Nagyon sokáig úgy volt, hogy terjeszkedik a cégünk újra, mert már egy éve kb. megegyeztek a szomszédokkal az ügyletről. Főni kapott is a bankjától valami hihetetlenül kedvező hitelt és türelmesen várt, hogy nyélbe üthessék az adásvételt. Várt-várt, mint a mesében, hogy a szakálla is a földig érne, ha növesztené. Egészen kb. októberig, amikor is elfogyott a türelme és határozottabbra váltott. Láss csodát, egyből eltűnt a földhivatali papírról minden csúnyaság, ami a banknak nem tetszett. A kedves Eladó intézkedett. Illett is neki, mert elég pofátlan árat mondott, de legalább maradunk, ahol voltunk, csak egyre elterülünk, mint a nagyalföld. Szóval amikor már pont elvesztettem volna én a reményt, hogy ebből lesz új iroda és új raktár, egyetlen hét alatt minden akadály elhárult és december 1-én máris a mi tulajdonunk volt a fél udvar.
Ma volt a napja, hogy a főni megmutatta nekem is az új irodákat, amik amúgy csak nekünk újak, mert a felújítás még folyamatban. Igazából nekem nincs kedvem költözni, de ugye ez nem kedv kérdése, ha menni kell, hát menni kell. Kb. 50 méterrel lesz arréb egy ajtó és oda kell bemenni. Sokkal jobb, mintha az ipari parkban zöldberuházott volna a főni....Az új irodánk jóval nagyobb lesz, és nem ketten osztjuk meg a főnivel, hanem jön még a másik főni is.... hát no comment.
Az a terv, hogy egy halom falat lebontanak, másik falakat húznak fel...nem is tudtam teljesen követni, hogy mit bontanak le és mit húznak fel....szóval egy nagy térben lesz szinte minden, kivéve a tárgyalót és a mi irodánkat (nyilván, a mosdókat is). Nem biztos,hogy ez akkora nagy ötlet a mai energiaszegény világban...de végülis tőlem mehet a dolog, az én asztalom pont az egyik radiátor mellett lesz és az iroda is fix méretű, nem egy hodály. Hogy mikor költözünk át, az persze kérdés, szerintem tavasz, talán nyár is lesz.....
Nagyjából ennyi történt. Ja, beszéltem D. anyukájával, aki korábban Réka osztálytársa volt, és most kéttanos a Vargában (Réka évfolyamtársa) és ugye az nem semmi, mert németes volt 8 éven át és most meg angol kéttanos. Nem gondoltam, hogy ilyen létezhet. Nagyon örültem neki, hogy D. szereti a kéttant, megszokta gyorsan, hogy mondjuk a biosz angolul van, talán a fizika is? Szóval nagyon szereti, élvezi, lubickol. Hát nem fantasztikus? D. megérdemli.
A mi osztályunkban továbbra sincs SZK-s... az ofő nem tartotta fontosnak a legelső szülőin addig ütni a vasat, amíg valakit ki nem jelöl. Most meg hiába küldi az emaileket és messenger üzeneteket, csak a csönd van, a süketítő csönd.... Osztálypénz sincs. Ezt már mondjuk elengedtem.
Még valamiről terveztem írni, de hogy mit? Elfelejtettem...
Arra továbbra is várok, hogy megjöjjön a kedvem a süti sütéshez....Elvileg a hétvégén kezdeném a mézeskaláccsal, de nem tudom eljutok-e odáig. Aztán következik a zserbó, majd az aranygaluska, amiből egy adagot lefagyasztok, hogy csak sodót kelljen kanyarintani hozzá karácsony táján. Majd következik a linzer. Vagy a mákos hókifli? Végül a bejgli. És a citromos kuglóf. Ajjjjj...megint túlzásba esek. Muszáj lesz redukálni. Amúgy meg csak a szám jár, mert egyelőre nem is sütöttem semmit.....Hopp, a kozák sapkát, mindenki kedvencét le is hagytam.....
Na. Szóval. Mézaskalács, zserbó, bejgli, kókuszos. Ennyi. Aztán meg sírok-rívok, hogy karácsony másnapjára hulla fáradt leszek.....
De az a baj, hogy a kuglófomat mindenki imádja, még a Dió is. A karácsony pedig nem is karácsony pihe-puha, isteni vaníliás borsodós aranygaluska nélkül. A hókifli is olyan nagyon finom. A többit elengedem.
Egyébként olyan könnyű megszokni, hogy minden nap van meccs, több is, hogy fura most ez a két nap szünnap. Ám semmi pánik, holnap folytatódik a katari VB, ó jeeee.... Mi a portugáloknak szurkolunk elsősorban, az angol - francián pedig a franciáknak. Bocs, ködös Albion, ez van! Pelé miatt egy picit a brazilok is a szívem csücskében vannak. Legjobb lenne, ha mi is kinn lehetnénk a VB és eljutnánk a legjobb 8-ig vagy még tovább....Vajon megéljük valaha? Úgy bízom benne, akkora élmény lenne!!!!
