Amikor Tiborom betette az ajtót maga mögött a minap és Zalán eképpen rikkantott felé:
- Mit hozstál? - leszűrve az utóbbi pár nap tapasztalatait egyszerre nyilvánítottuk ki férjurammal, hogy Zalánom immáron hivatalosan is BESZÉL. Beszél és beszél és abba sem hagyja. Már el is feledkeztem, milyen szép és emlékezetes időszak ez a kisgyermekes szülők életében, amikor is Szövegláda születik a kis Babanyelvűből. És ezt pont múlt héten, szülinapom hetében következett be, tényleg egyik napról, hétről a másikra.
Belép a kisboltba és azt mondja:
- Sziasztok!
Majd dolgunk végeztével el is búcsúzik:
- Pápá, szia!
Kap egy kekszet, így szól:
- Köci!
Rálép a lábamra, így vígasztal:
- Bocsi!
Lemarad a motorjával séta közben:
- Várj meg, anyaaaa!
Táncára hívja fel figyelmem:
- Filyelly, anya!
Peti leette magát a mesekönyvben. Zalán fejét csóválja.
- Ó, jaj, ó jaj....
Sebet lát a lábamon:
- Juj, bibi! Puszi! - és gyógypuszit ad.
Számol is:
- Egy, ketó, hájom, négy, ot, hat, hét, nyóc, kiencs, tíz....
Lehorzsolja a térdét:
- Nagyon fáááj!
Majd két másodperc múlva:
- Nem fáj!
Ha valami érdekeset lát:
- Nézsd csak, anya! :)
Ha üres PET palackot lát:
- Ezs már kuka!
Szeme csillan, ha ebéd után jár egy kis:
- Coki!
Szereti a zöldpaprikát is, mert:
- Nem csíp! - legalábbis a tv-s fajta.
Mókás mese ér véget a tévében:
- Vicces volt. Ez vicces volt.
Megdézsmálom a sárgadinnye adagját:
- Te ne egyél, anya. Enyém!
Reggel kinyitja pilláit nagy kómásan, máris tudja, mit akar:
- Mesét!
Valami finomat főzök.
- Finyom, anya!
Ha gumicukrot osztok:
- Kéjek sépen!
Ha Apa a garázsba indul:
- Én is megyek!
Babszemre bök a chilijében:
- Kéka nem...sejeti...
Csinos lány suhan a járdán talpig érő kék ruhában:
- De séééép! - állja el az útját.
Elemzi pelenkája státuszát:
- Nincs kaka, csak pisi. Nincs kaka, pisi van. - ha van kaka, ha nincs.
Sok madár reppen az égre:
- Jó iszten, anya! Nézd, te jó iszten!
Szól nekem, pisis a macis takaró. Jujj, akkor ki kell mosni. - felelem.
- Akkor nem pisis. Csak vizes. - Kimostuk, fél óra alatt megszáradt.
Gyermek közelíti meg őt a homokozóban:
- Enyém! Azs azs enyém! - mutat a saját játékaira. Csak a miheztartás végett.
Padon ülök a játszótéren, ő a homokozóban:
- Anya, gyeje ide! Anya, gyejeeee!
Hintázás közben:
- Hinta, palintya....kis...tona...ugorj a...nába...zsuppp!
Máskor morog:
- Nem magas...magas. - mutat az égre. Mert megszerette a hintát, szeret repülni.
Reggel felébreszt:
- Szia anya! - húzogatja a szemhéjamat éber állapotba.
Építkezünk:
- Magas váj...naagyon magas. Kékáé is nagy.
Szomszéd macskák a tetőn:
- Nyányáu alcik!
Macis takaróját is megnevezi. Valahogy így:
- Macsitatakó. - talán japánul is tud?
Valamit nem ismer:
- Azs mi azs, anya?
Cumijának beceneve:
- Puci! - vagy Pacsi. Mikor hogy.
Bármi szirénázik a városban:
- Hű...nénóautóóóó....
Kukásautó szorgoskodik az utcánkban. Zalán az erkélyről lekiált:
- Sziasztoksziasztok....sziasztoooook!
Nem találja reggel Rékát az ágyban:
- Kéka? Kéka hol...van?
Nem tudom felbontani a kekszet zacskót:
- Majd én!
Nem találja reggel Apát az ágyban.
- Apa nincs. Dododo...(dolgozik). - mondja szomorúan.
Beazonosíthatatlan tárgyat talál az ebédjében:
- Fúúúúj....neem jó...
Szemembe néz és így szól:
- Szejet....lek!
Este lámpaoltás után:
- Féjek, féjek, anya!
Hogy hívják?
- Kéka!
Hány éves?
- Négy!
Fáj valamire a foga:
- Leksz, fagyi kell!
Apa késik este, ezt ordítja a telefonba:
- Apa, gyeje máj, hol vagy???
Versel is:
"Kiga biga gyeje ki,
ég a házad....ki
kaps....vajat (tejet minek?)
....is majad."
Pár napja még azt írtam volna, szinte mindent megértek, amit kibök. Az utóbbi napokban azonban rájöttem, messze nem. Olykor Réka fordít nekem, ő még jobban tud Zalánul, mint én. Zalánom jó fiú, áldott türelmes gyerek, párszor türelmesen ismétel, ám ha még mindig fényéveknyire járok a megoldástól, jön a frusztrált arcombakiáltás, hogy hogy lehetek ennyire értetlen?? Tudok én egyáltalán magyarul?? Válaszom pedig egy pironkodó-restelkedő "jólvanna". Hidd el, én igyekszem, kisfiam....:)
- Mit hozstál? - leszűrve az utóbbi pár nap tapasztalatait egyszerre nyilvánítottuk ki férjurammal, hogy Zalánom immáron hivatalosan is BESZÉL. Beszél és beszél és abba sem hagyja. Már el is feledkeztem, milyen szép és emlékezetes időszak ez a kisgyermekes szülők életében, amikor is Szövegláda születik a kis Babanyelvűből. És ezt pont múlt héten, szülinapom hetében következett be, tényleg egyik napról, hétről a másikra.
Belép a kisboltba és azt mondja:
- Sziasztok!
Majd dolgunk végeztével el is búcsúzik:
- Pápá, szia!
Kap egy kekszet, így szól:
- Köci!
Rálép a lábamra, így vígasztal:
- Bocsi!
Lemarad a motorjával séta közben:
- Várj meg, anyaaaa!
Táncára hívja fel figyelmem:
- Filyelly, anya!
Peti leette magát a mesekönyvben. Zalán fejét csóválja.
- Ó, jaj, ó jaj....
Sebet lát a lábamon:
- Juj, bibi! Puszi! - és gyógypuszit ad.
Számol is:
- Egy, ketó, hájom, négy, ot, hat, hét, nyóc, kiencs, tíz....
Lehorzsolja a térdét:
- Nagyon fáááj!
Majd két másodperc múlva:
- Nem fáj!
Ha valami érdekeset lát:
- Nézsd csak, anya! :)
Ha üres PET palackot lát:
- Ezs már kuka!
Szeme csillan, ha ebéd után jár egy kis:
- Coki!
Szereti a zöldpaprikát is, mert:
- Nem csíp! - legalábbis a tv-s fajta.
Mókás mese ér véget a tévében:
- Vicces volt. Ez vicces volt.
Megdézsmálom a sárgadinnye adagját:
- Te ne egyél, anya. Enyém!
Reggel kinyitja pilláit nagy kómásan, máris tudja, mit akar:
- Mesét!
Valami finomat főzök.
- Finyom, anya!
Ha gumicukrot osztok:
- Kéjek sépen!
Ha Apa a garázsba indul:
- Én is megyek!
Babszemre bök a chilijében:
- Kéka nem...sejeti...
Csinos lány suhan a járdán talpig érő kék ruhában:
- De séééép! - állja el az útját.
Elemzi pelenkája státuszát:
- Nincs kaka, csak pisi. Nincs kaka, pisi van. - ha van kaka, ha nincs.
Sok madár reppen az égre:
- Jó iszten, anya! Nézd, te jó iszten!
Szól nekem, pisis a macis takaró. Jujj, akkor ki kell mosni. - felelem.
- Akkor nem pisis. Csak vizes. - Kimostuk, fél óra alatt megszáradt.
Gyermek közelíti meg őt a homokozóban:
- Enyém! Azs azs enyém! - mutat a saját játékaira. Csak a miheztartás végett.
Padon ülök a játszótéren, ő a homokozóban:
- Anya, gyeje ide! Anya, gyejeeee!
Hintázás közben:
- Hinta, palintya....kis...tona...ugorj a...nába...zsuppp!
Máskor morog:
- Nem magas...magas. - mutat az égre. Mert megszerette a hintát, szeret repülni.
Reggel felébreszt:
- Szia anya! - húzogatja a szemhéjamat éber állapotba.
Építkezünk:
- Magas váj...naagyon magas. Kékáé is nagy.
Szomszéd macskák a tetőn:
- Nyányáu alcik!
Macis takaróját is megnevezi. Valahogy így:
- Macsitatakó. - talán japánul is tud?
Valamit nem ismer:
- Azs mi azs, anya?
Cumijának beceneve:
- Puci! - vagy Pacsi. Mikor hogy.
Bármi szirénázik a városban:
- Hű...nénóautóóóó....
Kukásautó szorgoskodik az utcánkban. Zalán az erkélyről lekiált:
- Sziasztoksziasztok....sziasztoooook!
Nem találja reggel Rékát az ágyban:
- Kéka? Kéka hol...van?
Nem tudom felbontani a kekszet zacskót:
- Majd én!
Nem találja reggel Apát az ágyban.
- Apa nincs. Dododo...(dolgozik). - mondja szomorúan.
Beazonosíthatatlan tárgyat talál az ebédjében:
- Fúúúúj....neem jó...
Szemembe néz és így szól:
- Szejet....lek!
Este lámpaoltás után:
- Féjek, féjek, anya!
Hogy hívják?
- Kéka!
Hány éves?
- Négy!
Fáj valamire a foga:
- Leksz, fagyi kell!
Apa késik este, ezt ordítja a telefonba:
- Apa, gyeje máj, hol vagy???
Versel is:
"Kiga biga gyeje ki,
ég a házad....ki
kaps....vajat (tejet minek?)
....is majad."
Pár napja még azt írtam volna, szinte mindent megértek, amit kibök. Az utóbbi napokban azonban rájöttem, messze nem. Olykor Réka fordít nekem, ő még jobban tud Zalánul, mint én. Zalánom jó fiú, áldott türelmes gyerek, párszor türelmesen ismétel, ám ha még mindig fényéveknyire járok a megoldástól, jön a frusztrált arcombakiáltás, hogy hogy lehetek ennyire értetlen?? Tudok én egyáltalán magyarul?? Válaszom pedig egy pironkodó-restelkedő "jólvanna". Hidd el, én igyekszem, kisfiam....:)
