2010. november 29., hétfő

Képek

Mostanában úgy adódott, hogy több fotót és videót készítek, mint Apa. És ez nagy dolog. Az utóbbi 2 hét terméséből....Ha feltűnik némi minőségbeli különbség a képek tekintetében, az nem a véletlen műve.



Réka és a saját maga összeállított pizza....Volt a tetején egy padlizsán vég is szárastul, azt lekaptam az utolsó pillanatban sütés előtt.


Zalán az őskáosz kellős közepén. És amikor még volt nálunk habtapi. Mert már nincs. Erről még írok egy jó cidriset....



Alvós babám az új sapkában

Használati utasítás

Amikor nyáron látogatóban járt nálunk a két óvónéni, egyik kérdésük volt a sok közül, hogy milyen "használati utasítást" tudnék neki adni Rékához. Szeretnék őt mielőbb megismerni, minél többet megtudni róla. Hiszen januártól a nap jó részét velük tölti Rékám és a sok kispajtijával. Nekem akkor hirtelen - bár kattogott az agyam magas fordulatszámon - nem sok minden jutott eszembe, azon túl, hogy mifelénk bizony bajosak a délutáni szundik. Végül kevés értelmes és értékelhető információval tudtam előhozakodni. Hát izé, jókislány az én Rékám, ügyesokos is, meg ilyenek.....


Pedig ajjjajjj, ami nekem természetes, egy kvázi idegen ember számára nehezen kitalálható infó lehet. Ez jutott eszembe a minap a zuhany alatt, amely a második hely, ahol a legjobb ötleteim támadnak, meg is lódult a fantáziám. Az alábbi listát kreáltam. Persze az óvónénihez ez nem fog eljutni. El is kerekedni a szeme tán...


- Réka szeret olvasni, rajzolni, építeni és babakocsit tologatni. Ebben merül ki napi tevékenyésének java. Képes hosszú időn át egy foglalatosságra koncentrálni, egyedül éppúgy jól eljátszik, ahogy kisbarátaival


- Húsevő, mint egy ragadozó nagymacska. A főzeléket nem igazán szereti, a rizst megeszi, a tésztát imádja. Tésztát tésztával, akár a sima főtt változat is megfelelne neki ebédre. Kiflinek és zsömlének csak a belét értékeli. Mint aki fél, hogy elkopik idejekorán a fogsora, az a gyöngy....


- Vizet csak a szomjhalál küszöbén iszik még mindig (leszámítva a tomboló kánikulát és az esti fogmosás utáni időszakot. Ezügyben bizonyosan lesz változás...
- A cukrot, mint édességet, chipset nem ismeri, létezésükről nem tud. Tudtommal...


- Itthon nem tűr meg magán csak harisnyát+szoknyát (sokszor még szoknyát sem, de egy szál harisnyában csak nem engedem az oviba....) legginget zoknival. Sem meleg nadrágot (bélelt vagy kord/bársony) sem vékony nadrágot, sem melegítőt. Olyan is van, hogy egyáltalán semmit nem akar felvenni, ilyenkor a nap első hisztije a felöltözés témakörében tör ki....


- Kispárnával alszik. Leginkább mégis nagypárnával. Konkrétan az anyukája nagypárnáján.


- Modern meséket, mesehősöket (Toy Story, Shrek, Jégkorszak, stb...nem ismeri. Mondjuk, a klasszikusokat sem sokat, kivétel lehet talán Hófehérke. Ő is csak azért, mert egyik családi összeröffön valahogy szóba jött Hókef....No comment. Bonyolult az ügy. Nem mesélek részleteket.


- Pisilni és kakálni idegen helyen csak anyával vagy apával hajlandó. Egyébként még azt is letagadja, hogy kis vagy nagydolga lenne. Csak furán áll egyik lábáról a másikra. Ez a másik, ami majd változni fog januártól. 


- A délutáni szundi nála legkorábban fél 3-kor kezdődik....No ez sem marad már így sokáig.


- Csukott ajtó mögött szokott kakálni és egyedül. Ehhez ragaszkodni szokott. Ez a harmadik, ami majd változni fog. Az oviban csak függöny van a kisvécék körül. 


- Fázékony a keze. 10 fok alatt le akar fagyni. És akkor van ám cirkusz....


- Tud: Egyedül orrot fújni, de nem szeret
- Nem tud: Fésülködni, mert nem is akar. Szerintem.
- Tud: egyedül öltözködni (leszámítva harisnya), de tagadja.
- Tud: köszönni bácsinak, néninek, kislánynak és nagyfiúnak, ahogy kell, de ritkán teszi. A neveletlenje....


- Almát csak pucolva eszi meg. Mármint civilizáltan. Ha "bundás" almát kap, szétköpködi a héját (van pár rossz szokása, ez az egyik). A mandarint és banánt szépen és szívesen megeszi.


- 1 éves kora óta egyedül eszik, ám 2 éves kora óta ugyanúgy leeszi magát. Nem érdeklik a foltok. Akár gutaütést is kaphatok, ezen az sem változtatna.


- Jobbkezes lesz, jobb kézzel eszik, játszik.


- Nem allergiás semmire (eddig), egészséges, mint a makk. 


- 17-ig - 20-ig elszámol, ismert minden színt, a betűk legjavát, van kézügyessége, kreatív


- Idegenekkel nem kommunikál, ismerősökkel is csak némi "kiolvadási idő" után. Egyébként barátságos és érdeklődő, de mindezt szavak nélkül.  


- Szívós, képes hosszú távon gyalogolni nyafi nélkül. Sosem kéri, hogy vegyem fel. Hogy ilyen lehetőség egyáltalán létezik, tán el is felejtette, amikor anya még 2in1 volt Zalánnal.


- Egy hisztis tyúk 


- Olykor goromba (biztosan tőlem tanulta...vagy örökölte)


- És mindenekelőtt és mindenekfelett, édes, drága, aranyos, imádnivaló tündérbogárka....

2010. november 24., szerda

6 hós státusz

Éppen sétához csomagoltam be a család apróbb 50%-át, amikor telefonált a doktornéni, hogy jöhet é a 6 hós vizsgálatra Zalánomhoz?  Nem volt tökéletes az időzítés, ezt már egész megszoktam, szinte soha nem az. Zalán álomittasan csücsült a karjaimban, nehéz pillák mögül is mosolygott a szeme. Láttam rajta, hogy csak a jelre vár, és kész bevágni a szundit. Ez a jel általában az, hogy bundazsákba csavarva elegyengetem őkelmét a babakocsiban és kitolom a levegőre. Ez kivált nála egyfajta pavlovi reflexet, mert azonnal elalszik. Erre azonban nem került sor akkor és ott, "vissza az egész" alapon bánatosan kihámoztuk magunkat a dzsekikből és össznépileg vártuk a doktornénit. 

Réka csalódott volt persze, hogy a séta témát felfüggesztettük, de gyorsan lenyomtam neki egy improvizativ mesét, így nem volt nyafi vagy hisztérikus kitörés. Ja, igen, ha már említettem, ez a mesélősni új nálunk, de napról napra népszerűbb játék. A mese főszereplője a  Kiscica, így nagybetűvel, kinek kalandjait a beszéd pillanatában ötlöm ki. Vagyis amikor beleesik a macsek a tejfölbe, még dunsztom sincs, hogyan fog onnan kikapaszkodni. Réka imádja ezeket a történeteket, még sosem panaszkodott, hogy valami logikai gikszer csúszott volna be vagy elbénáztam volna a cselekményt...pedig szokott az úgy lenni. Tátott szájjal, olykor fátyolos szemekkel - függően a dráma horderejétől - fülel.


A meseolvasás és várépítés után ez lett a harmadik számú kedvenc elfoglaltság, aminek örülök, mert a képzelőerejét, ha mást nem is, biztosan fejlesztjük vele. Azt halkan jegyzem meg, hogy Tibi belehallgatott már pár mesében, egyszer sem bírta ki, hogy ne horkantott vagy fuldoklott volna csendben a röhögéstől. Komolyan nem értem, mi a baja, ártatlan, habkönnyű meséket találok ki, még csak egérvér sem folyik benne...


Szóval visszatérve arra, amiről eredetileg írni szerettem volna.

Doktornéni maximálisan meg volt elégedve Zalánommal. Úgy tűnik, múlt hónap óta egy fél centit sem nőtt (azaz múltkor bizonyára elmértük), viszont nagyjából pont fél kilót magára kapott (hurrráááááá!), vagyis 7410 g a súlya. A születéskorit nem sikerült megduplázni, súlyos 10 dekán múlott a dolog.

Elmeséltem a doktornéninek, hogy hogy állunk a  hozzátáplálással, pont ott, hogy ebédre főzeléket kap a kisded, ez egyelőre alma-barack-krumpli triót jelent. Vagy alma-répa-krumplit, bár ezt még nem próbáltam. A barackosat annyira szereti, hogy itt megrekedtünk erre a hétre, azt hiszem.

Csodaügyesen iszik a csőröspohárból (Aventes varázsitató), még annyi hezitálás sem volt a kispasiban az első kortyoknál, mint annak idején Rékánál. Úgy vette a szájába, mint aki világéletében ebből ivott. 

A többi étkezés egyelőre továbbra is anyatejes. Előfordul, hogy bojkottálja a vacsorát, talán túl fáradt már a szopihoz, talán nem elég éhes, ki tudja. Ilyenkor, ha jó idegállapotban vagyok, belenyugszom, hogy kimarad egy kaja, van ilyen, majd szól Zalán, ha éhes....ha rossz idegállapotban találtatok, kavarok neki némi tejmentes tejpépet, melyet változó intenzitással kanalaz. Az általános az, hogy nem igen eszik belőle, de legalább én megnyugszom, hogy tényleg nem éhes, nem csak a cici nem érdekli.  

Doktornéni úgy vélte, a decemberi státuszvizsgálat el is maradhat, Zalán mozgásfejlődése és súlynövekedése is teljesen jó, mit jó, szuperjó. Fekvőtámaszban produkálja magát, a popsija a magasban, erőteljesen "kutyázik" és most már kúszik is. Egyre fürgébb, így hát a tv körül található káberhálózat, mely Zalán számára az egyik legizgalmasabb dolog az egész szobában...beleértve Réka komplett játékállományát, barrikád mögé került. Egyelőre. Mert még abban a korban van, hogy azt hiszi, amit nem lát, az nem is létezik, eltűnt....

Szóval kisfiam nagyfiú, ebédre rendes kosztot kap és sebesen kúszik, hogy egyhelyben tartani is egyre nagyobb kihívás....Talán már unalmas, hogy folyton ezt ismételgetem, mint egy üzemhibás papagáj, de annyira azt érzem minden egyes nap, hogy nagyon gyorsan telik az idő. Ez a fél év elröppent, mint egy pillanat....

2010. november 23., kedd

Réka mondta 8.

Húst klopfolok a konyhában lelkesen (útálok klopfolni, majd egyszer elmesélem, miért, pszichés a háttér...)
Réka beszalad a zajra a konyhába, majd alig túl a küszöbön megtorpan:
- Hát te mit kalimpálsz, anya? - kérdezi színlelt felháborodással.

***

Kitalálósat játszunk. 
- Melyik állat ez, Réka? Szürke bundája van, hosszú vékony farkincája, kerek fülecskéi és szereti a sajtot.
Réka kivár egy másodpercet, majd rávágja.
- A kecske. - amilyen váratlanul jön a válasz, úgy kap el a nevetés, ott és akkor ez olyan viccesnek tűnt, hogy nehezen nyertem vissza komolyságom.
- Réka, a kecske sajtot eszik?
- Igen. A kecske nagyon szereti a sajtot. - mondja nagy bölcsen. Meghökkenek, csak makogok.
- Dehogyis, Réka, a kisegér szereti a sajtot, a kecske a káposztát, répát, salátát, ilyesmit eszik.
Réka dühösen felpattan.
- Nem! A káposztát a nyuszi szereti. A kecske szereti a sajtot. 
És nem tudom meggyőzni az ellenkezőjéről. Nem és nem. Hát jó, ha legközelebb találkozom egy kecskével, istenbizony megkínálom egy kis jó trappistával. Hátha ráfanyalodik....

***

Réka egyik szokása, hogy vacsoránál a saját tányérjának tartalmán túl sokkal nagyobb figyelmet szentel a többiek porciójának. Mert az -  "szomszéd fűje mindig zöldebb" alapon - ugye mindig finomabb. Sőt. Ha valami gusztát lát apa tányérján, simán fogja a villát és falatozni kezd.  Egy ebéd során rászólok:
- Réka, a saját tányérodra koncentrálj, lécci! - hangom élesebb, mint illene, mert lassan az asztal alatt több tészta lesz, mint a tényéromban, amit megostromolt.
Pár perc múlva leülök mellé és megkérdezem, hogy felszeleteljem e a husikáját. Ő rábólint a dologra, majd ahogy aprítom a csirkéjét, eszébe jut valami.
- A saját tányéroddal foglalkozz, anya! - és ahogy az ilyenkor már szokásos, villan a szeme huncutul. Ott a pont megint! 

***

Egy tányérból cseresznyézünk, azaz nasizunk. Ahogy világos lesz Réka számára, hogy én nagyobb ütemben fogyasztom a csemegét, mint őkelme, nyomban szükségét érzi, hogy valahogy lassítson a tempómon. Így hát megjegyzni:
- Anya, ne egyél sokat, mert meg fog fájdulni a hasad!


***


Készítem a reggelit, amikor Réka felmászik a konyhaasztalhoz és várja a magáét. Hogy lekössem, verset mondok neki. Ahogy befejezem, kedvesen megdícsér:
- Ügyes vagy! 
Jól esett.


***


Meglátja Tibim fotóját a személyi igazolványában és vidáman felkiált.
- Pici Apa! 


***


Zalán popsiját takarítom éppen egy pelenkacsere sokán. Kisfiam nem sajnálta a pelust, telenyomta szépen isteni állagú, savanykás illatú, mustársárga kakával. Réka megpaskolja Zalán buksiját és emígyen vígasztalja öccsét (bár az szemlátomást nem szorul rá.)
- Nem is büdi, Zalán, nem büdi. Anyáé, apáé, Rékáé sokkkkkkal büdibb ám!
Ez vitathatatlan. 


***


Énekelek neki felszabadultan, minden gátlás nélkül.... nem izgat, hogy ha fals (és hát az...) hiszen amióta csak megszületett, énekelek a lánykának. Szóval dalra fakadok. Egyszer csak félbeszakít.
- Zalán alszik?
- Alszik. -  felelem kissé zavartan (hogy kerül a csizma az asztalra?!)
- Akkor maradj csendben, jó? 
Hát így került....tényleg nem lehettem valami jó....


***


Mostanában tűnt fel, hogy van egy műsor az M1-en (?), melynek címe "Dob meg basszus". Ez nagyon tetszik Rékának. Nagyon. Mármint a cím. És én mai napig összerezzenek, ha Rékámnak váratlanul kántálhatnékja van ezt a 3 szót, vagy ha ebéd közben csak annyit nyög: "Dob meg basszus...." - mert hangsúlya alapján mintha egészen mást mondana.....

2010. november 19., péntek

Emi helyett Hajni

Ma ismét benéztünk a játszóházba, ahová tavaly február (?) óta járunk Rékával. Azt már tudtam, mert a játszótéri infó networkon áradt a hír, hogy Réka (és még sok kiskrapek) kedvence, Emi néni nincs többé, váratlan hirtelenséggel felmondott, így nem érhetett már  meglepetés. Rékát is felkészítettem, hogy ezentúl Hajni nénivel fogunk játszani, ugye milyen szuper lesz? Rékán láttam némi kétkedést, pedig a magaméból nem is mutattam neki semmit...Azért bólogatott, eszébe nem jutott olyasmi, hogy nem lenne kedve játszani menni. Ami azt illeti, mire a játszóházhoz értünk, a szükségesnél majd' 20 perccel korábban, Réka már olyan izgalomba jött, hogy alig bírt magával. Még a játszótérre sem volt hajlandó bekukkantani, csak makacsul ácsorgott a bejárati ajtóban némán, mint egy szikla és várta, hogy bebocsátást nyerjen, kezdődhessék végre a móka. 

4 db majdnem 3 éves verődőtt össze végül, tündéri pofák mind, hetekre a 3. szülinap előtt....valamennyivel játszottunk már együtt. Hajni foglalkozása végül minden várakozásomon fölüli volt. JÓÓL sikerült! Nem volt benne sok óráról órára ismétlődő elem, ami Emiét ennyira jellemezte (zömében ugyanazok a mondókák, ugyanaz az akadálypálya), frissítő volt és érdekes. Láttam Rékán, hogy ő is hasonlóképpen vélekedik. Ahogy vége lett az órának, alig lehetett kivonszolni a szobából, felajánlotta Hajninak, hogy segít elpakolni a játékokat, összerámolni a felhasznált eszközöket. Úgyhogy, bár az az elhatározásom volt, hogy a következő látogatásunk az utolsó lesz egy időre (lásd januári ovikezdés), lehet, hogy a december 17-i zárásig beugrunk még egy-egy alkalommal. Aztán tavasszal talán folyt.köv., de már egy másik csoportban. 

Amire ma rájöttem:
1) Réka egy angyal idegen környezetben. 
2) Zalán igenis tud kúszni, csak kellő motiváció szükségeltetik hozzá. 100 db színes, mindenfelé guruló labda lehet ilyen erős inger.
3) Két gyerekkel kimozdulni, tömegközlekedni nem is nagy dolog. Mert: 
  a) lásd 1. pont.
  b) a buszon többen is át akarták adni nekünk a helyet, ami jó érzés volt
4) Azért Emi elköszönhetett volna a gyerekektől. 
5) Naivitásom határtalan - egyik bababoltba bekukkantván megtudakoltam, hogy az általuk árult x fajta etetőszék műanyag huzatából esetleg nem lehetne é utánrendelni? Az ugyanis valósággal megsemmisült Réka popsija alatt az elmúlt két évben. Az eladó nagyon kedves volt és közölte, hogy sem semmilyen alkatrészt, sem elemet nem szállít a gyártó a székekhez, sem az enyémhez, sem semmelyikhez. Újat ellenben szívesen ad. Mármint széket. Mert ilyen világban élünk, ahol a javítás, részleges csere kiment a divatból.....Hát ja, észrevettem....Most filózhatok, hogy veszek egy új etetőszéket, vagy kínlódunk a meglévővel még 2 évig...

2010. november 18., csütörtök

Réka és a pizzasütés - avagy a tündér is olykor házsártos - avagy az élet szépségei egy majdnem háromévessel

Ahogy a két tepsit betessékelem a sütőbe, Rékán mintha megnyomtak volna egy gombot. A "hisztis vagyok" feliratút. 
- Anya, vegyük kiii! Éhes vagytok! - ezt aztán 3 percenként megismétli. Még jó, hogy nem a karácsonyi kacsasütés idejére időzítette ezt a nyafiját, mert akkor az eledel csak 4 óra múlva bukkant elő a sütőből. Jó lassan sütöttem azt a madarat. 

Réka elunja a látványsütögetést. 
- Kérek pötidanoooont! Nem kell pizza, pötidanon keeeeell! - nem kap, hiszen a pizza majdnem készen van. Percek kérdése. Azért fentebb csavarom a sütőt.
- Anya, olyan nagyon éhes vagyok. - rezegteti szempilláit az éhező (pontosabban éheztetett) leányka. Nem szakad meg a szívem, bár majdnem. Nagyon élethű a műsor.

Kiemelem a végterméket a konyha asztalra.
- Ó, anya, ez nagyon forró!- sápítozik, közben reménytvesztetten térdre rogy.

Ebédünket felvágom a speckó pizza szeletelőmmel.
- Ez meg mi? Miért nem késsel vágod? - valamit morgok a fogaim között, már nem emlékszem mit. 
- Anya, miért vágtad fel ilyen kicsikree?! Ez így nem jó!- kap a fejéhez Réka. 3 szelet csücsül a tányérján. Valahogy megbékül a látvánnyal, mert végre nekilátunk. Réka nem fogy ki kritikai észrevételekből.
- Még mindg forróóó, nem jóóó! ----- langyos az.
- Kemény a tésztája. ------ nonszensz.
- Kemény a sonka rajta. ----- Tedd félre! -javaslom két falat között.
- A sajt is olyan..... --------- nem találja a jelzőt, ami a "nyúlós" akar lenni. Mást gondol. 
- Csípős a tésztája. ------- rágalom.
- Miért borsoztad meg, anyaaaa?! ------- na jó, lehet, hogy a paradicsom szószban tényleg van egy leheletnyi. 
- Látom benne a borsot! ------- mégiscsak rágalom lesz ez. - Az nem bors, hanem oregano. A pizza tetején. - teszem helyükre a dolgokat.
- Csííííp az egész, nem bírom megennii.... ----- ez már a hiszti.
- Szomjas vagyok. ------ kap szörpöt, jó hígat.
- Nincs íze, ez víííz. ------ hát majdnem.
- Szívószálat is, szívószálat is! ----- kap egy sárgát.
- Zöldet, zöldet akaroook! - azt felelem, hogy a sárga szeretne most mindenképpen inni a Réka lánnyal. Ez szemlátomást tetszik neki, mert elhallgat. Fél percre. A jólakott énje azonban már nem keres a kákán is csomót, így ellazulok és nyugodtan falatozunk tovább.

Zalán fél éves







6 hós egyenleg - a Popinaplóból "loptam", de Zalánra igazítottam.

Hurrá, megéltük az első fél évünket anyatejen!
Hurrá, betöltöttük a 6 hónapot betegség, nyavalya és kórság nélkül.... (kopp-kopp-kopp..)
Hurrá, egészségesek vagyunk, mint a makk!!!  (még több kopp-kopp)



Zalán

súlya: kb. 7300 g
hossza: kb. 71 cm (pontos adatot majd a doktornő mond jövő héten)
szeme színe: kék, csodaszép kék
haja színe: khmm....mondjuk, hogy világosbarna
fogacskák száma: 0
karjai: apai örökség folytán hosszúak, egyre több mindent elérnek
válla: izmos, lévén hogy fél napot hason tölti, nagyjából fekvőtámasz helyzetben
szempillája: lányosan hosszú, seprűs
ajka: mint egy cseresznye
fülecskék: buksihoz símulók
orcák: ha mosolyog, gödrösek
talpacskák: sajtszagúak

kedvenc eledele: anyatej és tejpép (erről még később...)
kedvenc itala: anyatej, almalé (varázspohárból ügyesen és mohón iszik)
kedvenc pozíciója: csakis hason
kedvenc játéka: A habtapi kivehető részei. Imádja rágcsálni őket, vehetek én akármennyi rágókát.....
miben a legjobbképűbb: mindenben, bármiben
kedvenc személyisége: az anyja, az apja és Réka. Nem tudnék választani. Nagyon örül, amikor apa este hazatér és Rékára is folyton csak vigyorog.
kedvenc tevékenysége: a játszószőnyegen tevékenykedni. Persze csak a szopizás után, mert az igazi kedvenc az.

cumizik? igen
átalussza az éjszakát? nem
éjszakai szopik száma: 1 db
Hol tartunk mozgásfejlődésben? Nagyjából 3 hete ügyesen kutyázik. Újabban valahogy lekerül a játék során a játszószőnyegről, de azt nem mondanám kifejezetten, hogy kúszik....De valami olyasmit művel. Egy biztos, 2 perc múlva nem ott van, ahová lepakoltam. 

Éééés tegnap majdnem felült. Csak aztán "beszorult" egyik karocskája a játékosdobozba és 45 fokban megrekedt az ügy.

Hozzátápi hol tart: Túl vagyunk az alapok (alma, barack, répa, krumpli, sütőtök) végigkóstolásán. Az alma és a barack már szívesen fogadott eledel, ahogy a tejpép is. A krumpli olyan élénk öklendezést váltott ki, hogy azt sem tudtam, hogyan segítsek Zalánomnak. 

A tejpép is nagy kedvenc volna, ám a vaníliás HIPP grízben tejpor van, vagyis nem HA-s, vagyis nem igazán szerencsés, hogy ilyesmit kínáltam Zalánomnak...Talán Smectával folytatjuk jövő héten.

Egyébként ügyesen eszik a kiskrapek, a kistányér és a kanál látványára egészen izgalomba jön, "repdes" és liheg, mint egy kiskutya. Roppantul értékelem, hogy tisztán eszik, kézzel nem mászik bele az ételbe (mert nincs elérhető közelségében...), igazi jó kis partner a hozzátáplálásban. 


Mitől fél? Az én fiam? Semmitől. Illetve....ha idegen kézben van és anya elhagyja a szobát, olykor eltörik a mécses. Egyébként nem ijedős, ahhoz túl érdeklődő.
Ruhaméret: 68-74
Pelenkaméret: Jóideje már 3-as Pampers.
Amit különösen imádok benne: Hogy olyan vidám kis fickó. Mindig vigyorog, jókedvű és derűs. Az is jó tulajdonsága, hogy olyan nyugodt baba. Áldott jó természete van. Egyelőre.


2010. november 16., kedd

November 16.

Világéletemben szerettem a születésnapomat. Az a nap tényleg más, mint a többi. Mind a 24 órája. Amióta Tibit ismerem, és amióta gyerekünk van illetve gyerekeink vannak, az a 3 szülinap még fontosabb, mint a sajátom. (És nem csak azért mert fiatalságom erősen fonnyadóban van, koromból pedig tizest levonva sem tizenéveket kapok....)

Ma reggel ez volt az első gondolatom, ma van Tibi születésnapjaaaa! Aztán még a nap folyamán kb. 100x ez átfutott az agyamon. Reggeli közben, mosogatás közben, séta közben, a játszótéren, onnan hazafelé...stb stb stb.

Délután, ahogy Zalán elszunnyadt a kiságyában, ünnepélyesen kivonultunk Rékával a konyhába, MOST PEDIG SZÜLETÉSNAPI TORTÁT SÜTÜNK felkiáltással. Egészen meg voltam ettől illetődve és hatódva, hiszen még soha az életben ilyenre nem volt példa. Kicsit bonyolult volt a receptre is figyelni,  semmit nem elrontani és Rékát is lefoglalni (aki minden áron petrezselymet akart pakolni a tésztába...nem jöttem rá, miért) de végül sikerült. Ő kapta a nemes diódaráló szerepet. 

Eredetileg nem ez volt a kiszemelt recept, a véletlenek sorozatosan összejátszása végett mégis ennél kötöttem ki. Egy biztos, a Jóisten velem volt. A piskóta a sütőben gyönyörűen megemelkedett, öröm volt nézni (Réka nem nyitotta rá a sütőt, amiért külön hálás voltam neki). És ami még fontosabb, a sütés végére sem esett össze. Hurrá! Nem akartam hinni a szememnek. A krémet is sikerült összehozni, bár megbántam, hogy nem a kiszemelt mascarponés-fehércsokis változat került kivitelezésre. (majd legközelebb!). 

Némi hűlnihagyni után torkomban dobogó szívvel felkaptam a legnagyobb és legélesebb konyhakést és nekiestem a tortát 3 vízszintes szeletre bontani. Itt előbújt azért belőlem az amatőr és a rutintalan, mert a legfelső réteg kétszer olyan vastag lett, mint mondjuk a legalsó, semmi gáááz...Arról nem is beszélve, hogy a 3 szelet minden volt, csak nem vizszintes. Sebaj. Ekkor nem néztem se jobbra, se balra, utánam az özönvíz alapon összepakoltam a tortát sietősen, mint aki túl akar lenni az egészen (és ez így is volt). 

Olvasztott csokival nyakon öntöttem a tortát, majd jött a legnehezebb rész. A maradék krémmel az oldalát is be kellett vonni....Itt jött el a mélypont. Türelmileg és technikailag egyaránt. Nem mellesleg Zalán időközben jelezte, hogy felébredt...Egy darabig késsel kenegettem a tortát a csokikrémmel, majd belecsaptam a lecsóba és puszta kiskacsómmal adtam neki, ami belefért. Gyorsan meglett, úgyhogy nem, nem volt gusztustalan az egész. Annyira....

A torta oldalának darált dióval való bevonása könnyen ment, felvittem az anyagot, mint kezdő kőműves a ház oldalára a maltert. Vagymit. Immáron nem csak csokiban, hanem dióban is úszott a konyhapult egy bizonyos régiója. De már olyan közel volt a cél, hogy nem bántam. Sőt, ezzel a torta majdnem készen is volt. A tejszínhab díszítéssel megvártam az ünnepeltet. 

És a mű emígyen nézett ki. Csokoládétorta. Standart méretben. (Mire előkapta kameráját, a tejszínhab kezdte megadni magát...) Hátttöö..van lehetőség fejlődni bőven, de én most beérem annyival, hogy a dolog ehető, sőt, finom és nem vallottam totális kudarcot. 


Isten éltessen sokáig, Tiborom! Nagyon boldog szülinapot! 

Ahogy indul a nap és ahogy általában végződik - Zalán szemszögből



Zalán mindig frissen és fiatalosan ébred, előszeretettel mászik rá nővérére, aki rendszerint még aludna és úgy kell kirobbantani az ágyból. Amióta rájöttem, hogy Zalán sokkal nagyobb hatásfokkal ver életet a leánykámba "hajnali" 8 óra, fél 9 magasságában, egyre kevesebbet erőlködöm azon, hogy én ébresszem fel. Csak Réka mellé fektetem Zalánt és a kívánt hatás ritkán marad el....

A kép értékén sokat ront, hogy Tibi "kicenzúrázta" magát a fotográfiából. Amit nem tud, hogy az alábbi videón így is és úgy is szerepel, hihihihihi....






Zalánnak egyik nagy érdeme a sok közül, hogy magától elalszik a kiságyába téve, ha bizonyos körülmények adottak, nevezetesen tiszta a pelenkája, tele a pocakja és kellőképpen lestrapálta magát előzetesen. Eme képességét azonban csak akkor gyakorolja, ha az anyukája fekteti le este. Apa jobban szereti keveset látott kicsi fiát álomba ringatni. Egy percig sem hibáztatom .... (amíg Zalán le nem szokik a "magamtólelalszom"-tól....)

2010. november 14., vasárnap

DM-ben

Tibinek is elmeséltem, nem fogta a hasát, még csak nem is mosolygott. Pedig szerintem egész vicces.

Mamához menet megállunk egy percre a DM-nél néhány apróságot venni. Velem jössz? - kérdezem Rékát, ő buzgón bólint, törekszik is ki autósüléséből, majd kis meleg keze az enyémbe fonódik és már trappolunk is befelé. Az üzletben némi meglepetésemre mintaszerűen viselkedik. Az italos polcoknál ugyan felsikolt, hogy KARAMALZ!!, de nem szívja mellre, hogy nem rakok a kicsi kocsiba egy palancknyit sem. Pontosan azt műveli, amit kell, szófogadó és segítőkész. Vásárolgatunk eztazt, répapürét, néhány üvegecske sütőtököt....mi is akartam még? - töröm a fejem.
- Anya, tudod, elfogyott a tamponom... - csacsogje egyszer csak mellettem Réka, én pedig ott helyben válok élő kérdőjellé, kezemben egy 100%-os almalével. Majd figyelem, ahogy valamit a kosaramba rak és rájövök, hogy nem....nincs szó időugrásról. Nem estem kómába, amiből éppen az imént ébredtem, pont egy DM üzletben, több mint egy évtized után. Nem. Csak kamillás sampont vett a leánykám.....

2010. november 12., péntek

Szezonzáró

Ma hivatalosan is befejezettnek nyilvánítottuk kismama társaimmal az őszi szezont a játszótéren. Egyrészt, mert november közepét írjuk és lassan túl hideg lesz a játszótéren tobzódni, másrészt, mert a nagy trió (Zsolti, Kornél, Réka) tavaszig nem röffenhet össze többet játszótérileg. Zsolti nagyfiú hétfőn kezdi az óvódát, szorosan a nyomában Rékával, aki ugye majd csak a január első munkanapján.

Jó lesz ez a kis pihi tavaszig, meggyőződésem. Az utóbbi időben a fiúk egyre többet nyírták, nyúzták Rékát, aki akkor sem agresszív, ha ütik és tépik, max. segítségért kiált...Tegnap már odáig fajult a dolog, hogy Kornél úgy meg találta húzni Réka haját, hogy öklében ott lengedezett jónéhány szőke, Rékától származó hajszálacska. Rékának ez be is tette a kaput, elege lett és indítványozta, hogy inkább sétáljunk a napsütésben - játszótéren túl - szedjünk pitypangot vagy gyűjtsünk leveleket. Távoztunk hát. Kornél még akkor is Réka után nézett, motorján ülve, rezzenéstelenül, amikor már messze jártunk. Ma pedig, ahogy a játszótér felé kanyarodtunk, Réka ilyesmit jegyzett meg. 
- Nem lesz Kornél a jászótéren. És ha nem lesz, nem húzza meg a hajam és nem tépi ki a hajam és nem lök el....

Azért ezt leszámítva, jókat játszottak együtt ők hárman, sajnálom, hogy fotót nem készítettem, ahogy nagyban bandáztak, kukás autónak integettek, önfeledten hintáztak, homokoztak, motoroztak....

Szép volt, jó volt, hiányozni fognak a rosszcsontok. De sebaj, eljön a tavasz seperc alatt (amilyen ütemben telik az idő mostanság....) és vele a folytköv.

2010. november 10., szerda

Réka mondta 7.

A délutáni szundi előtt kötelező programelem a meseolvasás. Ezt már Réka is nagyon jól tudja. Talán túlságosan is? Egy délután az órára pillantok, konstatálom, hogy Réka szundijának legfőbb ideje és jön a nagy ötlet:
- Olvassunk mesét! 
Mire Réka:
- Ááá, nem. Még nem vagyok álmos.


***

Réka a mérlegre pattan, hogy kiderüljön, hány kiló is pontosan.

- Hány kiló vagy? - kérdezem, mert a lány nagyon hallgat.
- Harmincezer forint. - feleli lazán.

***

Egy délután azt játszuk, hogy Rékának ki kell találnia, milyen állatot utánzok. Tenyeremmel a füleim körül kavarok, némán tátogok és a szemem is düllesztem. A válasz nem is marad el.
- Halacska a Teszkóban! - vágja ki.
Na igen, ha belegondolok, máshol még nem igen láthatott halat a lelkem. Max. filét.

***

Rossz fát tesz a tűzre, egyiket a másik után, hogy már sokadszorra szólok rá Rékára, de nem fogad szót. Egyre csak huncutkodik. Végül felemelem a hangom és eréjesebben rászólok.
- Ezt nem szabad, Réka. Tessék befejezni!!!!!!! - mire ő lebilincselően rámmosolyog, nyugalma meghökkentő.
- Anyaaa, ne mérgeskedjél már! - hallani kellett volna, ahogy mondta. Rögtön elnevettem magam.

***

Egyik rossz szokása Rékámnak, hogy nyalogat dolgokat. Például építőkockát vagy akár a saját (piszkos) kezét, padlót, asztal lábát, papucsa talpát....mikor mit. Talán Zalán ihleti meg időről időre, talán csak a figyelmünkre pályázik, de nagy mák, hogy még semmilyen fertőzést nem szedett össze.
Egy nap Tiborom unokahuga jön látogatóba, aki nem tud Réka fenti perverziójáról.
- Réka, ne nyalogasd a legót, baci van rajta, beteg leszel! - szól rá kedvesen.
Réka meghökkenve veszi alaposabban szemügyre a szóban forgó legó darabkát.
- De ezen nincsen boci. Semmilyen boci nincs rajta....- azzal nagy szemekkel néz hol egyikőnkre, hol másikónkra, nem értve a helyzetet...

***

Véletlenül eltör egy tányért. Látom rajta, hogy nagyon bántja a dolog, így hát vígasztalom.
- Nem baj, semmi baj, előfordul az ilyesmi. - nem nagyon hatnak rá szavaim, járkál a szobában fel és alá, emészti a történteket.
- Semmi baj, Réka, anya is el szokott törni olykor egy-egy tányért. Nem haragszom. - eképpen próbálom felpörgetni a történtek feldolgozását. Ez sikerülhetett neki, mert egyszer csak megszólal:
- Neeeeem baj, anya, neeem baj. Van másik!
Van. Egyelőre van....

***

Olyat játszunk, hogy én mondok egy állatot, Réka pedig rávágja, hogy az adott állat hogyan mozog. Például:
hal - úszik, kacsa - totyog
- Légy! - mondom én.
- Repül. - ragyog Réka arca. - Repül, aztán egy nagy puff...és leesik a földre.
Na ja. Ez az életgörbéje egy hozzánk berepülő egyednek.


Boldog névnapot, Réka!

Pizsamaparti


Egyik este spontán pizsamapartit rendeztünk lefekvés előtt. Annyira nem volt jó ötlet, mint ahogy először tűnt....ha addig álmos is lett volna Réka, mint ahogy nem volt az....hát a nagy buliban kireppent volna minden álom a szeméből. Azért nagyot hancúroztunk, volt móka és hangos kacagás mindenki részéről (leginkább Zalánét élveztük, de Rékáéval sem lehet betelni, sosem elég belőle....)



A kép, amely elárulja, hogy a Ketteskék élete sem mindig fenékig tejfel. Ez Zalán "haggyámántesó" és "segítsanyagyorsan" nézése egyben. Tudom, mert elég gyakran látom. :-)

Jajj, de jó dolog anya hasán lovagolni!!!! És a nyáltenger sem áztatja el a rugimat, felfogja azt anya pizsije. - gondolhatta Zalán.



Réka nem bánta, hogy a Kistesó otthonosan elterpeszkedett az ő ágyacskájában és mennyei nyugalommal szemlélte nővére mutatványait....Ez egyébként egy jellemző póz Zalánra. Jóllakottságban, elégedettségben, békében....



Zalán azért nem sokáig heverészett egyedül és magányosan azon a bizonyos Réka tulajdonában álló ágyon. A nagytesó ahogy lehetett, már huppant is melléje egy kis mókázásra. 



A "kutyázás" koronázatlan királya. Háttérben Réka ugrabugrál....



Zalán, a kameraérzékeny. Réka itt a háttérben éppen azon ügyködik, hogy nyakát törje, ha csak egy mód van rá....És nem. Következő pillanatban nem zúzta szét Zalán buksiját. Még csak rá sem esett. De talán csak mert Apa résen volt....

Rékáról portré nem készült, mert őfelsége nem járult hozzá....

2010. november 9., kedd

Zalánom



A fenti kép az, amire azt mondanám, kiköpött apja...legalábbis a számomra. Ahogy néz, amilyen képet vág...Tibi ellenben Zalán tekintetében az enyémet látja, szólva vélemények megoszlanak. 

Az alsó egy Holt-Tisza menti parti séta során készült, szombaton. Alig indultunk el, Zalán buksijával a mellkasomhoz bújt és már szundított is.....

Hétvége - már Réka nap jegyében

A november 10-e mifelénk az "ünnepi szezon" kezdete. Kezdődik Réka névnapjával és   hetente, kéthetente követik egymást a klasszabbnál is klasszabb ünnepek, sorrendbe szedve:

nov 16 - Tibi születésnapja
dec 6 - Miklós nap és Mikulás,
dec 12 - Réka fennállásának 3. évfordulója
dec 24 - Szent Karácsony
dec 31 - Szilveszter

Hogy drága bátyám és sógornőm születénapjáról és névnapjáról már ne is beszéljek.

Bár már a készülődés megkezdődött házunk táján az ádventre is, kezdek egészen izgalomba jönni, mégis a sorrendben következő, szezonnyitó ünnep Réka nap lesz holnap. 

Hétvégén megkérdeztük - sokadszor - a leánykát, hogy mit szeretne névnapjára? Egy fekvő babakocsit! - jött a határozott válasz, akkor már nem is először. Úgy terveztem, hogy bevetjük magunkat az üzletközpontba, ott Réka és Tibi sátortábort ver a könyvesbolt gyermekrészlegénél, mint általában, addig én átosonok Zalánostul a játékboltba és alaposan szétnézek, felmérem a terepet. Ha valamibe beleszeretek, ami sanszos, azt meg is veszem ajándéknak, meglepinek.

Azonban Réka érzékeny orrocskája megszimatolhatott valamit, esetleg fülecskéjébe jutott valamicske részlet terveimből, mert a Libri elé érve határozottan ellenállt, még csak belépni sem volt hajlandó a könyvesboltba, nemhogy ott állomásozni x időtartamra. Megadóan tértünk hát be együtt, négyesben a játékboltba, ahol Réka hamarabb ért a babakocsi részleghez, mint mi. Világcsúcs idő alatt választott is egyet - bár diplomatikusan úgy rendeztem a dolgokat, hogy a drágább példányok ne rúghassanak labdába, amikor döntést kell hoznia - és mire kettőt pislogtam, türelmetlenül ácsorgott a pénztár előtt, hogy fizessünk és vigyük a zsákmányt  végre!!! A babakocsi saját kerekein távozott az üzletből...Én meg kicsit csalódott voltam, mert a Meglepetés így odalett...De a lényeg, hogy örömet szereztünk Rékámnak. Megkapta, amire vágyott, amit annyira szeretett volna. 

(Ahogy ezt a posztot írom, Réka a fürdőkádban pancsol és mély átéléssel énekli: "riszálom úgy is, úgy is...riszálom úgy is, úgy is". Mindjárt jön az apja, hogy ezt meg mikor tanítottam neki. Ja nem, tudja. (X Faktor, Non Stop)


2010. november 5., péntek

Aktualitások 50 pontban

1. Gyakran olvasok itt-ott a gyermeknevelés szülőkre kifejtett pozitiv személyiségformáló hatásáról, különösen ami a türelmet illeti. Legyintettem az egészre sokáig. Ugyanakkor egyre többször találom magam olyan helyzetekben, melyeket ha előre látok még zéró számú gyermekkel, családtervezés előtt, biztosan kiakadok, futva menekülök, megfogadom, hogy maximalizáljuk a csemeteszámot 1, azaz egy főben. De nem láttam őket előre, hála az égnek, és most már tudom, hogy az én  türelmem is fejlődőképes. Bizony!

2. Útálok vasalni, útálok vasalni, útálok, úúútálok vasalni. És ha valaha az ellenkezőjét állítottam, biztos nem voltam beszámítható...

3. Réka még mindig hisz gyógypuszim erejében. Ha bárhol megüti magát, felsérti a térdét, bevágja a lábujját, elharapja a nyelvét nyomban szalad hozzám, hogy pusziljam meg a kérdéses sérült testtájat. Minden körülmények között. Aztán van olyan, hogy panaszkodik: "Így is fáááj..."....de ez nem tántorítja el attól, hogy legközelebb is hozzám forduljon fájdalomcsillapítóért.

4. Amióta saját gyerekeim vannak, egyre jobban hiszek a gének erejében. Azelőtt a nevelésben hittem ugyanígy.

5. Réka nem hajlandó itthon nadrágot felvenni. Harisnyában és szoknyában billeg egész nap. Nem rám ütött...

6. Egyre több ősz hajszálam van. Közeleg a nap, amikor már nem tépkedhetem ki őket a kopaszodás veszélye  nélkül. Szomorú nap lesz az, mert szeretem a hajszínemet...

7. Zalán mozgalmas napokat él át. Október 24-én kereszteltük, 25-én kapott először barackot kóstolóba, 30-án kicsikartam belőle az első kacagást, 31-én vad kutyázásba kezdett. Szédületes ütemben nő, maholnap kiserken a bajsza, csajozni kezd, jogsit akar és morog, mert kevés a zsebpénze. A sorrend változhat.

8. A harmadik lesz az első szülnap, amit Réka ténylegesen vár és izgatottan készül rá. Tervezgeti, kik jönnek majd vendégségbe, mit fog felvenni (Kittys pöttyös ruháját ugyanilyen harisnyával) milyen tortát szeretne ajándékba. Ha rákérdezünk, kívánságlistát is mond, bár mindig másmilyen összetételűt. Tegnap piros nyuszit kért rövid fülekkel (??), aztán dobot, majd babát fekvő babakocsival....és végülis egy cica sem jönne neki rosszul, abban állapodott meg magával....

9. Zalán leendő hajszíne még mindig bizonytalan. Hol megesküdnék, hogy szőke lesz, máskor meg arra, hogy barna. 

10. Már szinte megszokás, hogy a mamáknál tett látogatásunk azzal zárul, hogy Réka kijelenti, ő nem akar hazajönni. Múltkor csavarintott egyet ezen a mondatkáján.
- Nem akarok hazamenni SOHA!
- Miért nem? - kérdeztem némileg szíven ütötten.
- Azért! - vágra rá dacosan a lány.
- Mégis miért? Nem szeretsz otthon lenni?? (brühühü)
- Nem! Nincs otthon egy játékom sem, egyáltalán semmilyen játék.
Na ezen a ponton ellazultam. Mert hát sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy játék nincs itthon. Egyenesen fuldoklunk benne, kéremszépen....

11. Kicsit elszorult szívvel figyelem a játszótéren, amikor egy nagypapa fogácskát játszik az onokájával, esetleg vidáman labdázik nagymama és kisunokája....

12. Réka nagyon várja az ovit, sóvárogva néz be a kerítésen, ha az ovi előtt sétálunk és a gyerekhad éppen levegőzik. Meglátjuk, mennyi marad a lelkesedésből januárra, bár továbbra is hiszem azt, hogy szeretni fogja az óvodát.

13. Szerintem Zalánnak nagyon kispasis vonásai vannak. Ha rózsaszínbe tekerném, akkor is látni lehetne rajta, hogy valami itt nem stimmel. Ha dörmi hangján megszólal, akkor pláne. Nem is igen szokott félreértés lenni még idegenekkel találkozván sem, hogy Zalán fiú é avagy lány...leszámítva a rokon nagynénémet, aki ahogy meglátta Zalánt, összecsapta a kezét:
- Milyen gyönyörű kislááány! - majd korrigált. - Ja persze, Réka a lány.....

14.  Réka még mindig nem néz mesét. Sem tévében, sem DVD-n. Valahogy nem köti le egyik sem. Pumukli történetei érdekelték kerek két epizód erejéig, de inkább a zenéje az, ami menő. 

15. Zalánt ugyanolyan örömmel öltöztetem, mint annak idején Rékát. Oké, talán egy kislányban többet lehet gyönyörködni, itt egy fodor, ott egy lokni....Mégis, a gyakorlat azt mutatja, én mint anya, ugyanúgy gyönyörködöm a kisfiamban is.

16.Zalánnal van cumija, de nem függő tőle. Még annyira sem, mint Réka annó.

17. Réka nagyon kreatív hisztik terén. Nagggyon. Ha padlóra dobja magát, igyekszik azt úgy megtenni, hogy fektében a becsukott ajtót rúgdosni tudja. 

18. Ketteskét ugyanannyit fotózzuk, mint Egyeskét.

19. Érdekes, hogy Rékám elbetűz szinte bármilyen szót, de összeolvasni nem tudja őket szavakká. Valamiféle képesség még hiányzik, hogy az egymás mellé rendelt betűkben meglássa a szavakat, nem is tudom.  Persze nem gond, ha 3 évesen még nem olvas....távolról sem.

20. Zalános várandósságom egyik parája volt, hogy túl sokat hasonlítgatom majd egymáshoz a gyerekeket és ami még rosszabb, egyre másra bezzegelek majd. Bezzeg Réka ezt hamarabb csinálta, bezzeg Réka ügyesebben szopott, bezzeg Réka klasszul eljátszogatott a kiságyában, bezzeg Réka magátol elaludt a kiságyában este stb. stb. Jelentem, mint rendesen, kár volt a majréért, eszembe sem jutott ezidáig bezzegelni. Akkor sem, ha lett volna rá okom. Réka az Réka, Zalán meg Zalán. Imádnivalóak mindketten úgy, ahogy vannak. 

21. Réka bárhol jól elvan felnőtt társaságban, fehér asztal mellett, ha elétesznek egy pohár üdítőt és egy tálka kekszet. Ha csokis, az szuper! Ha kóla is jut, még annál is szuperebb, mert itthon nemigen jut hozzá.

22. A keresztelőre készülődvén, lakáscsinosítás közben eszméltem rá, hogy egyetlen fotó sem került még keretbe Zalánomról. Réka bezzeg 3 példányban is mosolyog a nappaliban, 1 példányban az előszobában. Még Avar és Molly kutyákról is díszeleg 1-1 fotógráfia a lakás különböző zugaiban. Jellemző....Régen hívattunk elő fotót, nagyon régen. Végül nem a legaktuálisabb kép került keretbe Zalánról. A márciusban készített portréja...a 4D-s. De arra jó volt, hogy a lelkiismeretem elszunnyadjon.

23. Réka olykor egészen meglepő fontosságú dolgok miatt képes tornádó erejű hisztit kiverni. Néhány példa:
- anya a sót a porcukor szokásos helyére tette a szekrénybe
- anya nem engedte, hogy a Mikiegeres könyvet (műanyag) negyedszer is megfürdesse, megtörölgesse, megfürdesse megtörölgesse Zalán kihűlt fürdővizében
- anya rosszul közelítette meg virslijével Réka ketchup halmát. Tudniillik csak oldalról szabad mártogani, azt is óvatosan, körültekintően. Nem ám csak úgy durr a közepébe....
- anya nem találja a narancssárga nyelű kisvillát, csak a fehéret....

24. Miből gondolom, hogy okos a lányom?
- Mert:
- megáll két autó között és azt mondja: Ez Mazda, az Toyota. És tényleg! Embléma sehol az autókon. Hoppá!
- tudja, ha a könyvespolcra pillant, hogy a zöld Bogyó és Babócás könyv a "Bogyó és Babóca zenél". Nekem fogalmam sincs, melyik színű milyen címmel bír. De ő igen, mert ez neki fontos!
- a  NÁTHA szót így betűzi. N Á T H A. Majd összeolvassa: APA! Összefüggés nincs.
- rámszól, ha A pulcsiját "lerózsaszínezem". Az ugyanis ciklámen, kérem
- kijavítja a hibáimat meseolvasás közben (csak ha tudja kívülről az adott mesét)

25. Zalán a legnyugisabb kispasi a világon. Múlt héten végigszemlélődött egy 45 perces foglalkozást (Réka Emi nénis bulija). Elvolt, mint a befőtt. Az utolsó negyed órában elunta az autósülését és inkább hason foglalkoztatta rágókáját.

26. Kipróbáltuk a készségfejlesztőben lógó Adamo hintát. Hát az valami csudajóó! Zalán imádta, úgy pöffeszkedett benne, mint aki soha onnan kiszállni nem szándékozik. Két okból nem vettem annak idején:
1) 15 e körül van az ára
2) Plafonba fúrás puszta gondolata sem jöhet szóba nálunk. Azaz Tibinél. 

27. Nagy feltűnést keltek városszerte a mei-tai-ba pakolt Zalánnal. Nem mondom, hogy nagyobbat, mint amikor rugalmas kendőben cipeltem Zalcsit, de majdnem. 

28. Néhány hete újra főzök, megszűnt a jóvilág, azaz az ebédrendelés.  Nagyon klassz kis kuktám van Réka személyében, kicsit falánk, amolyan "mindentmegkóstolok" fajta, de jut is, marad is. Palacsinta tekerésben már van olyan ügyes, mint az apja. Kivéve ha csokis palacsintákról van szó, mert azokat széttekeri és fényesre nyalja őket. Grrrrr.....

29. Réka kedvenc könyve: bármelyik Bogyó és Babóca. Közülük talán a Gömbi tornya. Ezt tudja leginkább kívülről.

30. Zalán lassan elfogyasztja első tubuska Dentinox-át. A különbség dentinox előtt és után a viselkedésében sokszor látványos. Például szinte rögtön bealszik vagy félbehagyja 20 perce nyomott monológját, mely monoton és szünetben ritka.

31. Réka leggyakrabban kiejtett szava: Akarom! Leggyakrabban kiejtett mondata: Nem akarom!

32. Zalán még legmélyebb álmában is megérzi, kinek a kezében van. Minap nem gyengén hortyogott, amikor egyik kolleganők (gyakorlott és gyakorló nagymama) karjaiba tettem át. Mintha megnyomtak volna rajta egy gombot, 2 másodpercen belül magához tért és ordított, mint akit nyúznak. (Zalán, nem a kolleganő.) Magamhoz öleltem, rögtön kikapcsolt és megnyugodott.

33. Réka naponta 2-3 harisnyanadrágot felhasznál. Legalább egyet leeszik, legalább egyszer belelép itt-ott vízfoltokba a padlón (konyha, fürdőszoba) és még egy harmadik megy a szennyesládába fürdéskor.

34. Akármit veszek elő reggel a szekrényből, hogy azt vegye fel Rékám, akármit, Réka az első jelöltre biztosan vétót emel nyarvíkolva: "Aaaaz nem lesz jóóóó....". Másnap viszont felveszi, ha harmadik jelöltként kapom elő a polcról ugyanazt. Csajok.....

35. Zalán soha nem ébred sírva. Inkább beszélget, matat, lenyom egy áriát...aztán majd csak jön valaki, aki ágyából kiemeli. Annak jutalma egy széles vigyor, amolyan Zalán módra.

36. Réka nemrégiben megtalálta egyik szájfényemet (ami egyébként még tavalyi esküvőnk idején veszett el valahogy a mi kis Bermuda háromszögünkben). Magyaráztam volna neki, hogy itthoni használat felesleges, anya is csak akkor, ha indul valahová, de mostanában akkor sem, mert minek stb stb....Ezzel azt értem el, hogy séta előtt mindig ki akarja kenni magát a kishölgy. Szájfényezés nélkül nincs is értelme a játszóterezésnek, olybá tűnik...Hát amennyi pasi van mifelén a játszótéren.....

37. Minap feltűnt, hogy régen vágtam le Réka körmeit. Rájöttem, talán azért, mert rágja őket? Bingó! A lábkörmeit is, igen. Csak egyszer kapnám rajta....

38. Zalán mindig szól, ha kaka van a pelusban. Olyankor nyűgös. Ha tehát nem fáradt és nem éhes, mégis nyűgös, nagy valószínűséggel termelt valami mustársárga színűt a lábai közé...

39. Ha Rékán hiszti vesz erőt, Zalán mindig nagyon csodálkozik. Hát ebbe meg mi ütött?- olvasom ki a szemeiből. Én ugyanezt gondoltam a hisztis korszak elején...ma már rutinos vagyok.

40. Réka kedvenc tévés személyisége: Balázs. Olyan nagy favorit, hogy nála csak Halász Judit és az Alma együttes népszerűbb. Mély áhitattal ejti ki a nevét is: "Baláz..."

41. Minap Zalán fölé hajoltam egy kis atyalapatyalára, a következő pillanatban nem volt rajtam szemüveg, ellenben Zalán jobb mancsában virított egy. Gyors a fiú, mint villám. Ahogy apa szokta mondani, vagyis mondja születése óta: Világbajnok lesz. Hogy miben, azt nem tudni, de világbajnok lesz. 

42. Réka újabban hiányolja napközben az édesapját. Reggeli közben gyakran elmélázik, majd annyit mond: - Várom apát haza....  -Ezt fokozott gyakorisággal ejti ki a száján, ha letoltam éppen valamiért.

43. Zalán máris imádja és felnéz nővérére. Ha csak a hangját hallja, már vigyorog és várakozón rúgkapál. Nagy kópék lesznek ezek ketten nem sokára. Mint két kölyökkutya....hajtják, viszik egymást a huncutságba.

44. Társaival Réka soha nem agresszív. Az más tészta, hogy anyját, apját ütőtte, rúgta már meg.....Ha attrocitás éri, azaz valaki megüti, meghúzza a haját, uram bocsá' megharapja, nem vág vissza. Viszont ordít. Süketítően.

45. Réka - apjához hasonlóan - hatalmas kutyabarát. Minden szembejövő ebet úgy üdvözöl, mintha régnemlátott cimbik lennének. A gazdik is gyakran meghökkennek Rékán....

46. Zalán kedvenc játéka a popsitörlős zacskó. Lenne. Ha megkaparinthatná.

47. Réka vagy anyával/apával pisil, vagy önállóan, egyedül. Más megoldás nincs. Szóval ha azt hallom szólni a Cora hangosbemondójából, hogy "D. Réka várja szüleit a gyermekmegőrzőben...." már tudom, honnan fúj a szél és miféle.

48. Zalán nem annyire kedveli a rágókákat - és ennek Réka nagyon örül - sokkal szívesebben rágcsálja a pólómat úgy váll-tájt vagy a kezemet. És amíg nincs foga, ez jól is van így.

49. Réka a múltkor elkezdett szaladni felém a játszótéren. MInt a romantikus filmekben. Még mondogatta is, anya, anya...Aztán végül mégis Bence anyukájának a combját fogta át, aki pont mellettem állt. Aztán felnézett és ráébredt tévedésére. Ami fura volt, hogy Bence anyukája nem hasonlít rám, csak egy területen, szemüveges. Egyébként a haja is inkább szőke, kilók számában is jobban bővelkedik nálam. Most vagy szemorvoshoz kellene vinnem Rékát, vagy  alaposabban szemügyre venni magam a tükörben és esetleg kevesebb szénhidrátot zabálni.

50. Az Istennek sem jut eszembe ötvenedik....