Július 24

 

Réka 2009. július 24-én - éppen hogy még "egyke"-ként. :)  Mekkorát nőtt azóta! Hihetetlen...

2010. július 24-én már Zalán gőgicsélt a kiságyban. 

Ezen a képen látszik is belőle valami....

Egy évvel később, 2011. július 22-én....(24-én érdemben nem készült semmilyen fotó)

Jó, hogy van ez a kép, mert eme csinos kertésznadrág soha többet nem látta Rékát testközelből....Nem érdekes....

És hopp, megint elreppent egy év, 2012. július 22-én készült az utolsó négy kép L. és M. mamánál.

26. hófordulóra

Ami tegnap volt, sőt, mindjárt évfél, úgyhogy mondhatni, tegnapelőtt.....Lassan túl sok lesz  Zalánomnak ezekből a hónapokból, elsikkadunk egy-egy hóforduló felett. Most mégis írok róla pár mondatot, mert kedvem van hozzá.

- igazi gentleman. Egyik leggyakrabban használt szava a "bocsi" és "bocsánat". Nem véletlenül. Hallom, ha orrba vág szándékosan egy könyvvel, vagy ha véletlenül áthajt a lábamon a motorjával. 
- Sűrűn kap bókokat ismerősöktől, idegenektől, hogy milyen jóképű

- Beceneve Zali, Zazi, Zalán....vagy ami a számra jön. Cumihuszár, Petyókirály, Haramia, nyuszipuszi....

- cumi-elvonó projekt "bedőlt", így hát újra cumizik. Kizárólag alváshoz. Most már tényleg!

- továbbra is fél az utcán szél által görgetett nylon zacskóktól, szatyroktól. Ha zizegnek közben, totál para van.

- este lámpafénynél alszik el, a sötétben majrézik, hogy "félek, anya, fééélek..."

- szól, ha éhes vagy szomjas. "Anya, éhes vagyok, kérek husit, krumplit és tojást is...."

- éppen a 17. fogát növeszti. Tudom, mert ma, cirka fél év után először betekintést engedett a szájüregébe.
- Olykor hajnali négykor felriaszt, hogy ÉHES. 
- "Légyszi, anyaaaa" - kéri és az anyai szívem lucskosra olvad szépen lassan....

- mondtam már, hogy tízig könnyedén elszámol?
- bőre illata finom, édes, mint egy habos sütemény. Leszámítva a lábacskáját.

- Rékával ellentétben nem eszi meg a nyers krumplit. Anyjafia.
- "Ott a bili, belepisilhetsz!"- szólok én. - "Most nem kell."- feleli MINDIG. 

- Apás, apás és apás

- Elhagyjuk lassan a babakocsit. Jól esik nélküle bandukolni, még ha kicsit fura is. Csemetéim motoron száguldoznak előttem, mögöttem, körülöttem, akárhová is megyünk gyalogszerrel. 

- leghosszabb szava a "Tiszavirághíd"

. merthogy nővére megfertőzte és ő is rajong a hídért, nagyon

- szokott vécébe kakálni, ha van kedve. De egyelőre nincs. Pisilni meg aztán végképp.

- előfordul, hogy Réka némely ruháját magára akarja venni és pörögni benne. Annyira még nem aggódom....
- rühelli a töltött paprikát
- a csigavonalat bárhol, bármin kiszúrja

- "Tádámmm!" - mondja, ha valami produkcióra készül. Idegen a hangzása, nemszeretem szó, de tőle még ez is aranyos. 

- "nemtádám" viszont mást jelent: nem tudom. 

- nem marakodnak annyit Rékával, mint gondoltam, hogy fognak a nyári szünet idején

- amikor alszik, pont úgy fest, mint 4  hetes korában....persze nem, de mégis.

- újabban Erikának szólít. Kellett nekem elárulni neki, hogy hívnak

- Szerinte ő Zalán és három éves

- nem eszik, inkább csak csipeget

- Sokszor csak én értem, mit mond. Nálam jobban már csak Réka profi ZalánMagyarból

- mániája, hogy csak ő kapcsolhatja ki a tévét. Ha más merészeli, ő újra be-, majd kikapcsolja....

- a MacisTakarója két helyen foszlásnak indult

- szerepjátékok felé nyitott. Ma orvososat játszottunk, én voltam a lázas beteg. Megvizsgált, majd kérdésemre, hogy mi a bajom, azt felelte: "hát, nem tudom...semmi." Majd egy adag kéjjel adott egy bazi nagy injekciót.

- külön érzéke van ahhoz, hogy összetörjön dolgokat (még mindig)

- Igen rendszerető fajta, motorozás után mindig a helyére pakolja a motorját

- bármilyen házimunkában lelkesen a segedelmemre siet ("én is segítek!"- felkiáltással.)

- homokozóban dobálja, szórja a homokot a haramiája....a legváratlanabb helyzetekben

- nagyon szereti a meséket, Kippkopp, Boribon, Peppa a kedvencei. A kifejezetten pasis mesék még nem kötik le (Thomas, Bob, Pat)

- már nem fél a hintán, imádja

- legalább olyan ügyesen üli meg a motorját, mint Réka

- nem rajzol semmit, de firkálni szeret. Főleg a falakra....

- hiszti szélén imbolyogva könnyen megnyugtatható (ellenben Rékával)

- imádja a szilvát

- és szinte minden zöldséget és gyümölcsöt

- úton útfélen köszön mindenkinek

- beszédstílusa hol a bushmanok kattogó fordulatait idézi, hol az Üvegtigris Sanyiját. Mindkettő megmosolyogtató.
- szerelmem iránta továbbra is lángoló

Cumi????

Szombat este, kezében kettő darab cumival láttam Zalánomat a hálószoba felé tartani. Erre világosan emlékszem, az egyik "világítós" volt, a másik nem. Itt azonban elveszítettem a fonalat. Nem csoda, mással voltunk éppen elfoglalva. Délután feldobta a bakancsot a mosógép, ami enyhén (totálisan) megrázott bennünket. Mármint szerencsére nem konkrétan a mosógép, áramilag, hanem a lehetőség, hogy talán egy vadi újat kell vennünk. Ahogy Zalán harmadjára is elköszönt tőlünk és jóéjszakát kívántunk neki, akkor éppen az Electrolux és az AEG között vacilláltunk mély gyászban. A mosógép a sokadik műszaki kütyü, ami mostanában megadni látszik magát házunk táján. Kinyiffant a kávédaráló-mákdaráló, gyengélkedik a DVD lejátszó, elromlott a rádió, nincs jól a fényképező gépem, költöttünk mostanában az autóra  és Tiborom szinte valamennyi gépére....stb, stb. Több is van, de nem akarok emlékezni.

Zalánnak mostanában gondjai vannak az elalvással esténként, így nem volt meglepő, hogy fél óra múlva visszatántorgott a nappaliba, hogy nem találja a cumiját. Biztos voltam benne, hogy az ágyában van. De nem találtam. Vagy esetleg az ágya mögött/alatt. Nem volt. Akkor a HitvesiÁgyban? Ott sem. Esetleg Rékánál? Negatív. Akkor átmenetileg feladtuk a mosógép beszerző projektet és felderítő alakulatként egy emberként cumi keresésbe fogtunk. Fél óra hasztalan ténfergés után a teljes értetlenség és hitetlenség vett erőt rajtunk. Zalánon pedig az elkeseredés. Macistakaróját a mosógép ejtette délután fogságban, melyből ugyan kiszabadítottuk, de centrifugálás híján nem száradt meg estig. Főleg, hogy el is ázott odakinn némileg a szitáló esőben. 


Szóval ott álltunk, ahol még sosem az elmúlt két évben: se' macis takaró, se' cumi.....Fejünket vakargattuk, jó kis éjszakának néztünk elébe. Zalán azonban, bár nyöszörgött és szomorkodott, nem csapott dobhártyaszaggató hisztit, mint mondjuk Rékától kitelt volna, megérteni látszott, hogy a MacisTakaró csurom víz, a cumi pedig diffundált, mégpedig párosával. Úgyhogy lefeküdtünk aludni. Reggel nyugtalanul ébredt, mintha kereste volna a cumikáját, de csak úgy módjával. Vasárnap estére megszáradt a MacisTakaró, aminek nagyon örült. Cumi még mindig sehol, már beletörődtünk, hogy egyszer majdcsak előkerül, ha kedve lesz...Hétfő délután találtam egy régi cumit a babakocsi egyik zsebében. Nem vertem nagy dobra. Kedd reggel egészen véletlenül a két elcsatangolt Zalán cumibe is belebotlottam Réka bugyijai között a fiókban. Hurráááá! Igaza volt Tibinek, azok a dolgok, melyeket nem tudunk megoldani, megoldódnak maguktól. 


Azonban erről sem tud Apán kívül senki. Mert ha már kibírt Zalánom 2,5 napot cumi nélkül, hátha kibírja a hátralevő egész életét nélküle, hát nem? Megér egy próbát....


UI: A mosógépet megjavította a szerelő kemény 14 000 magyar forint ellenében. Úgyhogy remélem most egy pár évig még nem kell új masinát választani a meglévő helyett. 

Réka ágyon kívül

Zalán és én éppen kedélyesen elcsipegettük vacsorára mindazt, ami az ebédből maradt, amikor Réka felordított a kertből.

- Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! - kidugtam a fejem az ablakon, amennyire a szúnyogháló megengedte és megtudakoltam, mit szeretne.

- Dorkáéknál aludhatok ma éjjel?

- Persze, aranyom. - egyeztem bele rögtön nagyvonalúan, gondolkodás nélkül. Mert annak esélyét, hogy Réka "sajátágyon kívül" aludjon nagyjából 0,0000000001 %-ra taksáltam. Tavaly ugyan volt rá precedens, hogy L. mamánál töltött pár napot a lány (majd utána mama 2 hónapon keresztül járni is alig tudott, bár a kettő között elvileg semmilyen összefüggés nincs) de azóta sincs ehhez semmi vonzalma. Az meg hogy a földszinti néninél aludjon, akit ugyan ismer amióta az eszét tudja, de mégsem családtag....Dorkát is szereti, sőt felnéz rá, hisz már 10 éves, igazi nagylány....Nos hát, talán lottóznom kellene.

Réka 10 perc múlva hazaszaladt, hogy összecsomagoljon. Kedvenc könyv, pizsama, papucs, fogkefe, miniatűr pónik, egy váltás ruha repült egy szatyorba. Majd fürödni indult. Illetve szigorúan zuhanyozni, mert Dorka is zuhanyozni szokott. Ahogy végzett, a fürdőszoba úgy nézett ki, mint amit kacsaúsztatóvá akarnak átalakítani, esetleg idővel mocsárrá....de mindegy. Megfürdött átöltözött, fogta a motyóját, ééés már ott sem volt, eltűnt a lépcsőfordulóban. Még mindig enyhe sokkban szóltam utána:
"Őőő...izé...jó legyél ám!"

Egyeztettem a szomszédnénivel amíg a lányok vacsoráztak, felőle nála aludhat Réka, semmi gond, de még mindig nem hiszi, hogy lesz ebből valami. Én azért már gyanakodtam. Réka elég elszánt képet vágott, ez távozásakor kifejezetten feltűnt....

10 órakor elaludt Zalán 3 mesét követően. 11-kor kikapcsoltam a tévét. Fél egykor hazajött Apa a melóból és döbbenten konstatálta, hogy egy gyerek hiányzik a létszámból. Hajnali egy órakor Apa elaludt. Én meg kitelepedtem a nappaliba, mondván, hogy olvasok egy keveset, de inkább a fülem hegyeztem. Mindenféle hangokat hallottam. Rékát utánam sírni, kiabálni, hogy haza akar jönni, rémálmában nyöszörögni. Persze minden csak az én gondolataimban játszódott le, néhány ártatlan tücsöktől eltekintve süketítő volt a péntek éjszakai csönd. Két órakor lekoppant az én szemem is a fáradtságtól. 


A lányok végül reggel 8 után nem sokkal vidáman csicseregve befutottak hozzánk reggelizni. Réka nem nagyon értette, miért ölelgetem úgy és annyira, inkább a kakaója után nyújtogatta a nyakát. Az egész dolog rendkívülisége sem érintette meg túl mélyen, szerinte: 

- Végül is..... csak itt voltam, a földszinten.....
Este, amikor senki sem hallotta bevallotta, hogy azért elalvás előtt egy kicsit hiányoztam neki....

Réka rajzol - avagy Tiszavirágtól a rejtőzködő Apáig

Kislány sétál a Tiszavirág hídon. A neve Léna vagy Luca, Réka már nem tudja pontosan felidézni. (Imádom, annyira imádom az illusztrációszerű lányalakokat a rajzain....) Időbe telt, míg rájöttem, mik azok a göbök a híd "szárnyain"...pedig hát...egyszerű a válasz...

Tiszavirág híd, Szolnok, kivilágítva

Minap panaszkodtam Rékának, hogy én sajnos nem tudom lerajzolni a kedvenc hídját. Mire ő segítőkészen:

- Akkor figyelj jól ide, hogy rajzolom le én!

Kislány nyulakkal - Vadonatúj, extra méretű rajzfüzetét avatta fel ezzel a rajzzal. 

És ha már odaírta, "Réka", odaírta "Apa", adja magát a jámbor kérdés: 

- No és Apa hol van? 

- Hát benn a házban.

- De szép lufija van a kislánynak! - folytatom.

- Anya, HÁROM lufija van, megtalálod mindet??

Réka mondta - 43. rész

Csúnya rossz vagyok, mert az utóbbi időben túlságosan melegem van ahhoz, hogy Rékám arany mondásait papírra vessem, megörökítsem, elengedtem fülem farkam....Azért akad pár a tarsolyomban. 

"Dolgozzatok, legények, holnap lesz a vásár, kifizetlek benneteket, ha eljön a császár." - kántálja Réka. Egy pillanatra elhallgat, majd rám néz.

- Anya, mi az a "legény"?

- Hát az...tudod...mint Norbi (gyk: unakotesó). Olyan....fiatal férfiember, akinek még nincs felesége... 

- Ó....én azt hittem, az egy állat. - ámul Réci. 

***

Nagyon udvariasan köszön egy mellettünk elhaladó néninek. 
- Csókolom! - alig tipeg a néni hallótávolságon kívülre, Réka odasúgja nekem:

- Ez meg ki volt??????

***

Amióta Réka "olvasta" a telhetetlen hernyócska históriáját, nem győz egyik ámulatból a másikba esni, ha pillangót lát. Vagy közönséges fehér lepkét, mindegy. Sőt azok fiatalabb, kevésbé attraktív változataitól is le van nyűgözve. Talán ez a varázslatos átváltozás kukacból pillangóvá, ez fogta meg a lelkét.... Én magam soha hozzá nem nyúltam volna egy hernyóhoz gyerekkoromban és ez azóta sem sokat változott. Undorodtam tőlük. Réci azonban bármit megfog, pici kukacot, nagy gilisztát, békát, bodobácsot, szinte bármit, ami nem  csíp. 

Egy nap jókora tál meggyet szabadítottam meg a magjától, melynek során óhatatlanul találtam pár hívatlan vendéget is, kukac formájában. Réka persze nem engedte, hogy a kukába dobjam, az ő szavaival élve kinyírjam őket, erről szó sem lehetett. Papírzsebkendőra ültette, lágy hangon duruzsolt hozzájuk, körbevezette őket a lakáson (amit már egy kicsit túlzásnak véltem, mert nehezen tudtam elképzelni, hogy a kukac ténylegesen beköltözzön hozzánk...) Majd egyszer csak így szólt az egyikhez biztató hangon.

- Meglátod, kicsikém....Ha jól belaksz, pillangó lesz belőled! 

***

Egy hete nagyjából megszületett az első álma, amit vidáman csicseregve elmesélt nekem. Az ovis csoportjával strandon jártak, Martfűn. A pancsolóból kiszedték a vízköpő bohócot és kihúzták a partra...nagyon jó buli volt. Az egész Manó csoport jelen volt óvónénistül, dadusostul, mindenestül. Ennyit mesélt.

***

Réka bölcselet:

"Minél többet szül az ember, annál több gyereke lesz...."

***

Döglött gilisztát talál a járdán. Ha nem szisszenek rá egy csattanósat, simán fel is emelné kézzel. Nézi, nézi, majd megszólal:

- Na....anya, ebből már nem lesz pillangó....

Nyarvogás helyett vinnyogás

Mert még mindig tart a kánikula....


- a konyhában "padlófűtés" van. Pedig soha nem fektettünk csöveket a járólap alá

- már nincs kedvem sütni semmilyen sütit vagy pogácsát. Nem vagyok én mazochista!

- a kamra fala meleg! A hűtő mellett!

- a vécében valósággal forr a levegő. Már nem olvasok a budin ülve. Sietek kifelé, ahogy a szükség engedi.

- sokat megy a klíma nappal és éjjel  egyaránt (26-27 fokra állítva)

- mert a meleg egyébként elviselhetetlen lenne. Már Tibi szerint is, pedig ő bírja, akár egy teve

- Tibi holnap fül-orr-gégészetre megy, nincs rendben a füle. Mert ő sem bírja a klímát.
- nekem mintha kötőhártya-gyulladásom lenne

- ezredjére is megfogadtam, hogy soha többet nem költözünk lapos tető alá, sem tetőtérbe. Inkább ebből a lakásból vigyenek a temetőbe.

- hihetetlen mennyiségű ásványvizet iszunk per nap

- türelmem minimális, sárkány faktor maximális

- vasalás háttérbe szorítva

- pénteken csekkoltam a fűtőtesteket, nem kapcsolta e be tévedésből Zalán. Nem. Nem kapcsolta. 

- már tévét nézni sincs kedvünk

- alig eszünk, nem sok étvágyunk van. Persze hűtött gyümölcs és jégkrém aaaaz jöhet.

- strandra sem merészkedtünk a fül- és szemnyavalya miatt

- gyerekek ellenbe pancsoltak mamánál a medencében

- előtte, közben és utána Papa-féle barackot toltak az arcukba, nem is számoltam mennyit

- átszoktunk az éjszakai bevásárlásra

- rászoktunk a késő esti sétákra

- bár 22 után sem hűs az éjszaka egyáltalán

- és a hajnalig tartó film nézésre, csöndes beszélgetésekre, ha nem tudunk aludni

- mindig van itthon 1 üveg citromos sör

- és Tonic is. Érdekes, hogy gyerekkoromban úútáltam az íze miatt.

- életemben nem ettem ennyi fagyit, mint mostanában. Az a Lidl-es, joghurtos, kispoharas az nagyon finom!

- újra ráfanyalodtam és kiolvastam a "Harry Potter and the Deathly Hallows"-t. Ez Tibi szerint annak a jele, hogy a "mesevilágba" menekülök a hőség elől. 

- remélem, most írtam utoljára a kánikuláról, mert pár napon belül tovavonul, megszűnik, lehűl az idő, vagy valami lesz....

Lemaradt csínyes képek

Zalán, a tojással falat festő.....

A lelkifurdalástól nem volt képes a szemembe lencsébe nézni. 

Zalán, a Ciffes kezű - ezeket a foltokat csak jóval azután vettem észre, hogy feltakarítottam volna a Cif tavat az előszobában.

Ezt csak úgy....az alvó Zalánról. Keresztben már nem fér el az ágyában. Legalábbis nem minden pozícióban. 

A mese néző Réka királylány, avagy azért....ő sem ártatlan bárány.

Szavak szárnyán

Amikor Tiborom betette az ajtót maga mögött a minap és Zalán eképpen rikkantott felé:
- Mit hozstál? - leszűrve az utóbbi pár nap tapasztalatait egyszerre nyilvánítottuk ki férjurammal, hogy Zalánom immáron hivatalosan is BESZÉL. Beszél és beszél és abba sem hagyja. Már el is feledkeztem, milyen szép és emlékezetes időszak ez a kisgyermekes szülők életében, amikor is Szövegláda születik a kis Babanyelvűből. És ezt pont múlt héten, szülinapom hetében következett be, tényleg egyik napról, hétről a másikra. 


Belép a kisboltba és azt mondja:
- Sziasztok!
Majd dolgunk végeztével el is búcsúzik:
- Pápá, szia!
Kap egy kekszet, így szól:
- Köci!
Rálép a lábamra, így vígasztal:
- Bocsi!
Lemarad a motorjával séta közben:
- Várj meg, anyaaaa!
Táncára hívja fel figyelmem:
- Filyelly, anya! 
Peti leette magát a mesekönyvben. Zalán fejét csóválja.
- Ó, jaj, ó jaj....
Sebet lát a lábamon:
- Juj, bibi! Puszi! - és gyógypuszit ad.
Számol is:
- Egy, ketó, hájom, négy, ot, hat, hét, nyóc, kiencs, tíz....
Lehorzsolja a térdét:
- Nagyon fáááj!
Majd két másodperc múlva:
- Nem fáj!
Ha valami érdekeset lát:
- Nézsd csak, anya! :)
Ha üres PET palackot lát:
- Ezs már kuka!
Szeme csillan, ha ebéd után jár egy kis:
- Coki!
Szereti a zöldpaprikát is, mert:
- Nem csíp! - legalábbis a tv-s fajta. 
Mókás mese ér véget a tévében:
- Vicces volt. Ez vicces volt.
Megdézsmálom a sárgadinnye adagját:
- Te ne egyél, anya. Enyém!
Reggel kinyitja pilláit nagy kómásan, máris tudja, mit akar:
- Mesét!
Valami finomat főzök.
- Finyom, anya!
Ha gumicukrot osztok:
- Kéjek sépen!
Ha Apa a garázsba indul:
- Én is megyek! 
Babszemre bök a chilijében:
- Kéka nem...sejeti...
Csinos lány suhan a járdán talpig érő kék ruhában:
- De séééép! - állja el az útját.
Elemzi pelenkája státuszát:
- Nincs kaka, csak pisi. Nincs kaka, pisi van. - ha van kaka, ha nincs.
Sok madár reppen az égre:
- Jó iszten, anya! Nézd, te jó iszten!
Szól nekem, pisis a macis takaró. Jujj, akkor ki kell mosni. - felelem.
- Akkor nem pisis. Csak vizes. - Kimostuk, fél óra alatt megszáradt. 
Gyermek közelíti meg őt a homokozóban:
- Enyém! Azs azs enyém! - mutat a saját játékaira. Csak a miheztartás végett.
Padon ülök a játszótéren, ő a homokozóban:
- Anya, gyeje ide! Anya, gyejeeee!
Hintázás közben:
- Hinta, palintya....kis...tona...ugorj a...nába...zsuppp!
Máskor morog:
- Nem magas...magas. - mutat az égre. Mert megszerette a hintát, szeret repülni.
Reggel felébreszt:
- Szia anya! - húzogatja a szemhéjamat éber állapotba.
Építkezünk:
- Magas váj...naagyon magas. Kékáé is nagy.
Szomszéd macskák a tetőn:
- Nyányáu alcik!
Macis takaróját is megnevezi. Valahogy így:
- Macsitatakó. - talán japánul is tud?
Valamit nem ismer:
- Azs mi azs, anya?
Cumijának beceneve:
- Puci! - vagy Pacsi. Mikor hogy.
Bármi szirénázik a városban:
- Hű...nénóautóóóó....
Kukásautó szorgoskodik az utcánkban. Zalán az erkélyről lekiált:
- Sziasztoksziasztok....sziasztoooook!
Nem találja reggel Rékát az ágyban:
- Kéka? Kéka hol...van?
Nem tudom felbontani a kekszet zacskót:
- Majd én!
Nem találja reggel Apát az ágyban.
- Apa nincs. Dododo...(dolgozik). - mondja szomorúan.
Beazonosíthatatlan tárgyat talál az ebédjében:
- Fúúúúj....neem jó...
Szemembe néz és így szól:
- Szejet....lek!
Este lámpaoltás után:
- Féjek, féjek, anya!
Hogy hívják?
- Kéka!
Hány éves?
- Négy!
Fáj valamire a foga:
- Leksz, fagyi kell! 
Apa késik este, ezt ordítja a telefonba:
- Apa, gyeje máj, hol vagy???


Versel is:


"Kiga biga gyeje ki,
ég a házad....ki
kaps....vajat (tejet minek?)
....is majad."



Pár napja még azt írtam volna, szinte mindent megértek, amit kibök. Az utóbbi napokban azonban rájöttem, messze nem. Olykor Réka fordít nekem, ő még jobban tud Zalánul, mint én. Zalánom jó fiú, áldott türelmes gyerek, párszor türelmesen ismétel, ám ha még mindig fényéveknyire járok a megoldástól, jön a frusztrált arcombakiáltás, hogy hogy lehetek ennyire értetlen?? Tudok én egyáltalán magyarul?? Válaszom pedig egy pironkodó-restelkedő  "jólvanna". Hidd el, én igyekszem, kisfiam....:)

Apahiányból kánikulába

- Hű, de meleg van.... - sóhajtottam fel ma dél körül újra.....nagyjából ezredszer szombat óta.
- Az. Meg lehet dögleni.... - hagyta jóvá Réka, ami üdítően hatott rám, muszáj volt egy jót nevetni rajta. Egy-két percre megint úgy éreztem, hogy van remény, túl élem ezt a kánikulát, nem fogok elpatkolni a melegben.  Amíg nevetni tudok, addig biztos nem. 


A gyerekeken második napja egyetlen szál ruhadarabot nem látni itthon, Zalán is rühelli a pelenkát. Hogy ne adjak rá semmiképpen, tegnap még arra is képes volt, hogy szó nélkül belekakáljon a vécébe és már majd csak a fenéktörlés szükségességéről értesítse anyáját, apáját. 

Melegük van, pogácsát eszegetnek....Merthogy voltam olyan állat, hogy szombaton reggel még pogácsát is sütöttem az engem várhatóan felköszöntőknek....Gondoltam, ennél melegebb már úgysem lehet. Dehonnem! A család többi tagja a hűvös és légkondicionált hálóba menekült előlem. És csak bizonyos finom illatok csalták ki őket. 

Rájöttünk, hogy éjszaka is lehet sétálni vagy éppen egy kört hintázni a játszótéren. De az ügyben is megvilágosodtunk, hogy ha hűsölést keresünk, nem jó ötlet a séta. Még este 11-kor is marha meleg volt, fullasztó. Elkóvályogunk a vasútállomásra vonatnézőbe, Zalán egyik kedvenc helyére a városban. A két gyerek lankadatlan érdkelődéssel figyelte a padon ücsörögve a vonatokat, Réka még le is feküdt egyre, mint egy jólszituált hajléktalan.....Engem nem izgattak a vonatok, ugyanúgy néznek ki, amóta az eszemet tudom, szokás szerint megint a gyerekeken legeltettem anyai szemem. Mígnem két rendőr battyogott arra. Konkrétan egy kocsmából jöttek ki. Ügyet sem vetettek ránk. Ám mivel szúnyogriasztó spray-n, pzs-n és egy kulcscsomón kívül az égadta világon semmi nem volt nálunk és nem tudtuk eldönteni, hogy az még mindig bűn e, hogy nem tudjuk magunkat igazolni okmányokkal, így elhúztunk onnan, követve egy Budapest felé tartó vonatot.


Itthon konstatáltuk, mi lett a foci EB végeredménye, és bár nem szurkoltunk egyik csapatnak sem, együtt örültünk a spanyolokkal. Éjszaka már légkondi mellett aludtunk, nem érdekel, mennyire leszek beteg tőle, nélküle eleve fizikai kín ez a meleg. Régen kívántam ilyet, de most boldoggá tenne, ha egy hetet ugranánk előre az időben. 


Egyébként is....Nehéz hetem volt az elmúlt. Lelkileg, hangulatilag, mindenhogy. Csütörtök este hozta a mélypontot. Pedig szülinapom volt, vagymi. Aznap, valamikor éjfél tájban szólt Tibi, hogy annyi munka van, problémák a gépekkel, nyakán ül a szervizes, hogy haza sem jön egész éjjel, megoldásokat keresve kínlódnak hajnalig. Remek! - gondoltam. A gyerekek nagyon hiányolták az apjukat, (hogy magamról már ne is beszéljek) Zalán is jóval később aludt el, mint szokott, Réka pedig az utolsó pillanatig nem adta fel a reményt, hogy találkozhat az apjával éjnek évadján. Kérve kért, hogy ébresszem fel, amint Apa hazajön, mert meg akarja ölelni.....De egyszer neki is lekoppant a szeme a fáradtságtól, nem úszhatta meg. Hajnalban arra ébredtem, hogy egy nagy kupacban tekergünk mindhárman Apa helyén....


Másnap, pénteken este a gyerekek felváltva bombázták telefonon az apjukat, hogy mikor jön már haza? "Ott vagy még??" " Elindultál már??" "Mikor érsz haza??" - kérdéseket intéztek hozzá, míg az végül este 10 magasságában, fáradtan már, de törve nem hazaérkezett. Vééégre. Egy cserép orchidea és egy doboz is volt a mancsában. Egy FAGYLALTGÉP!!! Egy pillanatig bizonytalanul méregettem a csomagot, hisz hetek óta kinéztem a nekem tetsző példányt és már azon voltam, hogy meg is rendelem, mire kapok egy másik fajtát? 
- Juj, de jóóó! - ugrottam egy nagyot, amikor megláttam Kiszemeltkét a doboz méllyén. - Pont ilyet akartam!! 


A gyerekek természetesen egész hétvégén nem szálltak le az apjukról. Még az egyébként igen anyás Réka is apásba fordult pár napra és Zalán is előszeretettel hurcoltatta a fenekét édösapjukkal, szem elől nem tévesztették akkor sem, ha vécére ment. Ha pedig valami dolga akadt itt vagy ott és egyik lábát már ki is rakta volna óvatosan a küszöbön, nagyhatású siratóasszony kórushoz hasonló óbégatásba csaptak a gyerekek, hogy " APaaa....éniiiiiiis....megyeeeek....ne hagyj iiiiiiit" 


Éjszaka azon méláztam, hogy megint megtanulok valami olyasmit értékelni, ami az enyém.  Mert a mi családunk legalább együtt van. Apa nem hetente, kéthetente, háromhavonta, félévente tér haza, hanem minden este. És ezt most pár napig meg is fogom tudni becsülni. Megfeledkezve a szokásos önsajnálatomról, hogy sokszor milyen nehéz is nekem egyedül, minden segítség nélkül, hisz reggel kb. 6 és este 9 között nincs itthon Tiborom. Akkor este viszont ott szuszogott mellettem, mint 365 estéből 364-szer és ez olyan nagyon boldoggá tett. Hogy mik fel nem dobják az embert!! :)