Kérdem tőle:
- Milyen színű a szemem? - rám néz, koncentrál, fókuszál.
- Fehér!
- Fehér?? - hökkenek meg.
- Hát.... fehér is van benne! - szól közbe Réka a kanapéról.
***
- Te kis piszok! - szólítom meg Zalánt valami huncutsága után.
- Nem vagyok piszkos, most fürödtem.
***
- Nyomás fürdeni! - kergetem őket a kád felé.
- Anya, én már fürödtem tegnap is.
Ezt egy időszakban minden este eljátszotta Zalánom, aztán belátta, hogy mi minden este fürdünk. Fene a tisztaságmániás fajtáját!
***
Szokásom, hogy sokféleképpen nevezem a gyerekeimet, de négy-hat-nyolcszemközt egészen ritkán a saját nevükön. Egyszer az oviból tartunk hazafelé, amikor így biztatom Zalánt.
- Gyere, Buksimedvém....
Valamit morog az orra alatt, nem értem, mit.
- Tessék? - kérdezek rá könnyedén.
- Buksimedve vagy te! - morogja újra, immáron picit hangosabban. Kár, hogy a hangsúlyt nem tudom rögzíteni, mert az volt a lényeg.
Pár nap múlva ez megismétlődik a Kakamatyival.
***
Megdicsérem.
- Nagyon jó, milyen okos vagy! - mire ő megérinti a vállam együttérzőn.
- Te is okos vagy, anya!
***
Amitől elolvadok: amikor játék közben, minden előjel nélkül odajön hozzám, a nyakam köré fonja karjait és azt mondja:
- Szeretlek, anya!
- Én is szeretlek!
- Én nagyon!
- Én is!
***
Hétfőn leesett a kanapéról és felszakadt a szája. Kedden ül a kanapén, majd egyszer csak megszólal.
- Potyognak a fogaim...
- Hol???? - ugrok egyet rémületemben.
- Itt. - az alsó kettesre mutat.
- Kipotyognak a fogaim és kiesnek.
Persze maradt minden a helyén.
***
- Anya, tudod milyen játékokat játszottam az oviban? - kérdezi, amolyan tanítóbácsis stílusban.
- Milyeneket?
- Azt...nem tudom. - von vállat.
***
Múlt hétvégén sikerélményem volt, mert a téli leárazásokon csaknem fél áron vettem Zalánnak egy pasis, puha meleg, klassz kis kardigánt. Másnap reggel rá is szerettem volna adni. Erre ő:
- Azt nem, az ronda!!!
Na tessék, pedig fiú!
***
Zalán bevonul a konyhába macis takaróját maga után húzva, akár egy palástot.
- Zalán, vidd be az ágyadba légyszíves a takarót, piszkos lesz....
- Nem, én Csipkerózsika vagyok.
- Csipkerózsika? De hiszen te fiú vagy!
- Csipkerózsika vagyok!!
- Értem.
Kicsit később korrigál.
- ......Akkor CsipkerózsikaFiú vagyok.
***
Bebújik közénk az ágyba.
- Fú...Apa, pukiztál?
- Nem, dehogy. - krákog félálomban Apa.
- Semmi baj, apa, semmi baj!
****
Orvoshoz készülünk. Próbálom lelkileg felkészíteni, hogy majd ügyesen ki kell tátani a száját...a doktornéni megvizsgálja így és úgy. Zalán ellenáll és tiltakozik.
- Nem fog megvizsgálni. Mert majd jól elbújok! - hadarja durcásan, azzal fejére húzza a takarót és tetteti a láthatatlant.
***
Megérkezünk az óvodába hármasban.
- Vedd le a kabátod, légyszi. - utasítom, ahogy leül az öltözőben, közben máris leszerelem a sapkáját, nehogy a trópusi melegben megizzadjon. Felnéz rám, érzem, hogy kissé lefagyott.
- De...mi megyünk majd haza....ugye?
Kis madaram annyira azért nem lelkes, hogy ottfelejthetném az oviban.
***
Bacon-ös csirkét sütök a soha még nem használt, árva, 1 db őzgerinc formámban. Amikor elkészül az étel és Zalán elé teszem, el van ragadtatva. Meg is kóstolja nyomban.
- Anya, ez nagyon finom, isteni, mindjárt elájulok.
- Köszönöm, szívem. - rebegem hálásan.
- Szívesen, anya.
Mert még mindig hiper udvarias.
