Ma reggelre beköszöntött a lehűlés. Reggel, ahogy indítottam a napot, nem az volt az első, hogy kinyitottam az ablakokat itt- vagy ott, hanem ahol nyitva volt, ott sürgősen becsuktam. Réka a rövidnadrágos, ujjatlan nyári overall (overál?)-jában billegtette a fenekét egész nap és helyenként panaszkodott, hogy fázik....hát igen, picit át kell állni őszi üzemmódra.
Rékának volt ma egy drámai német dolgozata, aminek tanúja voltam, mert pont le akartam húzni az ágyneműt a mosásba...először nem tudta letölteni a feladatlapot úgy, hogy az írható legyen. Aztán nem tudta a frieren-nek a perfektjét hirtelen és még valaminek....aztán csatolni kellett volna gondolom valahová, visszaküldeni, de nem ment és az volt kikiáltva, hogy aki 15 percen túl nem küldi vissza, azét már ki sem javítják...itt eleredtek a könnyei sűrű patakokban, hogy nem fogja tudni beküldeni, úgyhogy végül messangerben próbálta csatolni. Az a szabály, hogy nem anya segít, hanem az ofő segít, de engem nem nagyon érdekelt ,megmutattam neki, hogyan oldja meg a problémát és ennyi. Jött fél óra múlva a hír, hogy nagyon rosszak lettek és jövő héten újra írják. Na ezért érdemes volt ötöst írni, merthogy annyi lett...volna.
1000-et megközelíti a napi új fertőzöttek száma....de már nem nagyon látom, hogy bárki pánikolna, pedig most lehet, hogy indokolt lenne. Én is csak akkor mondjuk, ha eszembe jut, hogy hamarosan járhatok busszal dolgozni, felszállok a fertőbe naponta kétszer 7 percre kb. Végülis nem vagyok egyedül ezzel az országban....de ettől még be vagyok tojva.
Rékáék kedden mennek vissza a suliba, de az operatív törzs döntése a végleges, az nem tudom, mikor lesz meg, ami a tuti, hogy hétfő éjfélig tart a karantén Rékának. Én kedd éjfélre emlékeztem egészen idáig, de nem.
Mindannyian jobban vagyunk, úgyhogy akármi volt ez, nem influenza, mert akkor legalább 1 hétig fekszem, de inkább 2.
Csütörtökön volt egy kis vicces esemény, telefonáltam éppen, amikor megjelent az utcánkban a FagyisKocsi, száguld is le Réka az emeletről, hogy anyaanyaanyaaaa, vegyünk fagyiiiit! (ja, pont ez kell a torkodra!) Telefonálok tovább, mintha mi sem történt volna , majd odaszólok neki, hogy hát vegyél , ha nagyon akarsz, mindig te szoktál választani, venni. Mire ordít torkaszakadtából és ugrál fel és alá mérgében a bejárati ajtó előtt, mint aki megbolondult, hogy DEHÁTÉNNEMMEHETEKKIIIIII. Ja, bocsika, elfelejtettem, hogy a lány be van zárva a portára!
