2022. november 27., vasárnap

Ami pedig a jelent illeti

 

Még három hét munka idén, pontosabban 14 munkanap, mínusz egy nap szabi. 

Advent első vasárnapja. 

Pénteken beszaladtam az egyik boltba, bevásároltam a Mikulás csomagokra. Nem vettem semmi mást, csak édességeket, ami miatt némileg pironkodva adtam át a kosaram a pénztárosnak. A csajok pont arról beszélgettek, mit sütnek majd a céges bulira és nosztalgiáztak, mit készítettek tavaly, és rögtön levágták, hogy ez a kosár Mikulás csomagról fog szólni. 3 csomag készül 10000 Ft-ból és még kell majd egy negyedik Rékának a suliba, ahol mindenki készít egy-egy csomagot valakinek az osztályban. Jellemző, hogy 2500-3000 Ft a limit, de ezt annyira nem veszik komolyan, ahogy látom és mindenféle kozmetikumokat is tesznek a csomagba  a csajok, szájfény, körömlakk, ilyesmi. 

Közben itt a kutya elnyúlt mellettem egyik álmából ébredve és a másikba süllyedve, négy lába vizsla módra egy csomóban, imádom.....

Réka névnapján, Tibi szülinapján és sógornőm szülinapján már túl vagyunk, most következik a Mikulás illetve Réka szülinapja. Azért már vettem sok ajándékot, főleg Rékának és Tibinek, Zalánnak már nehezebb ajándékot venni, de ott is vannak ötleteim. Anyukámnak is találtam praktikus dolgokat. A bővebb család még hátravan. 

Készítettem töltött káposztát múlt héten, megvolt az első kör káposzta a szezonban, hát lett hirtelen olyan karácsonyi feeling itthon. Nekem annyira összefügg a töltött káposzta illata a téli szünettel, a karácsonnnyal, az ünnepekkel, mintha belém lenne kódolva. Nálunk mindig ezt készített anyu karácsonyra. Igazából ma is, csak ugye már nem lakom otthon egy ideje. A hagyományt nem tudom igazán továbbvinni, mert Tibit ki lehetne vele kergetni a világból némi túlzással, így nálunk kacsasült van karácsonykor, azt mindenki nagyon szereti. 

Már töröm a fejem, hogy mit készítsek, ha karácsony első napján érkezik majd anyu és a tesómék. Az biztos, hogy egy kondér töltöttkáposzta lesz, szenteste kacsa és húsleves, a házi csirkét már meg is rendeltem, azt fogom megfőzni szenteste reggelén szép lassan, sok zöldséggel. Némileg ez para, mert igazán jó húslevest nem mindig sikerült főznöm....Hogy aztán mi lesz még , több ötletem is van, pl. egy ilyen vegyes tál kolbásszal töltött karajjal, cigánypecsenyével, rántott gombával, karfiollal, savanyúsággal, rántottcsirkével, káposztasalátával, kukorica salátával, esetleg még oldalas, fokhagymás tarja, aszalt szilvás baconös csirkerolád vagy ott van a fantasztikus francia marharagu, ami szintén egy nagy favorit és isteni finom. Még klassz receptem is van hozzá. Meglátjuk. Idén valahogy pihenni is szeretnék a 2 hetes szünet alatt és nem megrokkanni a konyhában. 

Sütiket tekintve jövő héten következik a mézeskalács még a Mikulás érkezte előtt. Én nem hagyományos mézest szoktam sütni, vagyis igen, de feleannyi mézet teszek bele, mint kellene. A mézesem mindig puha és eteti magát, szóval jó ezzel kezdeni. Aztán tervezek sütni zserbót, aminél a kulcs a dió és a lekvár korrekt arányának eltalálása. Ha ez nem sikerül, nem lesz tökéletes a süti. Pedig a zserbó nagyon finom és nagyon hálás is, ráadásul jól fagyasztható. Biztosan lesz bejgli, csakis mákos, mert nálunk a diósat sem szereti senki, én meg megvagyok nélküle. A kedvenc a kozák sapka vagy kókuszos süti, ami babra munka, de nagy kedvenc, mert egy finom főzött vanília krémmel egy álom finom süti. Karácsonyra aktuális még a kuglóf, mert villámgyors és csodafinom, esetleg áfonyás muffin, de tudni kell leállni a kókuszos után, mert akkor nincs megállás a kókuszgolyótól, a gesztenyepürén és a tirumisun át az aranygaluskáig.....Valami lesz, no. 

Akartam még írni arról, milyen az élet egy kamasszal mostanság, sőt, kettővel, mert igazából Zalán is ott kopogtat már, de egyelőre ennyi is elég lesz. 




Utolsó napon

 A Mátrától nagyon nehéz volt elköszönni, mert egy idő után rájöttünk, hogy Mátraszentimrén MINDIG süt a nap. Hazafelé Gyöngyösnél már ránkszakadt a borult idő és a búskomorság. Node ne szaladjunk előre, mert végső programpontként feltekeredtünk a Kékestetőre, ahol szintén vadítóan sütött a nap. Nem lehetett sok mindent látni a tájból, mert körülöttünk mindenhol vastag vattacukorfelhőben úszott a vidék, de minket ez nem zavart. Ragaszkodtam egy utolsó kis túráért. 

Először azonban még a gyerekek, akik sosem jártak a Kékestető kilátójában, felszaladtak, ahol meghökkentően sok időt töltöttek, én már aggódtam, hogy elvesztek vagy elrabolták őket. Egy ideig figyeltük őket, mert sikerüt kiszúrni őket a távcsövek mögött, aztán elvesztettük nyomukat és amikor Réka egyedül jött le hozzánk, kezdtem aggódni. Végül amikor már elhatároztam, hogy kerüljön bármibe, felszaladok a fiúcska után, na akkor rögtön kifordult az ajtón.....

Úgy döntöttem(tünk), hogy a Sas kilátóhoz vezető túrát még letudjuk, bár az egy kicsit elvette a kedvem, hogy adta magát a helyzet, hogy mivel a Kékestetőn voltunk (a nagy tömegben) először kell lefelém baktatni majd visszafelé felfelé, amihez nem vagyok hozzászokva. Viszont csak annyi volt kiírva a táblára, hogy 1óra séta, gondoltam mi az nekünk? Semmi. De lehet, hogy 45 perc volt a táblára vésve.....Már elfelejtettem. Az igaz, hogy a vártnál mindig lassabban mozgunk, ezt nem kalkuláltam be. 

Egy ideig tényleg lefelé kellett haladni, de nem volt az az érzésem, mint amikor a Narád patakhoz értünk le előző nap. hogy ez visszafelé nagyon- nagyon fog fájni....Nem volt annyira meredek. Viszont egy völgybe leérve, felfelé vezetett az út egészen a Sas kilátóig. A gyerekeknek meg van az a rossz szokásuk, hogy képtelenek velünk együtt haladni (bár nem mindig van ez így) messze előre mentek, így azt sem láthattuk, amikor Zalán megbotlott és hasra esett Réka elmondása szerint. Ezen úgy besértődött, hogy feltelepedett egy lapos sziklára és nem volt hajlandó a kilátóig masírozni. 

A Sas kő nem lesz a legemlékezetesebb élményünk, bár nagy volt a mélység és színesek az erdők, de az a vattacukor paplan eléggé bezavart. Ami miatt ezt a túrát nem felejtem szerintem soha, az az volt, hogy rosszul osztottam be az erőm és a végére, amikor felfelé kellett kaptatni vagy fél órán át, már nagyon nem volt szufla. Megtévesztett, hogy mások futva teljesítik ezt a távot, Tibi is hiába szólt, hogy lassabban, így a végére, azt hittem, ott döglök meg az erdőben....

Gyöngyösön ebédeltünk a Mekiben, mert a gyerekek valami oknál fogva kötődnek ehhez a Mekihez. Majd gyorsan hazaértünk a 17 fokos lakásba...na az elég kellemetlen volt. Idén is enyhe volt az ősz, így a cirkó fűtés nem indítottuk el novemberig. Viszont a szállodában túl meleg is volt, kitakarózva aludtunk, egy pólóban vagy blúzban megvoltunk a szállodában. Szóval hazatértünkkor első dolgunk volt a fűtést bekapcsolni. 

Hát ennyi volt a mátrai nyaralásunk, őszölésünk. Ez is nagyon aktív volt, csodaszép túrákkal és ami a legjobban megmaradt, a szikrázó napsütéssel VÉGIG, az tényleg mesés volt. Tibi - némileg irritálóan - állandóan azt kutatta, melyik kis házikót vehetnénk meg nyaralónak...Bárhol jártunk, ő csak a potenciális nyaralót látta.....Szerintem még visszatérünk. A Mátrába biztosan.