, plusz tőlük vette az autót annó. Szóval ha nem is szokott együtt sörözni és nem keresztapja a gyerekeknek egyik szerelő, főnök vagy üzeltkötő sem, azért jó a kapcsolat. 

Az ítélet hamar jött, a porlasztó pillenpátya ereszt, javítani nem lehet, csere szükséges. Ára 200.000 Ft. És örüljünk, de farokfelvágva, mert összesen négy ilyen pillanpáty is van, szóval akár 800.000-re is rúghatna extrém szerencsétlen helyzetben a számla.  Én kiakadtam, Tibi kutatott, telefonálgatott. Kiderült, van olyan "szaki", aki foglalkozik pillenpátyok javításával. Nem ígért semmit, de egy utat megért, még ha kb. 1 óra autóútra is volt tőlünk. 

Ma elvitte a pillenpátyot Tiborom a szakemberhez. Az egész viszonylag kicsi egyébként, nem mondom, hogy elfér a tenyeremben, de majdnem. Szaki rácsodálkozott a dologra. Ezt akarta a szerviz kicseréltetni??? Hiszen kutya baja. Kicsit megsimogatta, csiszolgatta, varázsolt vele valamit, majd újra Tibi kezébe nyomta. Nem kért egy forintot sem, mert elmondása szerint érdemi munkát nem végzett. Na most ha nincs ez a szaki, most 200 000-rel lentebb van a bankszámlánk. Nagyon nem mindegy! 

Kérdeztem, mit szóltak Toyotáék, hogy Tibi megjavíttatta a pillenpátyot. Kapaszkodjatok meg! Hogy hááát, ők nem tudnak javítani dolgokat, arra nincsenek berendezkedve. Csak cserélni. Há! Tapasztaltam már ezt és azt, de még mindig meg tudok lepődni az ilyesmin....Olyan kedvem lenni írni a Toyota Magyarországnak (vagy annak megfelelőjének), hogy mi bánatot művelnek. Lehet, meg is kellene tennem??

Készülődünk - még 5 nap az iskoláig

 

A "feltöltött" tolltartó az egyik olyan elem volt, ami járt az iskolatáskához. Faber ceruzákkal volt tele, ami szerintem nem olyan rossz.... Ezt én kiegészítettem néhány grafit ceruzával, postaironnal (vékony,vastag, mindenféle), vastag fajtából néhány színessel az alapszínekből + grafittal,  valamint egy lovacskás vonalzóval (mert a sima 15 centis ugye nem ugyanolyan jó, bárki beláthatja :)  )

 

Réka ragaszkodott volna a filceihez is, de 1) nem volt rajta a tanszerlistán egyetlen filctoll sem 2) nagyjából ennyi az össz férőhely a tolltartóban.

 

Tiborom megígérte, hogy névmatricákat készít majd, ovis jeleset, ahogy az oviban suliban  kérték, ám erre idő hiányában nem került sor. Az én nem kis bosszúságomra és frusztrációmra. Kolleganőm azonban volt olyan drága, hogy meglepett 2 db A/4 lapnyi ilyen cimkével, így a hétvégén már minden valamirevaló ceruza viseli a lakásunkban Réka nevét. :)

 

Hegyezőink száma 2 db.  A céges hegyezőm nincs benne a kettőben. A harmadikat, amelyik mindenfelé méretű ceruzát hegyez, a legprofibb példány....na azt ippen nem találom, úgyhogy szerintem hegyezőből veszek még legalább 2-t. Radírból nagyjából 5-8 db biztosan készleten van. Ha teljes leltárt tartok, talán még több. Van még továbbá egy halom tartalék ceruza is, természetesen, mindenféle, ők átmeneti lakhelyükön, a Túró Rudis, pöttyös tolltartóban várják, hogy előléptessék őket, vagyis a FŐ tolltartóban kapjanak helyet.