Tegnap átsétáltunk az oviba, hogy szétosszuk a meghívókat a jövő heti szülinapi zsúrra. Reggel valósággal belém hasított a meglepetés (ha az tud ilyet) ,hogy Rékának jövő héten lesz a szülinapja. Le vagyok maradva, mint a borravaló. Tavaly ilyenkor már minden ajándék készleten volt, torta megtervezve, vendégek meghívva, itthoni bulira részletek kidolgozva....most meg mindig csak az adott hétnek élek és csak foltokban intéztem bármit is.
Gyuri egész hétre lemondta az úszás órákat, Tibi meg a lovaglást, mondván, hogy ő kétségbeesetten úszik az árral (persze nem a tanmedencében) , nem tudja elvinni Rékát ma háromkor. Holnap okmányirodában van jelenésem, ha addig (holnap 10 óra) ki tudjuk tölteni a kérdéses nyomtatványt. Pénteken reggel I.-vel találkozunk a szokásos Nev.Tan.-os órára, majd vissza az oviba, mert Mikulás lesz. Kivételesen nem a tornaterembe jön a Mikulás, mint tavaly (vagy ezt már írtam, ugye?), hanem minden csoportot meglátogat, mint az én jó békebeli, megboldogult gyerekkoromban és szerintem klassz lesz. Leperkáltam tegnap az óvónéninek 400 forintot Miki csomagra. Zalánt nincs pofám oviba vinni, mivel a doktornéni becslése alapján kb. mától fertőző, pénteken talán elő jönnek az első pöttyök is....Én meg nem akarok olyan cuki anyuka lenni, aki bárányhimlőt ajándékoz a csoportbeli gyerekeknek karácsonyra. Rendi vagyok, nem? Szóval hétfőig kivárunk Zalánilag, aztán meglássuk....
A gyerekek szépen gyógyulnak, most éppen az "árad a takony" fázisnál tartunk, ami kétség kívül általában a végét szokta jelenteni. Mármint a nyavalyának, nem a gyerekeknek persze. Ideje is, Réka negyedik hete dekkol itthon, amire még soha nem volt példa, a beszokós kiscsoportos világban sem. Szerencsére 1-2 nehéz napot leszámítva könnyen túl lettünk a himlőn, örülök ennek, hiszen csajszi, egyszer még kisbabát fog várni, fontos neki a védettség, a lehető legnagyobb. Könnyebben is viselte, mint gondoltam, nem jelentkezett láz pl. és a kiütések sem voltak vészesen sokan. Zalán esetében is reménykedem, hogy hamar túl lesz rajta.....
Jómagam hajnali 3-ig nem tudtam aludni a köhögéstől. Ágyban olvastam végkimerülésig. Amikor már majdnem elszundítottam, megszólalt a fürdőszobában a szén-monoxid riasztó. Huh.....Gyanús volt, nem folyamatosan ordított, mint amikor a teszt gombot megnyomjuk, hanem kb. 20 másodpercenként sikoltott egyet. Azért ébren létbe ráztam Tibi, aki szerint csak az elem adja meg magát. Mondtam neki, hogy ha legközelebb pici szárnyacskám lesz és egy felhőn lebegek vele együtt fehér tógában, akkor azért kapcsoljon, hogy tévedett. Hogy miből gondolom, hogy nem pokolra kerülök, ne kérdezzétek! Szerintem ezt már nem hallotta, aludt tovább. Enyhe izgalmi állapotban eltávolítottam az elemet a riasztóból.
Noszóval tegnap elvánszorogtunk az oviba. Ahogy szedelőzködni kezdtünk, rögtön eszembe jutott, hogy miért utálom a telet. Mire felöltöztünk, az egy egész örökkévalóság volt. Harisnya (itthonra nem szeretik a kölkök), meleg nadrág, meleg sapka, kesztyű, sál, kabát, csimma. Ráadásul egyik hiszti érte a másikat.
- Lecsúszik a nadrágom! - ez örök probléma Rékánál.
- Hol az öved?
- Nem találom...- ez is örök probléma nála..nálunk....
- Annyira kényelmetlen ez a nadrág!
- Pisilni kell!
- Utálom ezt a kesztyűt!
- Lecsúszik a harisnyám!
- Hogy kötöd a sálam?
- Nekem hol a sálam!
- Megint lecsúszik a nadrágom!
- Most már a bugyim is!
- Nem ebbe a kabátba akarok menni!
- Lecsúszik a kesztyűm!
- Add rám a kesztyűm!
- Lóg a pántja a kesztyűnek!
- Lecsúszik a sapkám!
- Folyik az orrom!
- Hogy vegyem fel egyedül a csizmát?
- Kicsi rám a csizmáhám! Nyomja a lááááábam!
- Melegem vaaan!
- Fázik a szám!
- De nem belül, kívül!
- Fogd a kezem!
- Nem fogod a kezem!!!
- Bezzeg Zalánnak fogod a kezét!
- Mindig lehagytok!
- Folyik az orrom!
- Nem süt a mi oldalunkban a Nap, menjünk át a túloldalra!
- Juj, itt kutya van, úgy félek! - harmadik éve járunk el ugyanazon németjuhász előtt...
- Nem akarok mögöttetek menni a járdán!
- Mindig nekem kell mennem a sárban, ti meg mehettek a járdán.
- Nem akarok oviba menni!
- Csúszdázni akarok!
- Éhes vagyok!
- Menjünk be a kisboltba!
- Nem azt a kenyeret akartam megvenni!
- Nem veszünk gumi egeret?
- Vááá, vegyünk már!
- Folyik az orrom!
- Olyan nagyon éhes vagyok!
- Várjatok meg, ne hagyjatok itt!
Mondtam is a gyerekeknek amikor haza értünk, hogy ez az elvileg 20 perces kiruccanás felért nekem egy mini maratonnal, legalábbis az idegeimet érintve mindenképpen.
Tennivalók:
- Véglegesíteni Réka szülinapi ajándékait - nem egyszerű, mert az összes ajándékot szinte én veszem meg (pl. nagyszülők nevében).
- Adventi naptárt folyamatosan utántölteni
- Mikuláscsomagokat előkészíteni - Korábban mindig apránként vettem meg a csomagba valókat, idén először kényszerültem "nagy tételben" beszerezni a finomságokat. Izzadtam is, hogy mi lesz a pénztárnál, amikor sorra csipognak a vonalkódok a csemegék alatt, Réka meg csak nézi és nézi....Végül szerencsém volt, Minimax játszóház volt Tesco-élnál Mikulásostul, mindenestül, ami kellőképpen lefoglalta a gyerekeket. Plusz megkértem a pénztáros fiút, hogy legyen diszkrét. :)
- FodrászSzilvit hívni, hogy valamikor nem tudna é nekem emberi formát varázsolni újra a folyamatos copfokból
- Orvoshoz elmenni igazolásért. Lehet, itt csalni fogok, kivárok hétfőig, akkor úgyis megyünk védőnénihez státuszra (HAT ÉVES STÁTUSZ!!!!!) és a doktornénihez is. Ha addigra kellőképpen meggyógyul, megkapja a hat éves oltást is.
- Jövő hétre mozit is tervezek "Frozen", talán szerda jó lenne.
- Csütörtökön, a szülinapján cukrászdába vinném Rékát egy kis édes kettesre. Hogy ebből mi lesz, nem tudom, de a terv megszületett.
- Csütörtökön lesz a fogadóóra is, el ne felejtsem. Addigra kész lesz a Difer is, ha minden igaz. Utána úszás?
- Pénteken szülinapi zsúr ovi után a szokásos játszóházban. Réka gyümölcstortát kért.
- Szombaton nyílt nem lesz a suliban mindenféle programokkal
- Vasárnap buli itthon a családdal, sütni, főzni, takarítani stb stb.
A gyerekek már nagyon várják a Mikulást. Napközben kreativkodnak, díszeket készítünk, sütöttünk már egy jó adag mézeskalácsot, naponta többször szól Mikulásos, karácsonyos zene, úgyhogy hangolódunk, készülődünk. Nekem kicsit érdekes, hogy Réka még mindig szentül hisz a Mikulás misztikumában, szemernyi kétsége sincs afelől, Mikulás márpedig létezik. De nem érzem becsapásnak, inkább játéknak. A Mikulás majd hatodikára virradó éjjel hozza nekik meg a csomagot az ablakba, a kitisztított csizmákba, amíg mi édesen alszunk. Reggel aztán lesz meglepetés és öröm. Én legalább annyira várom, mint ők.
No, nem is lett annyira hosszú!
