2012. július 16., hétfő

Réka ágyon kívül

Zalán és én éppen kedélyesen elcsipegettük vacsorára mindazt, ami az ebédből maradt, amikor Réka felordított a kertből.
- Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! - kidugtam a fejem az ablakon, amennyire a szúnyogháló megengedte és megtudakoltam, mit szeretne.
- Dorkáéknál aludhatok ma éjjel?
- Persze, aranyom. - egyeztem bele rögtön nagyvonalúan, gondolkodás nélkül. Mert annak esélyét, hogy Réka "sajátágyon kívül" aludjon nagyjából 0,0000000001 %-ra taksáltam. Tavaly ugyan volt rá precedens, hogy L. mamánál töltött pár napot a lány (majd utána mama 2 hónapon keresztül járni is alig tudott, bár a kettő között elvileg semmilyen összefüggés nincs) de azóta sincs ehhez semmi vonzalma. Az meg hogy a földszinti néninél aludjon, akit ugyan ismer amióta az eszét tudja, de mégsem családtag....Dorkát is szereti, sőt felnéz rá, hisz már 10 éves, igazi nagylány....Nos hát, talán lottóznom kellene.

Réka 10 perc múlva hazaszaladt, hogy összecsomagoljon. Kedvenc könyv, pizsama, papucs, fogkefe, miniatűr pónik, egy váltás ruha repült egy szatyorba. Majd fürödni indult. Illetve szigorúan zuhanyozni, mert Dorka is zuhanyozni szokott. Ahogy végzett, a fürdőszoba úgy nézett ki, mint amit kacsaúsztatóvá akarnak átalakítani, esetleg idővel mocsárrá....de mindegy. Megfürdött átöltözött, fogta a motyóját, ééés már ott sem volt, eltűnt a lépcsőfordulóban. Még mindig enyhe sokkban szóltam utána:
"Őőő...izé...jó legyél ám!"

Egyeztettem a szomszédnénivel amíg a lányok vacsoráztak, felőle nála aludhat Réka, semmi gond, de még mindig nem hiszi, hogy lesz ebből valami. Én azért már gyanakodtam. Réka elég elszánt képet vágott, ez távozásakor kifejezetten feltűnt....
10 órakor elaludt Zalán 3 mesét követően. 11-kor kikapcsoltam a tévét. Fél egykor hazajött Apa a melóból és döbbenten konstatálta, hogy egy gyerek hiányzik a létszámból. Hajnali egy órakor Apa elaludt. Én meg kitelepedtem a nappaliba, mondván, hogy olvasok egy keveset, de inkább a fülem hegyeztem. Mindenféle hangokat hallottam. Rékát utánam sírni, kiabálni, hogy haza akar jönni, rémálmában nyöszörögni. Persze minden csak az én gondolataimban játszódott le, néhány ártatlan tücsöktől eltekintve süketítő volt a péntek éjszakai csönd. Két órakor lekoppant az én szemem is a fáradtságtól. 


A lányok végül reggel 8 után nem sokkal vidáman csicseregve befutottak hozzánk reggelizni. Réka nem nagyon értette, miért ölelgetem úgy és annyira, inkább a kakaója után nyújtogatta a nyakát. Az egész dolog rendkívülisége sem érintette meg túl mélyen, szerinte: 
- Végül is..... csak itt voltam, a földszinten.....
Este, amikor senki sem hallotta bevallotta, hogy azért elalvás előtt egy kicsit hiányoztam neki....