Hétvégén vettünk megint hamburgerzsömlét. Ezzel talán mindent elmondtam. Még éppen kelt a tészta, amikor Tibi jött csütörtökön, hogy akkor mehetünk az Ikeába, úgyhogy beraktam a tésztát a hűtőbe, ahol este tizre tényleg megkelt, viszont másodszor, formázás után már nem annyira. Éjjel egy órára lettek kész a zsömlék, de minek...olyan kemény volt a teteje, hogy bátran lehetett volna dobolni rajta. Nem baj, nem adom fel, de legközelebb császár zsömle lesz szezámmaggal a tetején. Ja egyébként izben olyan sok baj nem volt vele, de valahogy jobbat vártam.
Ma örömmel láttam, hogy Zalánnak lassan elfogynak a házijai a classroom-ban. Juhuhuhu....!!! Olyan szép látvány, amikor üres a classroom. Na mondjuk még kedden befigyel egy matek TZ délután, de mi az már nekünk? Semmi. Főleg, hogy két óra lesz rá. Réka szegény még cumizik rendesen, jövő hétre tele vannak házival. Ő meg prüszköl, mint egy macska, hogy nemigazság....Megértem, emlékszem jól, mennyit szenvedtem jómagam is a vakációt megelőző pár hétben.
Tegnap meglátogattuk anyukámat. Orjalevest főzött és pörköltöt tésztával, az ő hagyományos kajáit. Én még életemben ilyen finom húslevest nem ettem. Pedig csigatészta volt hozzá, nem pedig az én imádott cérnametéltem, de akkor is. Csak ebédelni voltunk benn, egyébként a kertben múlattuk az időnket. Hamarosan érik a cseresznye nála. Láttam, mennyire örült nekünk, amikor váratlanul betoppantunk és mennyire sajnálta, hogy csupán 2óra múltán már megyünk is haza...
Vasárnap volt némi tanulás, de csak a forma kedvéért és bevallom, megírtam pár etika dolgozatot Rékának. Csak pár bekezdést kellett írni, gyorsan letudtam. Az egyikre kapott is egy ötöst. Idáig süllyedtem a home school végére, megírom a gyerek helyett a házit. De már ez sem érdekel, nem olyan téma volt, ami számítana.
A hétfőnk mozgalmasra sikeredett, talán mert lelkiismeret furdalásom támadt, amiért elfelejtettem a gyermeknapot. Valahogy kiment a fejemből. Nagy dolgokat nem szoktunk ilyenkor művelni, nincs ajándék, de elmegyünk állatkertbe vagy kapnak egy kisebb hegynyi fagyit, ilyesmi. Szóval hétfőn sok mindent próbáltam bepótolni, jóvá tenni. Reggel lángost sütöttem, fokhagymás tejföllel és sajttal tálaltam. Utána egy ismerős vizslással találkoztunk a Tiszaligetben. Örültek a kutyik a társaságnak és a szabad futkározásnak. Olyan szép volt együtt a két vizsla, majdnem mint két tojás, pedig van köztünk több mint egy év korban. Hazarobotunk, ettünk-ittunk, összedobtam egy kis dubarry-t megint, majd irány a Bagolyvár mini vadaspark, amit felújítottak ugyan, de állatilag nem volt sok változás. Azért láttunk egy gyönyörű gímszarvast a szokásos állatok mellett és simogattunk nyuszit. Persze érkeztünkkor elkezdett szakadni az eső, még szerencse, hogy fedett volt a jegypénztár. Mire elállt, már csak 45 percünk volt szétnézni. Este a gyerekek kaptak egy kis Mekis kaját, hogy teljen legyen a muri. Ja és sütni kellett nekik palacsintát is. Még jó, hogy azt mondtam nekik tegnap, hogy nem kell ide gyereknap, mert nálunk mindig az van. Erre dobtam rá még egy lapáttal....Nagyon tudok, azt meg kell hagyni.
