Visszatekintés - 2014. Április

Április végén beírattam Rékát a Rákócziba. Szerintem az életben nem felejtem el, milyen volt A.-val szemben ülni az ő irodájában, mellettem az iskolatitkár....Fura érzés volt, de alapvetően nagyon jó. Figyeltem A. bámulatosan tiszta, sima vonásait....lám E. apukája, egy ovis társ felmenője hirtelen "megnőtt" és iskolaigazgató lett belőle. 

Nem voltak eldöntendő kérdések, hittan helyett erkölcstant választottam. 7 évvel fiatalabb önmagam nagyon csodálkozott volna. Az, amelyik küzdött, hogy "bűnben fogant" "gyermekét megkereszteljék....Nincs persze jelentősége, ha akarja, meg fogja találni az utat a hit felé is, bár ennek hittan híján nyilván kevesebb az esélye. Ez megint egy kereszteződés volt, melyen elindultunk egy irányba.... A három tantermi tesi mellé az úszást választottuk, ez nem is lehetett kérdés.  Ekkor még nem tudtuk, ki lesz a tantónénink és kik az osztálytársak. Nekem nem volt kérésem, sem titkos, sem nyílt. Gondoltam és reméltem, hogy a Manós csoportos banda, az a hat fő egy osztályba kerülhet majd. Így lett.

Áprilisban találkozhattunk azokkal a tantónénikkel a Törpsuliban, akik a következő tanévben elsősöket kapnak. E. néni (a későbbi ofőnk) nem tett rám túl jó benyomást, inkább félelmetesnek találtam....habár nem tudom, ő maga vagy a híre volt olyan. É. néni, a magyaros....ó, őt már akkor szerettem.

Áprilisban meg választást is nyertünk, meglett a kétharmad, ki hitte volna? 

Zalánnal kapcsolatban az ovi pszichológusa felvetette a szelektív mutizmus gyanúját, amit aztán gyorsan elvetettünk. Kértem időpontot a GEKKO-ba, felmérésre, melyet végül lemondtam. Elvoltam, mint a befőtt....

Közben Juli második lett az X Faktorban...2014. decemberében....hogy hogy lehet, hogy még SOHA nem az nyert, akinek drukkoltam, én nem is értem. Ja, Réka most mondja, hogy Tibinek nagyon szorítottunk, szóval a KocsisTibit leszámítva. 

Visszatekintés 2014 - Március

Márciusban új feladatokat kaptam a cégnél, a mostaninak a töredékét, mégis valahogy frankón kitöltöttem a nyolc órás munkakörömet....Lassan összemelegedtem a csajokkal, megszerettem őket kezdtem magam egyre jobban érezni a bőrömben. Már láttam, hogy van élet gyes után is. :)

Réka akkoriban ugye nagycsoportos volt (hihetetlen, de ovis is volt valamikor!!!) és a nevtanba járt tehetséggondozás címén foglalkozásra egy bizonyos I. nénihez. A tehetségével szerintem sokat nem foglalkoztak, viszont Réka szeretett oda járni, sokat kreatívkodtak pl, szóval kárára nem vált. Tibi fuvarozta, sokszor elkéstek, illetve egyszer 45 perc késéssel rontott be a nevtanba. Sosem tudta jóvá tenni I. néninél eme szarvashibáját....Az úszást sem hagytuk abba, kitartóan jártunk a Dundikába ( a lányok így hívták azt a sátrat, amit a medencék fölé húznak ősz és tavasz között.) 

Zalán óvónénijeivel is találkoztam márciusban, leültünk az öltözőben egy kisasztal egyik és másik oldalán. Nagyon kedvesek voltak, dicsérték Zalánt....illetve ott és ekkor elárulták, hogy Zalán nem szól hozzájuk. Egy büdös szót sem. Egyáltalán. Hupszi, meglepődtem. 5 hónapja járt akkor oviba. Jelzem, most, 10  hónappal később sem sokkal bőbeszédűbb a helyzet. 

Márciusban utaztunk el pár napra Egerbe kiccsaládi-naccsaládi szinten. Szép volt, jó volt. Nem is értem, miért nem mentünk még vissza??? Vagy valahova!

Márciusban beadtam az igényfelmérő papírt az oviban, hogy melyik suliba íratnám Rékát. Akkor már biztos volt, kb. 99%, hogy Rákóczis lesz. Nem tudom, mit szólt volna márciusi önmagam, ha a jövőbe lát és  megismeri az Első Bé etnikai összetételét pontos számadatokban....

Közben megy az X Faktor döntője - ez már a jelen, 2014. december. Hajráááá, Juliiii! 

1000. bejegyzés!!!!!

Most látom csak, hogy megértem időközben az 1000. bejegyzést!! Ójeeeee....

Megragadom az alkalmat és folytatom évértékelő bejegyzésem, ami a múltkor félbe maradt rögtön januárnál. Jöjjön tehát február!

Február

Ez volt az a szomorú hónap, amikor hosszú idő után (2007. október) újra munkába álltam. Akkoriban folyton az jutott az eszembe, hogy túl vagyok életem legboldogabb szakaszán. És hogy micsoda kár, micsoda káááár! Nehéz volt feldolgozni. De persze a karaván cammogott tovább, ahogy mindig.....Örömökben nem szűkölködünk azért most sem. 

Az első munkám az volt (négy hétig tartott lényegében), hogy a cég gyártásának normáit (a recepteket) gépre vittem. Több ezer tételt és fontos volt, hogy hiba ne legyen benne. Akkoriban még dolgoztam is meg nem is, lélekben otthon voltam az én drága kicsikéimmel. Egyébként ma is így tennék, ha ezt valaki megfizetné. :) Ugyanakkor jó oldala is van a munkának, pl. nagyszerű embereket ismerhettem meg és tapasztalatra is szert teszek olyan feladatkörben, amit eddig nem csináltam. Valószínűleg imádnám a munkám, ha még egyetlen darab gyermekem nem lenne, ha pasim sem, pláne. Ha ráérnék elmerülni a feladataimban és azon igyekeznék, hogy minden folyamatot frankón átlássak. Én azonban inkább úszom az árral és örülök, hogy egyelőre nincs szezon és tavaszig nem is lesz. 

Februárban volt a randim az ovis pszichológussal Zalán akadozó beszédével kapcsolatban. (Tibi kérte, hogy a dadogás szót ne használjam, mert Zalán nem dadog, csak akad. Oké.) Beszélt velem, kétszer Zalánnal (Zalán nem szólt hozzá érdemben, így sokra nem mentek) majd magához rendelt mindkettőnket és lényegében széttárta a kezét, hogy kommunikáció híján nem jutott semmire. Kösz a semmit! Gyerekpszichológus, aki nem tud mit kezdeni egy felnőttekkel bizalmatlan gyerekkel. A szakma csúcsa, bizonyára.

Februárban történt az is, hogy Réka olvasni kezdett.  Nem tanítottam, csak a kérdéseire válaszoltam. Tekintve, hogy már 2 évesen is ismert egy halom betűt, eléggé el volt maradva, hogy további 4 évébe telt össze is kötni őket, nem? :))