A mai nap az utolsó hétköznapunk itthon Zalánnal, még ovi előtt....Ha nagyon belelovalom magam, tudok szomorú is lenni. Ez persze nem célom.
Kedden Tiborom lecserélte a régi fényképezőgépét. Azt, amit még kapcsolatunk hajnalán vásárolt, az első komoly(abb) gépét. Amelyikkel kedd reggel azt a klassz Rékás fotót készítettem a barna, hímzett felsőben. Váratlanul ért a hír, bár így utólag várható volt, hogy a tranzakció hamarosan lezárul, csak nem vettem komolyan a jeleket. Így aztán sokkolt a változás, megsirattam a 350 D-nket, konkrétan fájt, hogy már nem a miénk (pedig nem szedek semmit és nem is ittam :))
Ha már piálás...Tegnap Zalán zöld lámpát kapott a doktornénitől, hétfőn kezdheti az óvodát. Szóval a hétvégén nyugodtan leihatom magam, ha kedvem tartja, a szerszám meggyógyult. Közben már nem akarok piálni, így, messze túl a holtponton okafogyottá vált az egész.
Újabban olyat csinálok, amit már régen nem, bámulom Zalánt, ahogy alszik. Délutánonként, ebéd után. Ő nem pattan fel, mint Mark Darcy, amikor Bridget Jones meredt rá gyönyörködőn, és nem ordít az arcomba, szóval leshetem kedvemre, ameddig csak el nem fáradok belé. Szimatolom, szimatolom, iszom a látványát és újra és újra átöblöget az a gondolat, hogy ez a gyerek valami elképesztően szép. De tényleg! És valahol abban reménykedem picurkát, hogy egy ideig még nem lesz kedve az oviban aludni. Pár hét átmenetet nem megérdemelnék? Máskor meg, ha olyan hangulat kap magával, úgy nézek rá, olyan érzésem támad, mintha valami bentlakásos iskolába készülne, ahonnan majd csak karácsonykor kapom vissza....addig színét sem látom...Durva, nem?
Persze vannak világos pillanataim és óráim is, csak azokról semmi érdekeset nem tudok mesélni. Hogy cikázzak a témákban jobbra és balra, azt még feltétlenül le kell jegyeznem a krónikáknak, hogy Zalán tegnap rendkívül ügyesen viselkedett a doktor néninél. Tátotta a száját, sóhajtott, ha kellett, fü....ijét is megmutatta zokszó nélkül. Hogy az ő szavaival éljek, ámultam és bámultam. Ez a f...tyi mizéria arra (is) mindenképpen jó volt, hogy Zalán szokja az eü-t és annak résztvevőit. Azért a nyisszantást kihagytam volna....
Vissza a legelső gondolathoz, a fényképezőképhez:
Szóval régi kamera ment, új (nem vadi) jött, orr átmenetileg lógott....Másnap azonban már jobban lettem, észhez tértem és tudtam örülni az újnak. Annak meg pláne, hogy köszönhetően éppen a masinának, ismét családilag ruccantunk le az uszodának nevezett strandra Réka úszó edzésére. Adtunk Tiboromnak témát bőven. Ez volt szerdán.
Réka az első hossznál nem úszott most túl jól, túlságosan kiemelkedett a vízből és a kartempója sem maradt teljesen a víz alatt. Sebaj!
Ahogy partot ért, Gyuri mindezt meg is beszélte vele.
Szóval, hogy is van? Nem szükséges köldökig kiemelkedni a vízből, kar oldalra kartempónál, kezecskék víz alatt!
Ilyen sem volt még, visszafelé is úszhatott egy hosszt. Nagyon boldog volt.
Visszafelé jóval szebben úszott. Persze nem azt vettem videóra, hanem az első kört. Murphy....
Aztán mások következtek, ez itt pl. Alíz lába...de Réka nem akart visszamenni a tanmedencébe. Maradt volna a mélyben.
Úszni tök egyszerű...sima ügy, Apa!
Gyorsúszás gyakorlása félig a szárazon
Placcs, a tanmedencébe!
Aztán valahogy visszahúzta a mélyvíz? Visszaült, hátha....de nem. Harmadik körre nem került sor.
Ahogy mindenki leúszta a magáét, folytatódott az óra a tanmedencében.
Gyorson. Egyre jobban megy Rékának.
Olykor nagyon jól elkapja a ritmust és még a levegőt is oldalt veszi. Emiatt kapott egy újabb TAXI-t, a legnagyobb jutalmat Gyuri óráján, a másodikat, amióta úszni járunk. Hurrráá!
HuncutZalán majdnem mindig jófiú volt. Egyszer kishíjján beleesett a tanmedencébe, nem érdekes. Csak majdnem, így nem derült ki, milyen gyorsan hajítaná el Tibi a frissen beszerzett masináját vészhelyzetben...
Később minden áron a bébi medencébe kívánt megmártózni. Hiába, a forró nyár elmékei nem hagyták békén. Az sem zavarta, hogy az elefántos csúszdás kismedencében hetek óta nincs víz és nem is lesz jövő májusig.
Ez itt megint Réka, éppen háton úszik.
Óra végi szokásos értékelés.
Macskaűrhajó, mint mindig, a zárás. Illetve valójában a hot dog a zárás, a büfében, rögtön a termál vízben ázás után....csak azt nem fotózta le Apa.
