Pénteken elég hajtós napom volt munkailag. Össze kellett állítani a jövő heti szállításokat többek között és olyan soha nincs, még véletlenül sem, hogy az utolsó pillanatban ne lenne módosítás. Vadi új rendelés vagy kiegészítések sora. Ugye ez még belefér, ugye nem kérem túl későn? Neeem.....dehogy....ezért vagyok. :)
Az egyik, ami miatt szeretem ezt a munkahelyet, az a banda. Egyszer leszögezte egyik barátnőm, hogy őt nem érdekli, milyen sokat keres, az sem hogy milyen marha jó a munka, ha a kollégákkal, főnökkel meggyűlik a baja. Akkor megette a fene az egészet. Ebben van valami, mert ez a cég is több sebből vérzik, mégsem tervezem, hogy mostanában felmondok. A csajok ugyanis nagyon jófejek. Korombeliek, családanyák, kedvesek, nyitottak, segítőkészek, fergeteges humorral felszereltek....Remélem, a szimpátia marad az elkövetkezendő években, esetleg barátsággá fejlődik...Habár valahogy úgy alakult, hogy egyetem óta nem kötöttem új barátságot, csak sok-sok-sok ismeretséget....
Délelőtt (péntek) hívott Tibi, hogy elhozta Rékát I. nénitől a nevtanból és izé.....nincs kedve visszamenni az oviba. Persze nem erőltettem, Tibit úgyis rendre kenyérre keni Réka. Más híre is volt az uramnak, befejeződött a tehetség gondozás 10 hetes (meg egy darab) modulja, ellenben jövő héttől indul egy új, immáron csoportos. Ha úgy gondolom, van kedvünk hozzá, hívjam fel I. nénit. Némi vargabetű után (tárcsáztam a nevtant, de kapcsolni nem tudnák I.-t, a számát sem adhatják ki, úgyhogy hagytam neki üzenetet) beszéltem vele. Elmondta, hogy 5 fős csoportos iskola előkészítő nemtommi indul jövő héttől a tanév végéig , melyre szeretettel várják Rékát is.
Két részből fog állni a másfél órás foglalkozás, egy kreatív első részből (rajzolás, ragasztás, hajtogatás, ollóval dolgozás) és egy iskola előkészítős másodikból (valami vonalvezetés féle), de foglalkoznak majd például cipőfűzéssel és mindenféle olyan dologgal, ami majd hasznukra válik a suliban. Ahogy hallgattam I.-t, szomorkásan arra gondoltam, milyen kár, hogy mindezt az ovi falai között nem lehet megoldani. Legalábbis Réka csoportjában. Réka most nagyon lelkes, alig várja a pénteket, hogy csatlakozzon az ötös csoporthoz. Egyetlen dolgot kell vinni magával, egy klassz ollót, nem túl nagyot, nem túl kicsit, pont hatéveseknek valót.
A héten kimaradt az úszás, el voltunk foglalva a kutyám műtétével és Rékának sem volt kedve. Az egy hetes "elvonásnak" megvannak a maga megmosolyogtató tünetei, Réka tegnap este nagyot dobbantott a lábával és leszögezte: jövő héten mindenképpen úszni akar, most az sem érdekli, ha én nem tudom elvinni. Mennyi vonyítást hallgattam pedig az elmúlt hetekben, hogy ha én nem vagyok jelen az úszás órán, akkor kalap szamócát sem ér az egész. Aztán egy hét szünet és lám változott a helyzet. Jó ez így, olyan klassz, hogy ennyire szeret úszni.
Nagyjából ennyit a hét eseményeiről. Jövő héten lesz csütörtökön a fogadóóra Zalán óvónénijeivel, pénteken nincs ovi csak az óvó néniknek, illetve Réka kezdi a csoportos iskola előkészítőt. Szombaton pedig Törpsuli, ezúttal remélem Tibi is el fog látogatni velünk a suliba, mert az a négy tantónéni tartja a foglalkozásokat, aki szeptembertől elsősöket kap.
Ám ma még vasárnap nap, Zalán napja, szóval Isten éltesse sokáig a névnaposomat!
