2014. szeptember 24., szerda

Az én kutyám


Nagyjából 2 hete Réka elvesztette otthon mamáéknál a frissiben vásárolt mini póniját (4 centist kell elképzelni). Sajnálta nagyon (hát még én, aznap kapta). Kerestük ezerrel, nem lett meg sem égen, sem földön. Sem kinn, sem bent. Pedig még a garázst is átfésültem, kerti hintágy párnáit kiráztam, semmi. Beletörődtünk, hogy odavan, illetve, hogy hátha majd egyszer, valahogy előkerül. A reményt nem adtam fel végképp.

Tegnap hívott telefonon anyukám, hogy képzeljem el, reggel Molly kutyát karikába gömbölyödve találta a teraszon, szundikált. És mi virított mellette? Úgy ám, Réka pónija. Érintetlenül, nem szétrágva, originále állapotban. Csacsi öreg ebem 12 éves, süket, félig vak, de az orra még a régi. Megtalálta és visszahozta nekünk. Tisztára meg voltam hatódva.....Nulladik gyermekem, imádlak!