Igazából magam sem tudom, hogy mikor kezdődött, ez amolyan "tyúk vagy a tojás" esete. Annyi bizonyos, hogy mostanság ezek ketten (gyk: Réka és Zalán) képtelenek együtt játszani. Maximum egymás mellett, rövid ideig megtűrik egymást, teszem azt a babakonyhában....de az is csak átmeneti. A civakodás minálunk hétköznapi, mindennapos dolog...és akkor nagyon diplomatikus voltam, mert a "folyamatos" szó pontosabban leírja a helyzetet.
Sokszor még ki sem lépünk az ovi kapuján (ahová abból a célból érkeztünk, hogy Rékánkat haza vigyük), alig esünk túl a viszontlátás örömén, ezek máris egymásnak esnek. Mert mondjuk, Réka kitalálja, hogy szomjas és ez rádöbbenti Zalánt, hogy ő is a szomjhalál környékén lavírozik. Vagy Réka bele akar ülni a babakocsiba (igen, van egy ilyen mániája olykor), amit Zalán nehezményez és hajtépéstől kezdve, tesójának ütlegelésén és ruharángatásán keresztül a visításig sok mindent elkövet, hogy Rékát feltartóztassa.
Amíg Zalán kisebb volt, a helyzet kevésbé volt ilyen "anyaszomorító". Az hamar feltűnt, hogy Zalán egész zsenge korában, bőven 1 éves kora előtt nekifogott érdekei érvényesítésének, pici kezével oda-oda csapott Rékának, meghúzta a haját, ha valamely játékhoz nem jutott hozzá. Fogalmam sincs, ezt honnan látta, mert az ilyen "odacsapok" nálunk nem szokás. Talán a DNS-ében hordozza? Nem tudom. Réka azonban sokáig - és ezért minden tiszteletet megérdemelt és meg is kapott - nem vágott vissza. Angyali türelemmel "Jajj, Zaaaalcsika, ne máááár!" - és elintézettnek tekintette a konfliktust.
Ám Zalán cseperedik, növekedik és mellesleg erősödik is. Már nem éri be egyetlen autóval, méghozzá a legkopottabbal, ha látja, Réka 20 másikkal játszik. Pontosan tudja, mit akar és ritkán éri be kevesebbel, mással. Arra is rájött, melyek Réka legféltettebb játékai, melyeket nem szívesen oszt meg öccsével egyáltalán. Annak ellenére, hogy Zalán születésekor már élt az új törvény "MINDENKI játszat BÁRMELYIK játékkal." Valamit rosszul csinálhattam/tunk, mert ez sosem hatotta meg és vette figyelembe a leánykánk....Magyarán tojt rá. (Pedig olyan jól hangzott!!) Zalán viszont olykor dafke, csakazértis tologatni akarja Réka kedvenc babakocsiját, hogy bosszantsa. És amíg Réka a padlót ököllel verve ordít a nappaliban, Zalán kedves mosollyal a szája szegletében taszajtja tova a kocsit a folyosón. De csak amíg Réka látóterében van és csak amíg az ordít....ergó nagy kereslet van a babakocsira....Huncutságban nincs hiány egyiküknél sem.
Aztán új törvény is született, ahogy peregtek a hónapok és úgy tűnt, kezelhetetlenné váltak a konfliktusok. "Amelyik játékkal az egyikőjük éppen játszik, az tabu." - magyarán nincs olyan, hogy kitépi Réka Zalán kezéből (vagy fordítva éppenséggel...) Visszanézve az utóbbi 3 hónapra, megállapíthatom nyugodtan, hogy ez sem volt elég hatékony. Manapság ott tartunk, hogy ha képtelenek megegyezni a játékokon, pl. egy nagy kosár kisautón megosztozni, akkor anya megunván a marakodást, adok-kapokot elkobozza a játékot, amin összevesztek és játszhatnak bármi mással, amivel akarnak. Ez még nem tudom, mennyire vált be, mert abban a fázisban megragadtunk, hogy az elkobzást fülsiketítő hangzavar követi - mindketten ordítanak, mint a fába szorult féreg....
Hát ez a szomorú helyzet. Abba bele sem akarok gondolni, hogy mindez így marad vagy uram bocsá, még rosszabb lesz, ahogy Zalán nyelve egyre inkább megered. Neeem, az nem történhet meg. Ők jó testvérek lesznek. Ugye???
Ugyanakkor, egész másik oldalról nézve, épülget szépen lassan az "egységük" is, mint testvérek. Múltkoriban például leszidtam Zalánt, amiért sokszori figyelmeztetésem ellenére megkopasztotta a fokföldi ibolyámat. (Nem elég, hogy nem hajlandó virágozni nekem, de még ki is nyírja a gyerekem....) Zalán egész nagy élvezettel szedegette le róla a leveleket, mint aféle "szeret,nem szeret" játékban...Hát nem kissé lettem ideges. Kikaptam a kezéből a virág maradványait és hát....nem dicsértem meg, na. Zalán földre huppant és elkeseredetten sírni kezdett, mint akit jogtalanul vádoltak meg valamivel (ez egyébként szokása). Hirtelen elém penderedett Réka.
- Mi történt??! - kérdezte csípőre tett kézzel. Felvázoltam neki a tényállást.
- Ne kiabálj vele! Ő még kicsi.
- Dehát...nem kiabáltam....őőő...tönkre tette a virágomat. - feleltem kissé megilletődötten. Réka többet nem figyelt rám, átkarolta az öccsét és a fülébe sutyorogta.
- Nincsen semmi baj.....nincsen semmi baj, Zalánka....- vigasztalta anyáskodva. Nem tudtam nem mosolyogni rajtuk.
