Még nem hoztam fotókat a mai napról, mert családunk hivatalos fotósa, vagyis az uram, Tibi még nem "kezelte le" mindet, az utolsó simítások hiányoznak.
Az történt, hogy ma először gyerekkorom óta, újra majálison jártunk. Nem tudom egészen pontosan megmondani miért, talán kellene valaki, aki ezt mélyen szántóan kianalizálná belőlem, de úúútálom a majálist. Pont azon tűnődtem a bogyósfagyi és a fokhagymás lángos között, hogy igazából erre semmi komolyabb okom nem volt. Vagy hát no....nem sok.
Nem egészen magunktól mentünk, tánc fellépése volt Rékának a suli első évfolyamával. Ugyanazt járták el, amit a bálon, csak - mint kiderült, utóbb - ez a mai nem volt kötelező. Ha én ezt tudom előre! Reggel sütöttem a bandának amerikai palacsintát, kentem rá mamaféle meggylekvárt és falatoztunk egy jót (van egy tuti recept a rántotthúswokban blog-on, akit értekel esetleg, szerintem tökély a cucc! Dupla adagot szoktam, többször neki lehet esni. Pl. álmos reggeleken nagyon hálásak tudnak lenni érte a gyerekek....Én meg olyankor kicsit szuperanyunak érezhetem magam. ).
Mosogatás után neki estem a KinőttRuha projektnek. Egy rész a rongyosba (feltörlésre, takarításra még jó lehet), másik rész a kukába (ami már takarítani nem jó), harmadik rész az eladó sorba került cuccoké, negyedik az unokatesómnak szánt, ötödik a később értékesítésre kerülő (téli overálok pölö).
4 nagy IKEÁs táska lett....Közben sokszorosan figyelmeztettem a bandát, hogy legkésőbb 11 órakor el KELL indulni, különben el fogunk késni. Persze, ahogy azt már megszokhattam volna, a füle botját nem moccantotta senki, így 11 óra 20-kor fordult el a slusszkulcs a kocsiban a ház előtt. Úgy, hogy ma elballagott a fél város, parkolóhely sehol és lila füstünk sem volt, hol is lesz pontosan a fellépés. Valami rémlett valami squash pályáról.....Naná, hogy elkéstünk. Nem rohantunk keresztül a majálison, de csak azért, mert a bazi nagy tömegben (ahogy Zalán mondaná) ez nem lett volna lehetséges. Végül talán 2-3 műsorszámmal Rékáék előtt nagy sprintben megérkeztünk a színpad mellé, ahol már ott sorakozott az elsős banda. Először azt hittem, hogy el is késtünk, mert annyira feszülten ácsorogtak a gyerekek, mint aki minden pillanatban a rivaldafénybe akarja vetni magát....
Elnézést kértem a tanárnőtől, aki elég morcos mádámm hírében állt, de ezt még nem tapasztaltam, most is rögtön kerített párt Rékának, bár pont mindenkinek jutott egy táncpartner. Maga a produkció szerintem jobban sikerült, mint a bálon, összhangban voltak a csajok (és a pasik). Osztályfőnök is elkapott egy fordulóra, de olyan hangos volt a zene, hogy hosszabban nem tudtunk értekezni, szájról olvasásban meg elég gyenge vagyok.
Elég nagy volt a tömeg, csak úgy hömpölygött mindenütt, viszont nem volt nagyon meleg, sőt, még pulcsi is kellett, így aztán jól elvoltunk. Ha majális, akkor a téma középpontjából ott figyel a pénztárca. Ugrálóvár, lufi, lángos, kenyérlángos, fagyi és jégrém, limonádé, dodzsem, sergő....még egy ugrálóvár...mind-mind a maga tarifájával...házi sör, házi rétes, lekvárok és kézműves termékek (na nem sok) és némi vacak. 2-3 gyerekkel egész sok pénzt el lehet itt elfüstölni...Végül egy ugrólóvárra kaptak engedélyt a kölkök per fő, igaz, benyomtunk lángost és bogyós fagyit is. Innivaló - mert anya okos (néha sikerül,na) - ott figyelt az én táskámban, arra legalább nem kellett költeni. Tettünk még egy sétát a tó körül ott a strand és a vízilabda aréna mögött, készült néhány fotó, aztán visszasétáltunk az autónkhoz, ahol összeomlottam, mint egy öreg anyóka. Nem bírok én már 3 órát egyfolytában talpon! Muszáj volt elrobogni a cukrászdába és még nyalni egy kis fagyit, ha már a bogyósból nekünk felnőtteknek nem sok jutott. Itthon bealudt a pasiszakasz, én meg tovább rámoltam a ruhákat, mert ez most az aktuális dilim és ilyenkor nem nyugszom, míg készen nem leszek.
Újabban a gyerekek hétvégén ugyanakkor kelnek MAGUKTÓL, mint amikor hétköznap kellene, csakhogy akkor őket újra kell éleszteni...Miért van ez, ó, miért? Olyan jó volt, amikor együtt szundikáltunk verőfényes reggel 9 ig!!!
