Azóta nem írtam, hogy szülői értekezlete volt Rékának a gimiben. Visszagondolva még most is kiakadok, ha a szülőire gondolok, hogy mekkora nulla ez a nő, aki elvileg az ofő... Azóta lemondta a júniusi osztálykirándulás szervezését és áttestálta a feladatot egy anyukára, merthogy neki kórházban van valakije. Az égvilágon semmit nem csinál, különösebben nem is tanít. Na mindegy, nem is idegesítem magam ezen. Az nagyobb baj lenne, ha emelt magyaros lenne Réka és ő lenne az emelt magyart vivő tanár. De nem. Mondjuk, gondolom, a gimi is tudja, hogy erre a némberre nem lehet emelt magyart bízni, meg hát amúgy sem ér rá, neki kórházban van valakije. Jellemző egyébként, hogy idegösszeroppanást kap, ha megszólal valakinek a mobilja órán, amit részben megértek, részben nem, mert sem nem agysebész, sem nem színművész valami drámában, szóval bumm, mi van, ha megszólal egy mobil? Világvége. Na most bejelentette, hogy az övé meg fog csörrenni, mert a kórházból bármikor hívhatják és akkor azt neki fel kell venni.
Időközben átestünk egy betegségi hullámon, először Zalán dőlt ki, aztán én, a sort pedig Réka zárta, de már holnap ismét suliban lesz ő is. Nekem csak annyi tünetem volt, hogy hétfőre virradóra (múlt hétfő) amikor feltápászkodtam munkába menet, nagyon nyomorultul éreztem magam, remegett a lábam, erőm semmi, úgyhogy két napig aludtam majdnem 11-ig, de utána is többnyire feküdtem. Étvágyam nem volt, émelyegtem, de légúti panasz semmi. viszont fájt mindenem. Végül a légúti panaszok nagyon enyhén megmutatkoztak a hét végére. Hivatalosan influenza szerű panaszaim voltak. Persze péntekre lettem nagyjából jobban, teljesen meg vasárnapra, hétfőtől irány a meló. Jó volt pedig itthon nagyon. Az mindig jó.
Anyukám szülinapját ünnepeltük volna hétvégén, de így elhalasztottuk, mert közben ő is lebetegedett, ugyanakkor amikor én. Éltem a gyanúperrel, hogy a kórházban szedtünk össze valamit, merthogy a nyavalyám felbukkanása előtti csütörtökön kontrollra vittük anyukámat. Nagyon örültünk, mert mindenhol minimális várakozási idővel kellett csak számolni, úgyhogy fél11-re már be is vásároltunk neki a Lidliben. Akkor még nem tudtuk, hogy a gyorsaság az öröm, a bekapott nyavalya pedig az üröm. Pedig nem is érintkeztünk senkivel, nem is értem, de mindegy….
Szóval anyu szülinapja ugrott, majd most hétvégén ünnepeljük, betöltötte tegnap a 81-et is….Durva.
Szombaton optikában jártunk Rékával, merthogy nem látja a táblát az utolsó padból. Vicces volt némileg, ahogy viselkedett az optikában, a nagy magabiztos 16 éves kamasz összezsugorodott hirtelen nagycsoportos szintre, fülét -farkát behúzta, pedig mindenki kedves volt. Némileg romlott az egyik szeme és teljesen jó (mondjuk vannak kételyeim, de mindegy) a másik, szóval választott a vizsgálat után keretet is. Anyja lánya, mert úgy indult, hogy neki fekete keret kell, ám hamar belátta, hogy az neki nem igazán áll jól. 2 éve én is azt mondtam, hogy nekem nem kell műanyag keret, erre az állt a legjobban és hazajött velem. Aggódtam egy kicsit, hogy mennyibe fog ez kerülni, de végül ..... e körül megállt az összeg. Az én szemüvegem ennek szinte kétszerese volt akkoriban… Bár nekem másmilyen lencse kellett. A hét második felében kész is lesz a szemüveg, remélem, hordani is fogja a lány. Én már alig emlékszem, melyiket választotta, úgyhogy izgi lesz.
Optika után gondoltunk egyet és beültünk az egyik kávézóba, ahol magunkba toltunk még egy-egy sütit is. Én még soha nem jártam itt, így tök jó élmény volt, bár a kamasz nyafogott, hogy a kirakatban ülünk és őt látját az utcáról, ha benéznek a kávézó "kirakatán"....Akkor nem is jutott eszembe, csak most, ahogy írom ezeket, hogy nekünk Tibivel itt volt az első randink!!!!! Csak még akkor Tünde cukrászdának hívták. Ha van itt helyi, akkor képben van. Ó, de jó is volt....bár már arra nem emlékszem, hogy milyen sütit ettünk, az agyam szita, valószínűleg habos islert....
Az optika előtt én ugyan nem reggeliztem otthon, úgyhogy a cafe latte eléggé felpörgetett éhgyomorra a citromos mini sütim ellenére. Tibi forró csokit kért és hozzá szolnoki islert…először azt hittem, hogy viccel, mert itt inkább olyan francia stílusú sütik voltak, de kihozta a pincér, szóval komolyan vette. Klasszul elbeszélgettünk, minden nagyon finom volt, gyönyörködtünk a lányunkban, minden idilli volt, ahogy már régen nem, Réka cicát nehéz kirobbantani a szobájából és akkor is elég mogorva, ha rányitunk, hogy mi afenét akarunk már megint? Kellemes délelőtt volt.
Utána hazaérve rögtön nekiestem a kertnek a nagy tavaszra tekintettel, gallyaztam, összeszedtük az utolsó platánleveleket a kertből. Ilyen ha felpörget a kávé, hegyeket mozgat meg bennem. Két óra múlva kész is lettünk, ebédet rendeltem, pizzát és gyros tálat.
Zalán kimaradt a kávézós buliból, úgyhogy este egyből kikönyörögte, hogy vele is menjünk el a cukrászdába, enni akar egy fagyikelyhet (februárban, no comment....). Ezt azonban most szombatra halasztottuk, úgyis megyünk majd anyut felköszönteni, veszünk neki néhány sütit.
A hétvége mindig olyan gyorsan eltelik, ,főleg, ha vasárnap tanulunk is. Újabban Zalán nem hajlandó szombaton egy füzetet sem arrébb tenni, így viszont bőven jut vasárnapra cucc......Azaz jutna, ha tanulna. Én már nagyon belefáradtam abba, hogy tanulni kell vele, eljutottam arra a szintre, amiről azt hittem, sosem fogok, hogy már nem érdekel, ha egyes vagy kettes lesz egy - egy dolgozat, az ő dolga. Egyszer volt egy barátnőm - kolleganőm, aki ugyanígy hetedikben sokallt be és engedte el a lusta fiának a kezét, de azt kell mondanom, hogy Zalán még nála is lustább, úgyhogy remek. Még egy év a felvételiig, aztán majd lesz valami. Remélem, megkomolyodik és többet tanul, javít a jegyein, mert ez így nagyon nem lesz jó.
Súlyom végre elindult lefelé a januári stagnálás után. Természetesen nem mondok nagy csodát azzal, hogy ha heti több órát szobatekerek hegymenetben, akkor könnyebben olvad rólam a zsír. Plusz mellé nem nagyon ehetek szénhidrátot. Amikor reggelente friss ropogós, kovászos. burgonyás kenyeret hoz Tibi a pékségből, az baromi nehéz, de pár falattal beérem és ha hoz nekem korpás kiflit, azzal is boldog vagyok, mert az is nagyon finom. Még 6 kg -t kellene fogyni a következő mérföldkőig, akkor lesz normál tartományban a BMI-m. Összesen leadott kiló száma: 10
Folytköv.
