Az azért vicces, amikor az ugyancsak két gyereket nevelő (felsősek), de nem dolgozó ismerősöd elszáguld melletted, hogy bocs, de rohan, soha semmire nincs ideje, szét van esve...Csak legalább ne nekem mondaná! Jó, hát biztos neki sem könnyű, nem tudhatom. Biztos felmondott a legújabb bejárónője...
Egyébként jól indult a napom, mert az utca elején lakó vörös cica elém szalad egy kis simisimire és ettől rögtön szebb lett a napom. A macska fiú, de ennek ellenére Szofinak hívják a gazdái csóri macskát. A gyerekek elnevezték Jürgennek és így is nevezik fennhangon...valami youtuber macskája Jürgen, most meg nem mondom melyik, asszem a szegedi srácé, Uborka vagy Sajt...valamelyik.
Sehogy sem állok a nagytakarítással egyelőre, rájöttem, hogy nálunk olyan nincs, nem is lesz, apránként végzem, úgyhogy valami mindig koszos, de kit érdekel? Senkit.
Tegnap megtakarítottam a külső bejárati ajtó hatalmas üveg felületét, mert már szégyelltem, milyen koszos. Pontosabban nem koszos, maszatos, mert a kutya mindig neki nyomja az orrát, amikor még nem engedtük ki és csak bámészkodik kifelé….. Most csillog-villog az ajtó, szuper. Később még befejeztük a házit Zalánnal, majd rögtön vettem a táskám és mentem is fogadóórára , kezdésképpen Réka tanáraihoz.
Klassz volt, mindig érdekes, hogy hogyan látják a lányom / fiam mások, a tanárok, az ofő, akivel elég sok órájuk van. Az ofő úgy véli, hogy hajtani kell, követelni sokat, mert másképp nem csinál semmit. Ha valamit nem kér rajta számon, nem tanulja meg önszorgalomból, vagy mert érdekli. Még nem. Tisztában vagyok vele, hogy ez így van. Természetből és németből is továbbjutottak a versenyek világában, a termism-re készülnek, országos, a németre tesztekkel készülnek, majd lesz valahogy. Most a tavaszi szünetben elő nem veszünk semmit. Max a törit.
A magyar és töri tanár is csupa jót mondott róla, ami nem nehéz, mert a félévben csak németből van négyese, csupa-csupa ötös tenger. És még mindig csak félgőzzel, félkézzel csinálja a sulit. Egyre kevesebbet segítek, ennek nagyon örülök, hogy önállóbb.
Aztán mentem a matekhoz, az egyik kedvencemhez, na attól meg kaptam, hogy magasak az elvárásaim, szegény gyerek izgul matek doga közben..... Pislogtam párat és közöltem vele, hogy én is mindig izgultam matek doga közben és még sokszor nem is sikerült ötösre. Ennek nincs köze a magas elvárásokhoz. Az volt, hogy Réka pont behúzott egy váratlan (állítólag nem volt az) TZ ötöst, amire egyáltalán nem is tanult túl a házikon....persze,hogy izgult, amikor úgy volt, hogy hétfőn írnak, erre megírták már pénteken. Na mindegy, hazabattyogtam a szülőiről, hogy hülye tanárok, de persze nincs így, dehogy is, mert pont mind a három tök jófej és jó tanárok is, csak nem értek velük mindig egyet. Az mindenképpen hasznos, hogy elmondják a véleményüket, úgyis tudom, hogy abból mi igaz, mi nem, helyére tudom tenni a dolgokat. Nekem nem elvárásom, hogy csakis ötöse legyen, amióta meg látom, hogy milyen könnyűszerrel abszolvál nehéz feladatokat is, pláne nem. De mindegy, hagyjuk. Túl spiláztam az egészet.
Visszatérve az ablakokra. Réka és Zalán ablaka hogy mikor lesz tiszta, az rejtély. Ott van még a vitrin is, ahol mindent át kellene öblíteni langyos vízben. Megvilágítós a vitrin, de hetek óta nem merem bekapcsolni, hogy ne lássam a port…Az az igazság, hogy én már akkor boldog vagyok a mindennapokban házimunkailag, ha üres a szennyeskosár és a vasalókosár, tiszta a konyha és nincs kupleráj. Illetve van főtt étel az asztalon, hűtőben. Viszont azért húsvétra, tavaszra csak illik alaposan kisuvickolni mindent, hát nem?
Hétvégén hirtelen indíttatásból és mert kaptam anyósomtól darált diót, készítettem aranygaluskát Tibi névnapjára. Gabicsek receptje, leszámítva a sodót (de az is jó, csak dupla adag kell belőle és én pici fehérborral szeretem, úgy a tökéletes). Próbáljátok ki, ha még nincs tökéletes aranygaluska receptetek, mert ez az. Hihetetlen módon még aznap elfogyott, pedig azt hittem , ránk fog száradni. Jó, voltak vendégek is, de tényleg hatalmas mennyiségnek tűnt. Az régi szabály, hogy az igazán finom dolgok mindig elfogynak így vagy úgy...
Nem is tudom, ez a húsvét most valahogy fura nekem, túl későn van így április végén, nehéz ráhangolódni. Kínlódok azzal is, hogy mit süssek, még mindig nem végleges a lista. Erőlködöm, hogy ne gondoljam túl, tiramisu, sajtos rúd, répatorta....sok csoki.
Ma Zalinak volt szülői értekezlete, majd fogadóórája. Kiírták, hogy igény szerint. Erre szülői után mindenki fogta magát és hazament. Érdekes, hogy nincs érdeklődés a fogadóóra iránt, annak idején Rékáéknál pedig tömegnyomor volt és este fél 8-kor támolyogtam haza. A szülőire Tibi ment, mert én még nem értem volna oda. Volt szó kirándulásról, gáláról, harmadik osztályról, stb. Morcos volt, hogy neki kellett mennie (mármint Tibi), pedig hát 45 perces volt a szülői, nem a Rékánál szokásos 2-3 órás.
Zalán múlt pénteken megsütötte élete első piskótáját. Én csak lesek, milyen ügyes. A következő „Naked Chef”, a sármja mindenképpen meg lesz hozzá, hehe….Azóta többször is felmondta a nem túl nehéz receptet, szóval képben van. A dolog iróniája, hogy nyitott sütőben sütöttük, először, mert azt hallottam, hogy a piskótát úgy kell és hát majdnem babapiskóta lett belőle. Kicsit ciki volt, morzsolódik az imázsom rendesen a gyerek előtt, még akkor is, ha nagyot kaszáltam hétvégén azzal az aranygaluskával….Nézegettem, nézegettem a sütőt, benne a piskótát, de féltem, hogy még nyers lesz, úgyhogy, mint sokszor, túlsütöttem a tésztát. Nem is tudtam feltekerni piskótatekercsnek, összetörtek a lapok. Mindegy. Ja, a porcukrot is ledobta magáról. Nem baj, tejszínhabot nyomtunk rá és pillanatok alatt elfogyott.
A múlt hét eseménye még, hogy először ültem elektromos autóban életemben. Okés, hibrid, de nem fantasztikus, hogy egyre több elektromos autó van? Fura élmény volt, mert nem hallani a motort, csak a gumik surrognak, plusz váltani sem kell csak induláskor...Hát szóval nagyon tetszett. Nekünk még nem lesz mostanában ilyen, de azzal is beérem, ha a Tojó még 5 évig szerény szervizigényt fog mutatni, ahogy eddig.
A hétfő eseménye, hogy két év várakozás után újra van Trónok harca sorozat, nekem máris nagyon tetszett az első rész, pedig még nem is történt szinte semmi.
Más nem jut eszembe. Ja, ma az új bringámmal mentem dolgozni, úgyhogy évadot nyitottam. Napközben nem a raktárban van, mert félek, hogy fellökik a targoncával vagy valami baja lesz, arról nem is szólva, hogy még lakatot sem vettem rá, valami magasabb kategóriájút....Főnivel megegyezve a női vécében lakik a biciklim 8 és 16 óra között, amiben az a kellemetlen, hogy nő vagyok és azt a vécét használnám, ha tudnám. Mivel a kerékpár pont lehetetlenné teszi a vécé használatát, így pisiléskor ki kell tolnom a toalett elé. Amilyen az én formám , pont akkor fog arra járni majd egy kósza targi és fellöki, de majd az imáimba foglalom a bicót. Kicsit óvatosabb vagyok az új bringával, hímes tojásként kezelem, nem hajtom úgy, vigyázok rá....meg magamra is, nehogy elessek....Aztán majd összeszokunk. Már nagyon jó úton járok, mert a klassz dolgokat könnyű megszokni.
Ésss ma kitört a tavaszi szünet, hurrá, pont egy hét! Holnap még van suli, de DÖK nap, szóval full buli és móka és kacagás. Én persze dolgozom, simán, még két napot.
