2014. március 30., vasárnap

NagyonZalán


Lefektettem a gyerekeket, Réka az én helyemen, Zalán az ágyába felállított SÁTORBAN készül szunyókálni, Tibi Forma1-et néz és rájöttem, hogy marhára ráérek. Ugyan mosogathatnék és akár egy adag mosás is beleférne még mai estébe, viszont a poharak összeesküdtek ellenem ISMÉT, délután piszokul elvágtam a kezem. Ebből kifolyólag csak a kanapén terpeszkedem a félidősterhesMÉRETŰ hasammal és fotókat nézegetek. Azokat, amelyeket ma készített Tibi, amíg én az ünnepi ebéden szorgoskodtam a konyhában. Jól elkapta a pillanatok sorát Tiborom, sok olyan kép született, amelyek nagyonZalánosak. 





Ez a kedvencem. Ezt látom, akárhányszor gyöngyözőn kacag a képembe. Imádoooom! 










Péntek-szombat-vasárnap





Pénteken elég hajtós napom volt munkailag. Össze kellett állítani a jövő heti szállításokat többek között és olyan soha nincs, még véletlenül sem, hogy az utolsó pillanatban ne lenne módosítás. Vadi új rendelés vagy kiegészítések sora. Ugye ez még belefér, ugye nem kérem túl későn? Neeem.....dehogy....ezért vagyok. :)

Az egyik, ami miatt szeretem ezt a munkahelyet, az a banda. Egyszer leszögezte egyik barátnőm, hogy őt nem érdekli, milyen sokat keres, az sem hogy milyen marha jó a munka, ha a kollégákkal, főnökkel meggyűlik a baja. Akkor megette a fene az egészet. Ebben van valami, mert ez a cég is több sebből vérzik, mégsem tervezem, hogy mostanában felmondok. A csajok ugyanis nagyon jófejek. Korombeliek, családanyák, kedvesek, nyitottak, segítőkészek, fergeteges humorral felszereltek....Remélem, a szimpátia marad az elkövetkezendő években, esetleg barátsággá fejlődik...Habár valahogy úgy alakult, hogy egyetem óta nem kötöttem új barátságot, csak sok-sok-sok ismeretséget....

Délelőtt (péntek) hívott Tibi, hogy elhozta Rékát I. nénitől a nevtanból és izé.....nincs kedve visszamenni az oviba. Persze nem erőltettem, Tibit úgyis rendre kenyérre keni Réka. Más híre is volt az uramnak, befejeződött a tehetség gondozás 10 hetes (meg egy darab) modulja, ellenben jövő héttől indul egy új, immáron csoportos. Ha úgy gondolom, van kedvünk hozzá, hívjam fel I. nénit. Némi vargabetű után  (tárcsáztam a nevtant, de kapcsolni nem tudnák I.-t, a számát sem adhatják ki, úgyhogy hagytam neki üzenetet) beszéltem vele. Elmondta, hogy 5 fős csoportos iskola előkészítő nemtommi indul jövő héttől a tanév végéig , melyre szeretettel várják Rékát is. 

Két részből fog állni a másfél órás foglalkozás, egy kreatív első részből (rajzolás, ragasztás, hajtogatás, ollóval dolgozás) és egy iskola előkészítős másodikból (valami vonalvezetés féle), de foglalkoznak majd például cipőfűzéssel és mindenféle olyan dologgal, ami majd hasznukra válik a suliban. Ahogy hallgattam I.-t, szomorkásan arra gondoltam, milyen kár, hogy mindezt az ovi falai között nem lehet megoldani. Legalábbis Réka csoportjában. Réka most nagyon lelkes, alig várja a pénteket, hogy csatlakozzon az ötös csoporthoz. Egyetlen dolgot kell vinni magával, egy klassz ollót, nem túl nagyot, nem túl kicsit, pont hatéveseknek valót. 

A héten kimaradt az úszás, el voltunk foglalva a kutyám műtétével és Rékának sem volt kedve. Az egy hetes "elvonásnak" megvannak a maga megmosolyogtató tünetei, Réka tegnap este nagyot dobbantott a lábával és leszögezte: jövő héten mindenképpen úszni akar, most az sem érdekli, ha én nem tudom elvinni. Mennyi vonyítást hallgattam pedig az elmúlt hetekben, hogy ha én nem vagyok jelen az úszás órán, akkor kalap szamócát sem ér az egész. Aztán egy hét szünet és lám változott a helyzet. Jó ez így, olyan klassz, hogy ennyire szeret úszni. 

Nagyjából ennyit a hét eseményeiről. Jövő héten lesz csütörtökön a fogadóóra Zalán óvónénijeivel, pénteken nincs ovi csak az óvó néniknek, illetve Réka kezdi a csoportos iskola előkészítőt. Szombaton pedig Törpsuli, ezúttal remélem Tibi is el fog látogatni velünk a suliba, mert az a négy tantónéni tartja a foglalkozásokat, aki szeptembertől elsősöket kap. 

Ám ma még vasárnap nap, Zalán napja, szóval Isten éltesse sokáig a névnaposomat!






2014. március 27., csütörtök

Egyszer elkezdtem...

....úgyhogy most folytatom.


Igazából nekem soha nem volt "munkanélküli" tudatom. Nem éreztem magam sem feleslegesnek, sem naplopónak, sem számkivetettnek. Egy darabig. Ahogy Zalán betöltötte a három évet, kétféle elképzelésünk volt a jövőről. 2013 még itthon talál, 2014 is itthon talál. Ez utóbbiban szerettem volna hinni, ma már belátom, hogy inkább csak illúzió volt. Még akkor is, ha a gyerekek szempontjából érhető és indokolt tervek voltak ezek. Egy napi 12-14 órát dolgozó apa mellett hogyan vállalhat munkát az anya is napi 8 órában és élhetnek e mellett normális családi életet? Ez sokáig talány volt számomra. Hittem, hiszem ma is, hogy minél tovább itthon lehettem volna a gyerekekkel, az annál inkább a gyerekek javára vált volna. Én nem ismerem, milyen egy klasszikus kétdolgozós családban felnőni, csak modellezni tudtam magamban a felállást.

Október végén célba vettem a helyi munkaügyi központot, ahol addig soha életemben nem jártam. Időszerűvé vált az álláskeresés, elfogyott alólam az idő, bármennyire is sokként hatott ez a szervezetemre. Nagyon berzenkedtem ellene, beszélni sem nagyon akartam róla. Olyannyira nem, hogy ezután még hosszú hetekig nem rendelkeztem azzal, ami minden álláskereső alapvető tartozéka, érvényes és napra kész önéletrajzzal. 

Minden egyes látogatás a munkaügyi központba megviselt lelkileg. Tényleg olyan volt, mintha valami alárendelt, alsóbbrendű kaszt tagja lettem volna. Nem tetszett, amilyen hangot olykor megütöttek az ügyintézők. A szaktudások hiányosságairól is hosszan tudnék elmerengeni.
"Ez a papír rosszul van kitöltve, hogyhogy így van kitöltve, nincs rajta pecsét, kérjen újat!"  - dörgött a hivatalnok.
"Szerintem rendben van, pecsét pedig nem is lehet nagyon rajta, felszámolás alatt áll a volt munkahelyem, kéremszépen." - pityogtam én. Erre eltűnt az ügyintéző a folyosón, majd jött vissza nagy boldogan, hogy neki van igazi, nem jó az x oldalon a k pontban a megadott összeg. Hurrá! Persze a felszámolós hölgy, akinek máig hálás vagyok, hibátlanul dolgozott. Velem, mondjuk, mire ez kiderült, párszor feltörölték a padlót. 

Az adatfelvételnél a helyettes hölgyike majdnem egy órán keresztül pötyögte az adataimat a gépbe. Amikor végzett, elégedetten összecsapta a kezét és sok szerencsét kívánt az álláskeresésemhez. Jóindulatúan megnyugtatott, hogy a meglévő paramétereimmel sem könnyű manapság az álláskeresés (mintha ezzel én nem lettem volna tisztában). Vihogott, hogy ő egy időben azt tervezte, CNC maróssá képezi át magát, azt bezzeg mindig keresni, amúgy meg lehetetlenséggel egyenlő elhelyezkedni. Gondoltam magamban, ennyi ésszel - bár én sem vagyok egy lángész - bizony nehéz is lehet....

Amikor elköszönt, mert hogy szerinte mindent elvégzett, amit szükséges volt, én illedelmesen megkérdeztem, hogy mi a helyzet a dolgok anyagi oldalával, konkrétan az álláskeresési járulékkal. Erre nagy kerek szemekkel rám meredt és őszinte döbbenettel így szólt: "Magának az jáááár??" - kissé zavartan kutakodott a tengernyi papírhalomban, amit az elmúlt 1 órában kinyomtatott, majd rájött, hogy valóban, rendelkezem x év munkaviszonnyal. Bámultam ki az ablakon, egyenesen a körforgalom lüktetésébe és azon tűnődtem, mikor siklott így félre az életem? Tegnap még fulltájm anyu voltam, ma meg munkanélkülivé süllyedtem?? Mire kitámolyogtam az iroda ajtaján, az ügyintéző spiné totál leszívta minden erőm. 

Az ezt követő néhány látogatásomra a központba rendre valamilyen hiánypótlás okán került sor. Valamit mindig kitaláltak és ha teszem azt postán próbáltam volna elintézni a dolgokat, pl. beküldeni a kitöltött nyomtatványt, rendre megkaptam. "Miért, nem ér rá bejönni?" Most erre mit lehet felelni? A munkanélküli nem mondhatja azt soha, hogy nem....

A központban általában mindig sokan vannak. Olykor szomorú tömegek. Kis butuska pályakezdők, lehajtott fejű, szégyenkező ötvenesek, kisebbségiek csapatostul....Kivéve a hétfőt, amikor hatig van ügyfél fogadás (habár megkértek, hogy 5 után lehetőleg ne "zaklassam" őket ügyes-bajos dolgaimmal. Egyszer fél 6-kor estünk be családostul. Egyrészt rám szóltak udvariasan, hogy a gyerekek maradjanak a folyosón (ezt persze nem hallottam meg), másrészt a "recepciós fiú" sápítozott, hogy mindenki "el van havazva"...ehhez képest az irodába lépve senki nem dolgozott....fél lábbal már otthon is voltak.

Később azért majdnem összebarátkoztam a születési hónap/nap szerint rám szabott ügyintézővel. Ha volt valami bánata, felhívott, behívott, akár soron kívül intézkedett, kedves volt és mosolygós...mégis úgy örültem, amikor januárban úgy somfordáltam be a központba, hogy minden valószínűség szerint lesz munkám. Hogy ez hogy volt, mint volt, elmesélem legközelebb. :)


2014. március 26., szerda

Különbségek



- Zalán dadus nénije (M.) érdeklődik, hogy van Zalán, ha az éppen otthon lábadozik.
- Réka dadusa akkor sem kérdezné, ha muszáj lenne

- Zalán dadusa mindig nevet (még ha nincs is sok foga)
- Réka dadusa gyerekek körül ölég ritkásan

 - Zalán dadusának mindig van egy kedves szava Zalánhoz (legalábbis előttem)
- ....Réka dadusának szintén (legalábbis előttem)

- Réka dadusát többször rajta kapták már a kedves szülők, hogy a gyerekeknek behozott gyümölcsöt majszolja a kis asztaloknál terpeszkedve (biztos azt ette, ami kimaradt, no)
- Zalánét még nem. Talán mert nem is volt ilyen?

- Zalán dadusa két hetente lehúzza az ágyneműt és a szennyest a párnahuzatba csomagolva kiteszi az öltözőbe
- Réka dadusa (szintén M.) azt sem veszi észre, ha hónapokig nincs ágynemű csere Rékámnál (mondjuk, nekem sem ment rögtön....). A huzatot nekem kell le- és felhúzni.
Múlt héten hétfőn vittem ágyneműt, mire pénteken simán kirakta a teljes cókmókot, hogy vigyem haza, mossam ki. 
 - Zalán dadusa ismeri a "kérem", "köszönöm" bűvös szavakat, ha gyerekekkel beszél
- Rékáé nem.

- Zalán dadusa szereti a gyerekeket
- Réka dadusa szereti Rékát

- Réka óvónénije nyílt blogra engedte feltenni a gyerekekről készült komplett fotóállományt és ez nem is zavart még senkit
- Zaláné személyiségi jogokra hivatkozva megkért mindenkit, hogy más gyerekéről lehetőleg ne tegyen fel képet a facebookra, cum bájspíl, pontosabban ovis témájút ne

- Réka óvónénijét nem izgatja fel, ha beteg gyereket hoznak a csoportba. Nagggyon lazák, nem ragaszkodnak az igazolás bemutatásához sem. 
- Zalánnál betegség után muszáj igazolást vinni az oviba. Máskülönben nincs ovi. 

- Zalán nem szeret oviba járni (vagy legalábbis ez a hivatalos kommunikáció)
- Réka sem szeret oviba járni. 
- Viszont mindketten elégedettek és sugárzók, ha ott vannak.

- Zalán óvónénije "be szokott szólni" a szülőknek (mármint nekem)
- Réka óvónénije illlyet nem csinálna

- Zalán csoportjában össze kell kapni magát az embernek, mint szülőnek, hogy úgymond megfeleljen az elvárásoknak.
- Réka csoportjában nincsenek elvárások.

- Réka óvónénije megadta a mobilszámát az első szülőin (bár nem tudom, hová tettem)
- Zaláné megadta az ovi telefonszámát, ahol üzenetet lehet neki hagyni. Facebook-on ismerősöm, az a tuti. 

 - Réka dadusa egy - általában -mogorva, nyugdíj előtt álló hölgy. Én ilyennek ismerem. Igaz, nekem, személy szerint még soha nem volt vele problémám, ahogy Rékának sem.
- Zaláné egy háromgyermekes anyuka, nagyon aranyos.

- Zalánék tanulnak verseket és dalokat.
- Rékáék csak minden szökő évben.
- Az igaz, hogy Rékáék is fújták a verseket még kiscsoportban....

- Zalánéknál állandó a gyűjtőmunka és projekt. A kreatív dolgokat nem 9 után kezdik, hanem már 8 óra előtt, ebbe csatlakozhatnak be a gyerekek folyamatosan, ahogy érkeznek az óvodába reggel.
- Rékáéknál folyamatos a szabad játék. Valahogy el van benne bújtatva a tanulás is, de úgy, de úgy...hogy tán ott sincs.

- Rékáék a nemzeti és állami ünnepekről nem szoktak megemlékezni, talán a karácsony a leginkább ünnepelt buli náluk.
- Zalánék ebben is aktívabbak

- Rékáék csoportjában a szülők közül sokan szimpatikusak nekem. 
- Zalán csoportjában nem ismerem igazából a szülőket, épphogy köszönünk és kész.

- Réka egyik óvónénije szőke
- Sőt, most nagycsoportban mindkettő az. Méghozzá festett félék. Habár ez nem lényeges....
- Zaláné természetes szőke (?). Az egyik. A másik az barna és "bozontos", ahogy Zalán szokta mondani.

- Zalán óvónénije kéri a kokárdát, ha már huszárok érkeznek az oviba március 15 tiszteletére, továbbá napokon át az ünnep a téma az oviban, Réka óvónénije nem foglalkozott a kokárdával

- Zalán óvónénije minden nap beszámol pár szóban arról, hogy hogyan telt az én pici fiam napja. 
- Rékáét kínvallatás alá kellett vetni már középsőben sem. A fogadóóra óta pedig nekem már nem sok kérdésem maradt.

- Szerintem egyik óvónéni sem szeret engem különösebben (Zalán óvónénijei részéről is véltem felfedezni ilyen jeleket, ami picit elszomorít). Nem baj egyébként, csak érdekesség....

- Réka óvónénijei nem hiszek az iskola előkészítésben, feladatlapozásban (nehogy má' túl terheljük azt a szegény gyereket!). 
- Zalán óvónénijeit ebből a szempontból még nem ismerem....

- Réka óvónénije 4 éven belül a 3. "párral" dolgozik együtt
- Zalán óvónénijei több mint 10 éve párt alkotnak dadusostul együtt. Ez nagyon sok mindent megmagyaráz és számít.


Ma egy körlevél jutott el hozzám is, melyben részletek voltak kidolgozva a közelgő ballagásról, ezzel kapcsolatos szervezési munkálatokról. Nagyon fura, hogy Réka nem sokára el fog ballagni az oviból. Én el sem hiszem, sűrűn emlékeztetni kell magam, nehogy meglepődjek majd júniusban, amikor elköszön az oviból. Ahogy közeleg a váltás oviból suliba, úgy találom ezt egyre különösebbnek, ami nem ippen normális.



2014. március 25., kedd

Egri kirucc



Ma délután felhívtam Tiboromat, hogy emlékeztessem arra, elfogyott itthon az ásványvíz. Már a vonal másik végén lógott, amikor bevillant valami az agyamba. Nem is tudom. Lehet, hogy oda kellene figyelnem, hogy az ilyen hirtelen gondolatok ne uralkodhassanak el az agyamban. A következő párbeszédet folytattuk le.
- A kutya? - ez voltam én, izgatottan-könnyedén.
- Milyen kutya?
- Hát Molly. 
- ....Őőőő....
- Te elfelejtetted elvinni az orvoshoz??????
- Afenébe!! Ma kellett volna??
- Ezt nem hiszem el, te jó ég...már fél kettő....
- Neeeem! Az holnap van, anya! Ma még csak kedd van.
- Jaaaaa....tényleg! - irulok-pirulok zavaromban. Szóval mikor már azt hiszem, hogy nem hülyülhetek el még jobban, akkor kiderül, hogy de...(Egyébként holnap viszi Tibi az ebemet egy rutinműtétszerű nyisszantásra, remélem, túléli....) 

T. (az ovi pszichomókusa) tegnap újra találkozott Zalánnal egy órácskára. Hogy mit talált, miben erősítette meg ez a második randi az én deli legény fiacskámmal, nem tudom, mindenesetre ma időpontot egyeztettünk nagyjából 2 hétre előre, hogy majd mindezek után velünk, mindkettőnkkel szeretne beszélni T.  Feltételezem, hogy valamire csak jutott. Addig is majd meg kell magyaráznom Zalánnak, miért nem járhat T.-hez minden áldott nap. 

Hétvégén olyat tettünk, amit szerintem még soha, elutaztunk 2-3 napra egy kicsit tavaszolni, lazítani. A célpont Eger és környékét választottuk, a szállásunk Egerszalókon volt egy nagyon szépen felújított ház emeletén. Voltunk bort kóstolni (és raktárkészletet belőle felhalmozni), Egerben a várban (bár a Dobó tér éppen fel van túrva), Szépasszony völgyében pisztrángot ebédeltünk, Saliris hotel fürdőjében áztattuk tagjainkat, kecskesajtot ettünk, barlanglakást látogattunk, vagy egyszerűen  csak beszélgettünk, jókat nevettünk, örültünk, hogy együtt vagyunk, mind a heten Tiborom tesójának családjával. 

Ahogy felcipeltük a holminkat vasárnap késő este a bejárati ajtó elé, Réka első kérdése az volt, hogy MIKOR MEGYÜNK LEGKÖZELEBB??? Ők is nagyon jól érezték magukat.

Néhány hangulatkép.


Érkezés napján


A naaagy és okos unokatesók :)



Hajnalban vendégek jártak a kert végében


Eger  


Az én egri leánykám


Eger városában éppen aznap folyt a lengyel-magyar találkozó, a város és környéke dugig volt lengyel barátainkkal. Egy nagy csapat fiatal lengyel cserkész miatt nem tudtuk magunkat bevenni a minaretbe...node majd legközelebb. Ezen a hétvégén beértük a minaret lábával is. 


Fenn a várban mindenféle népi játékokat lehetett ingyé kipróbálni, nagyon élvezték a gyerekek. Zalánt ugyan a kosár sergőből 4 fordulat után ki kellett emelnem, Réka viszont mini űrhajósként bírt mindent róka nélkül. :) 


Nem volt egyszerű a diót eltalálni, hiszen egy csövön keresztül érkezett a fatuskóra. Idővel azonban ráéreztek a gyerekek és röpült a dióhéj ezer felé. 


Ezt láttuk, ahogy kemencés lepényt és túrós lepényt tömtünk a szánkba. Nyami! Tudtuk fokozni, innen a Szépasszony völgye volt a következő állomás, ahol pisztrángot kóstoltunk.


Sógorasszonnyal


Délután zárásig várt bennünket a pancsi Egerszalókon. Réka félelmetes biztonsággal mozgott a 2,5 méter mély vízben is, hogy nekem a vér megfagyott az ereimben. Büszke voltam rá, bár közben baromira aggódtam miatta. 3 óra intenzív úszkálás után senkit nem kellett noszogatni, hogy pihenjen végre. 


Vasárnap reggel csomagoltunk, bár még hosszú nap elé néztünk, unalomra ki volt zárva. 


N. és Zalán


Mellettem az utódom...


Együtt a banda 


Pasijaim


A napot több állomás után végül Szilvásváradon zártuk a Fátyol vízesésnél. Zalán is a képen van, nem hagytuk (volna) le, Tiborom mögött rejtőzködik. 

Mit mondjak, három ilyen szép nap után nehezen indult a hétfői munkanap, csikorogtak a fogaskerekek rendesen....De nem szomorkodunk, inkább szervezzük máris a következő ilyen közös kis utazást. :) Illetve készülünk Zalán névnapjára. :)













2014. március 20., csütörtök

Zalán a pszichológusnál


Tiborom vitte ma az ovis pszichológushoz Zalánt, 10.30-ra volt időpontunk. Nem egészen értem a szülő bevonását a gyermek transzferébe (oviból a pszichológushoz), hiszen konkrétan egy fedél alatt vannak Zalán és pszichológus....Ehhez képest Tibinek félbe kellett szakítania a munkáját, elkocsikázni az oviba, kézen fogni Zalánt, felvinni a pszichológushoz, kiülni a folyosóra, várni egy órát, megint kézen fogni Zalánt, levinni a csoportjához és elköszönni....Na mindegy, Tiborom sem egy kivont kardú vitéz, aki fel tudta volna tenni a megfelelő kérdéseket a megfelelő személynek....

Még dél előtt felhívtam Tibit, ahogy azt sejtettem, hogy egészen biztosan búcsút intett T.-nek. Elmondta, hogy ő maga nem beszélt a pszichológussal, csak ücsörgött és várakozott. Zalánnak még jövő héten hétfőn is be kell kukkantania a T.-hez, aztán beszélünk újra mi, felnőttek. És a slusszpoén. Zalán nagyon csöndes volt, szinte csak suttogva beszélt T. pici irodájában. De. Egyáltalán nem dadogott az egy órás időtartam alatt. Ez valahol várható volt, mégis kész voltam, mint a matekházi....Érdeklődve várom a folytatást. 

2014. március 19., szerda

Szülői értekezlet a suliban


Ma egy igényfelmérőt, egy egyszerű űrlapot kellett kitölteni az oviban, hogy ősztől melyik iskolába szeretném beíratni a gyermekem. Ez afféle tapogatózás a Tankerület részéről, hogy melyik suliban milyen létszámok várhatók. Legalábbis szerintem, mert ugye a beiratkozás maga (és ez már hivatalos) ÁPRILIS 28-30 között lesz, reggel 8-tól este 18-ig a választott iskolában. Még nem döntöttem el, hogy pontosan mikor ugrom be a suliba beíratni Rékát, vagy kiveszek fél napot és reggel, vagy nem veszek ki és este. Majd még megálmodom. 

Pénteken a nevtanban ücsörögtem,- picit unottan, mert itthon felejtettem a könyvem - amíg vártam Rékára. Tele volt váró ideges szülőkkel, akik iskolaérettségi vizsgálatra érkeztek oda csemetéstül. Töltögették a véget nem érő kérdőívet, igyekeztek visszaemlékezni, hogy pl. mikor mászott Józsika és meddig tette ezt, kúszott e előtte vagy rögtön mászott....Elnéztem őket, picit meg is sajnáltam némelyiket, mert tényleg olyan nagy lépés ez az iskola kezdés. Főleg egy tavaszi - nyári születésű gyereknél.....nem könnyű a döntés. Főleg, ha az óvoda iskolába küldené, AnyukaApuka ellenben inkább oviban tartaná még egy évet....

Hétfőn szülői értekezletre loholtam munka után a Rákóczi suliba. Nagyjából azt kaptam, amit vártam. Pontokba szedem a tapasztalataimat, hátha úgy könnyebben kikanyarodik a bejegyzés az ujjaim alól. Azt nem mondanám, hogy megnyugodtam, bár részben talán igen, bizonyos szempontból meg sose' fogok....De azért a hitem a suliban megmaradt, szép is lenne, ha szétfoszlott volna....

1) II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola - idén ünnepli 145. születésnapját. 1869-ben alapult, mint "nagyvárosi elemi fiú tanoda". 1898 után hatosztályos népiskola lett. Érdekesség, hogy a két világháború között az elemi és az óvodai oktatás mellett lányok számára szakmai oktatás is folyt, fodrászokat és varrónőket képeztek. 1985 óta német tagozatos iskola, elsőként a megyében. 1990 óta viseli II. Rákóczi Ferenc nevét. 
2) Fenntartó: Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, Működtető: Szolnok Város Önkormányzata, Szolnok Város Tankerülete (takarítás, ebédeltetés, karbantartás szempontjából)
3) Az iskola diákjai a kompetencia teszten jóval az országos átlag felett teljesítenek. továbbtanulásról: a gyerekek 90% gimnáziumba vagy szakközépiskolába megy továbbtanulni (ebből 60% gimibe)
2) Iskola tanulóinak tanulmányi átlaga: 4,45 (2013-as adat)
3) Az értekezleten jelen voltak a leendő tanító nénik is. Habár szólásra nem emelkedtek, csak csöndesen mosolyogtak. E. és É. néni vagy M. és A. néni a két lehetőség. Az E betűsek most tagozatos osztályt  visznek (negyedikeseket), É. néni volt Réka kedvence az őszi Törpsuliban, erre emlékszem jól. E. néni, a párja ellenben kőkemény, versenyistállós tantónéni, nekem nem is nagyon jött be ránézésre sem....pedig állítólag nagyon jó pedagógus. Lehet tanítónénit megjelölni a beiratkozáskor, arra nincs garancia, hogy kívánságunk teljesül.
4) Beiratkozáshoz szükséges: lakcímkártya, óvodai szakvélemény és nyilatkozat a közös szülöi nemtommi gyakorlásáról (elvált szülők esetében). Beiratkozáskor kell eldönteni, hogy hittanra vagy erkölcstanra íratnánk be Rékát. Meglepő, de kicsi az érdeklődés a hittan iránt. Én még nem döntöttem, a többi Manós szülő erkölcstanban gondolkodik. Én berzenkedem ellene...Ezen kívül egyen sálra és nyakkendőre is a beiratkozáskor lehet megrendelést tenni. Arról is itt kell nyilatkozni, hogy úszós lesz a kis elsős vagy nem. Naná, hogy úszós.
5) Első osztályban heti 3 úszás óra és 3 tantermi testnevelés várja az elsősöket, ugyanez lesz a felállás másodikban is. Az úszás uszoda belépővel és tagdíjjal együtt havi 3900 Ft (ami nagyon olcsó). A gyerekeket alapítványi busszal, háztól házig (mármint suli-uszoda-suli) szállítja majd egy autóbusz. Az úszás órák a tanórák után (tehát nagyjából dél körül?) lesznek, még ebéd előtt.
6) Nagyon szimpatikus nekem Emese apukája az igazgató úr. Az a "mindent megoldunk" felfogás. Pl. Az új törvények (nemzeti alaptanterv) értelmében a második idegennyelv már nem ötödik osztályban lép be a gyerekek órarendjébe, hanem csak hetedikben (ez szomorú fordulat szerintem). Erre mondta, hogy "no problémó", szakkör szinten el fogják kezdeni az ötödikesek heti 2 órában a második nyelvet (angol vagy német). Fogalmam sincs, mikor a legjobb kezdeni egy második nyelvet,  itt még nem tartunk...
7) Ha már sportok, az olimpián pontszerző helyet szerző Karakas Hedvig ebbe a suliba járt valamikor. Milyen sportágak között lehet választani? Elég szűk a paletta, de van úszás, cselgáncs, atlétika és karaktertánc (ez valami csoportos táncféleség elsősorban lányoknak)
8) A kényes pont: Hogyan lesz a gyerekből speces németes? Második osztály második félévében 4 tesztet írnak matekből, magyarból és németből. Ez alapján a legjobb 28 fő (vagy valami olyasmi) német tagozatos oskolás lesz. Egyelőre úgy néz ki, hogy ehhez KITŰNŐ eredményre van szükség. Á, nem feltétlenül, ezt nem lehet előre kijelenteni vagy kiszámítani.... Mindenesetre a mostani elsősök között a két osztályban pont 27 kitűnő volt félévkor, gyanítom, hogy év végére kevesebb lesz...aztán még kevesebb...

Szóval két osztályra tagozódik az évfolyam okosabbik és kevésbé éles eszű része. Ez utóbbi foglalja majd magában várhatóan (sűrűn használom ezt a szót??) az összes sajátos nevelési igényű és kisebbségi tanulót. A másikban pedig hajtják a bandát, mint az állat ahogy csak lehet. Aki a Rákócziba jön, NEM "A" osztályos, azaz nem tagozatosként képzeli el a gyerekét, azt gyanítom.

9) Heti 1 német órája van az elsős és másodikos nebulóknak, negyediktől nyolcadikig pedig heti 5. Hogy harmadikban mi van, az valahogy kiesett, biztos amikor erről volt szó, éppen elraboltak az ufók....

10) Jól felszerelt iskola. Ez számomra nem annyira létfontosságú (van ismerősöm, aki úgy választott ovit, hogy mindenütt bekukkantott a mosdókba, így nyert a Pitypang) azért felírtam néhány adatot. 9 db interaktív táblája van, nyelvi labor, klimatizált ebédlő. Minden teremben van DVD, Tv és CD-s rádió. A folyosón plazma tévén faliújság. Biztonsági rendszer, 5+3 kamerából álló, ami kívül belül figyeli a suli épségét. Számítógép és net van minden teremben. Az iskolát nemrégiben felújították kívül és belül, akárhányszor voltam benn, tisztaság és rend volt mindenütt. 

11) A város zeneiskolája kihelyezett órákat tart a suliban (bár szerintem mindegyikben a városban), ami nagyon jó, nem kell suli után átcibálni a gyerkőcöt a zeneiskolába (város másik részén van), hanem helyben tanulhat fuvolázni, zongorázni, amit akar.

12) Az iskola Tehetségpont, tehetséggondozásban erősnek mondják magukat (mentor szakkörök, felvételi előtt (nyolcadikban külön foglalkozások). A tanulmányi versenyek eredményei alapján az iskola a megye ötödik legjobb általános iskolája. Hangsúlyozták a családias légkört....hogy mindenki mindenkit ismer, csak két osztály indul évfolyamonként.

Az értekezlet után összedugtuk a fejünket, mi Manós szülők, hogy vajon együtt maradhat e a banda első osztályra és hogy milyen taktikát folytassunk? Én örülnék neki, ha egy osztályban folytathatnák, ott lenne Kamilla, Emese (az igazgató egyszem leánykája, ugye, említettem már párszor), Áron, Hanna...Igazgató bácsi persze diplomatikusan nyilatkozott, nem ígért semmit. Illetve zárásként azzal engedett haza bennünket, hogy nyugodjunk meg, ne izguljunk, minden rendben lesz. Csak június elején dől el, kit melyik osztályba sorolnak be.  

2014. március 18., kedd

Márciusi ifjak




Március 15-én majdnem kijutottunk a lovasbemutatóra a Kossuth térre (vagy felvonulás volt? Már nem is tudom.) Végül azon kaptam magam, hogy a program indulásakor a gyerekek még mindig "játszósban" civakodnak a folyosón, én meg kellős közepén vagyok a teregetésnek, a lakás meg...hát nem csillogott és villogott, maradjunk annyiban! Úgyhogy itthon maradtunk, néztük a tévében az állami ünnepséget, közben meg módom nyílt lefűzni a befizetett csekkszelvényeket, selejtezni a rezsis mappámban, ilyesmi. Később kilátogattunk M. mamához, ebédre. Volt húsleves és rántott hús, habos almás pite....szundikálás a fotelben. Újabb jele az öregedésnek, hogy immár képes vagyok ülve aludni. Ez eddig kizárólag Tibi bűvészmutatványai közé tartozott....

Soha nem járunk a Papa szobájában (egykor nappali). Legalábbis az utóbbi 2-3 évben nem,  eszembe sem jutott. Most mégis ingerenciám volt, hogy  betereljem a gyerekeket oda, mondván, ott virít a legtöbb fény az egész házban, ami ugyebár elengedhetetlen a fotózáshoz. Papa nem volt otthon, aznap Pestre utazott. Nem vettem észre Zalánon semmi különöset, a habozás legkisebb jelét sem. Elnéztem, ahogy egy régi hatalmas plüss krokodillal játszanak, gurulnak a szőnyegen, Papa felségterületén.... Hhhhh....Fene tudja...

A kokárdát imádták viselni a gyerekek, olyan nagyon jól állt nekik. Kérdezősködtek, hogy miért és hogyan van ez a március 15. Nagyjából elregéltem ugyan azt, amit október 23 kapcsán. Azon tűnődtem, valahol szomorú, hogy két nagy ünnepünk is szól arról, hogy harcolt egy nép a szabadságáért és egyik esetben sem érte el célját. Legalábbis ott és akkor rögtön nem. 

Az óvodában csákókat, kokárdákat készítettek a gyerekek (a kiscsoportos Zalánék...), a nagyobbak a városi program egyik vagy másik rendezvényére is kilátogattak (Rékáék persze nem). Mini huszár alakulat is érkezett hozzájuk az ovi udvarára csütörtök reggel, hogy előadják a diadalmas szolnoki csata lényegét. Volt 3 labanc, 1 magyar huszár és két-három ló, így mesélte Réka. Akinek volt kedve, beszállhatott huszárnak és visszaverhette a rút ellenséget az ovisok közül.

Ennyire futotta mára. Továbbra sem írtam a munkahelyemről, és még adós vagyok a beszámolóval is a leendő Rákóczis elsősök szülői értekezletéről....Holnap vagy soha. Már ami az értekezletet illeti. 


2014. március 17., hétfő

Ovis pszichológusnál



A pénteki napot naggyon leszerveztük, "kilogisztikáztuk" Tibi és én. Először elvisszük az oviba Zalánt, majd Rékával átrobogunk a Nevtanba I. nénihez. Innen az óra leteltével együtt átautózunk vissza az oviba, a pszichológus nőcihez (persze előbb kidobjuk Rékát a Manó csoportnál). Eredetileg azt szerettem volna, ha együtt ülünk le beszélgetni a pszichológussal (továbbiakban T.), ám Tibinek szokás szerint akadt sürgősebb dolga, szóval itt elviekben megint szétváltunk, hogy 60 perc múltán Tibi visszavihessen a munkahelyemre, ahová 8 után legközelebb csak 10-kor döcög el busz....Azonban....saaajnos ritkán alakul az úgy, mint ahogy megtervezzük, ugyebár.

I. néni sajátos bosszút állt Tiboromon, aki a múlt héten "elfelejtett" Rékáért menni a nevtanba. Olyat tett, mint még soha: negyed órával TOVÁBB tartotta a foglalkozást, így borította a terveimet. Talán úgy gondolta, úgy sem leszünk pontosak? Akármit is gondolt, háromnegyed 9 helyett 9 után hozta elő Rékámat a szobájából, ezért már csak elméletben volt esélyünk negyed 10-re visszaérni az oviba. Mondtam már, hogy utálok késni?

Amikor 9 óra húszkor a busz még kényelmesen pöfögött a péntek reggeli csúcsban, néhány megállóra az ovitól, fásultan pislogtam ki az ablakon. Utálom vagy nem, elkésünk csúnyán. Ekkor csörgött rám T., hogy késésben van , de hamarosan érkezik az oviba. Ettől új erőre kaptam, annyira kapitálisan csak nem késünk el, ha T. is megcsúszott az időben....Az oviba berontva felrohantunk az emeletre Rékával, átadtam az óvónéninek azzal a felkiáltással, hogy "meghoztam, de már megyek is tovább". Így végül x perc késéssel (10-15?) lerogytam T. vel szemben egy icipici iroda icipici ovis székére. 

T. tulajdonképpen szimpatikusabb volt, mint gondoltam. Egyáltalán nem lengte körül pszichológus szag, hogy úgy mondjam. Egy kedves nő, akit érdekelt, amit meséltem neki. Hogy úgy éreztem, vevő a humoromra, külön imponált nekem, bevallom. Ahogy a bevezetőjét felvázolta,  rájöttem, hogy még az életben nem láttam az oviban vagy legalábbis nem ragadt meg az arca az emlékeimben. Pedig a kisfia is a mi ovinkba jár, igaz, a speciális csoportba....

Nem először és talán nem is utoljára elmeséltem egy nagy hosszú monológban mindazt, ami hirtelen eszembe jutott Zalán dadogásával kapcsolatban. Ezután egy kérdőív alapján következtek T. kérdései, terhesség, szülés, mozgásfejlődés, alvási szokások, beszédfejlődés, ovis beszoktatás, fütyi műtét, tavaly nyár, idei nyár...Mivel pszichológus előtt ültem, még azt is elrebegtem nagy kitárulkozásomban, amit máshol nem szoktam, hogy Zalán szilvakék fejjel született, hozzátéve, hogy 10/10-es Apgar értékkel. 

T. aztán összegzett, hogy hirtelen semmit nem talál, ami okot adhatna a dadogásra. Családi "hagyománya" ennek nincs, sem más görcsös betegségnek (pl. epilepszia), nem jutott eszembe semmi olyan esemény, ami 2-2,5 éves kora között történt és valami megrázó erejű lett volna, pl. hirtelen napokra eltűnik valamely szülő (elutazik, kórház stb.). T. szerint maga az érzelem megvonása is elég lehetett. Igen ám, de ilyen sem volt. Ott kutakodtam a fejemben, visszarepültem Zalán 2. szülinapja tájékára, mert T. szerint akörül lehetett valami gubanc. Egyrészt elvesztek a részletek, mint szürke szamár a ködben, másrészt a mi viszonylag unalmas életünkben semmi nem ugrott be, ami azon a nyáron kb. történhetett..... Majd esetleg átolvasom a blogot, visszamenőleg, hátha találok valamit. T. azt mondta, nem kell hogy nagy dolog legyen, csak olyasmi, ami blokkol valamit Zalán kis lelkében. Széttártam a kezem, hogy egyelőre nincs ötletem. Hisz én már mindenre gondoltam. Vagy mégsem?

Ekkor jött a számomra váratlan kérdés, hogy van e a családban olyan személy, akivel nem tartjuk a kapcsolatot. A sok NEM és NINCS után jött egy "VAN". Tibi ugyanis nincs beszélő viszonyban az édesapjával. Mivel ő sincs, hát én sem. Azaz egyikőnk sem. Igazából ez egy nagyon bonyolult és kemény történet, amely jóval azelőtt kezdődött, hogy mi megismerkedtünk volna Tibivel. A lényeg, hogy a viszonyunk kölcsönösen olyan, mintha a másik nem is létezne. Vagyis mégsem....Ezt igen nehéz elképzelni és ezt T. nek sem sikerült elsőre, csóválta a fejét hitetlenkedve, hogy ilyen létezhet, úgyhogy meséltem neki néhány történetet, amelyet még Tibi osztott meg velem egykor....Erre T. megkérdezte, hogy van e valami mentális betegsége a Papának....

T. véleménye szerint állhat a háttérben, az akadozó beszéd hátterében ez a megszakadt kapcsolat. Könnyen el tudja képzelni. Említett nekem valami Hellinger féle családállítást és hogy ugyebár a Papa apa apukája, Zalán Tibi fia, ugyanúgy apa-fiú kapcsolat....Hogy vajon hogy élheti meg azt Zalán, ami nekünk kvázi természetes: a papa úgy jár a házban (legtöbbször egy fehér klottgatyában), mint egy szellem....Mi szinte észre sem vesszük , Papa sem kommunikál velünk....Mit gondolhat vajon erről Zalán? Mennyire tartja elfogadottnak mindezt, úgy, mint mi? Hisz nem ismeri a hátteret...nagyjából 30 év benyomását....

Persze a dolog egyáltalán nem biztos, egy puszta gyanú ez, melyet vizsgálni fog T, méghozzá elsősorban játékos módszerrel. Szerinte a rajzos és beszélgetős módszerekhez még fiatal Zalán. Szeretne majd találkozni Tibivel is, elbeszélgetni mindarról, ami az apukájával egész gyerekkora során illetve fiatal felnőttként történt és talán együtt kitalálhatják, hogy mi lehet a megoldás. Nem is tudom, lehet e megoldás...annyit gondolkodtam a napokban ezen. 

Csütörtökön Tibi viszi Zalánt (délelőtt fél 11-re....) , talán pár gondolatot vált majd T.-vel is? Ha igen, az mindenképpen érdekes lesz. No, kissé kutyafuttában írt lett a bejegyzés, de ez van.


2014. március 15., szombat

Reklám lány




Gyuri edzőn (Gyuri Apánk, ahogy viccesen hívni szoktuk őt egymást közt a szülőkkel, bár szinte egy korosztály vagyunk) megkezdte toborzó kampányát az idei nyárra úszásoktatással kapcsolatban, pár hete tesz fel fotókat a facebook oldalára (kettő is van neki). Általában az úszás áldásos hatásáról és a saját elérhetőségeiről szokott írni, de legutóbb (ma) Rékának külön szentelt pár sort. Idézem alább.


Minden kezdet nehéz  A fénykép időpontja 2013 nyara. Réka most ( 8 hónap elteltével ) mind a 4 úszásnemben szépen úszik  A Szülei és Réka is kitartóak voltak !!! Gratulálok Nekik !
Úszásoktatás Szolnokon. Érdeklődni pontpontpont....

2014. március 14., péntek

Gyuri bácsis


Ma (azóta tegnap) éppen két hotdoggal és az éhhalál szélén evickélő, fürdőgatyás Zalánnal a karomban egyensúlyoztam az uszodában (ölég érdekesen nézhettem ki, most, hogy belegondolok), amikor elsuhant mellettem Gyuri "bácsi". Éles eszemmel rögtön átláttam a helyzetet, az órának vége, távozóban van. Hoppá, pedig én még nem is fizettem. Persze megvárt...
Gyuri általában nem ad csak úgy értékelést, legalábbis én nem ehhez vagyok szokva, most viszont (vagy 2 hete nem láttam) magától is mondta, hogy Réka nagyon ügyes. Lassan eljön az a pont, hogy kinövi őt, sőt, talán már el is jutottunk idáig. Ezzel kapcsolatban rákérdeztem, hogy esetleg nem tartana e nyáron tanfolyamot a haladóknak. Nem volt sok reményem, Gyuri ugyan télen-nyáron minden áldott nap a tanmedencében ül-áll legalább napi egy órát, azonban soha nem szedi szét a bandát kezdőre vagy haladóra. Szerinte mindegy, differenciált az óra és kalapkabát. Annyit felelt, hogy ő úszásoktatással foglalkozik és nem edzéssel, Réka pedig már kiúszna a világból, szóval számunkra a következő lépcső a szakosztály (azzal az éppen folyó edzés felé mutatott a mélyvíz túlsó felére.)

Elmondtam, hogy Réka ősztől Rákóczis elsős lesz, ott is "úszós" (erről nem tudom, írtam e már, ha nem, majd egyszer kifejtem, ez mit jelent), vagyis számunkra ott lesz a folytatás. Én inkább a köztes időre keresek valami megoldást, amit egyelőre Gyuri biztosít is, bár bevallom, horrorisztikus áron. Nyárra viszont nem látom értelmét méregdrága úszás órára járatni, a kezdők közé, ahol - lássuk be (Gyurinak nem sikerült) - kevesebb idő jut egy haladóra, mint egy olyanra, akinek még be kell lőni a kartempóját mellen is. Akkor inkább úszunk majd magunktól, kedvtelésből, már ha lejutunk a strandra egyáltalán....ugye....

Gyuri megnyugtatott egyébként, hogy minden úszása teljesen jó, a pillangó is egyelőre 60-70%-os. Réka nem szorul nyári tanfolyamra, sem semmilyen szinten tartásra, szerinte így is az egyik legjobb, ha nem a legjobb úszó lesz az osztályban majdan (itt meghatódtam egy csöppet, ne kérdézzétek miért, és csak remélni tudom, hogy nem látszott rajtam semmi....)

Szóval marad a nyári szünet elejéig a jelenlegi felállás, aztán befejezzük a tanfolyamot, ha az ovikból kiáramlik a sok úszni vágyó nebuló. Addigra valószínűleg tovább fejlődik még az a pillangó is, melynek már csak a kartempója nem egészen olyan, mint a nagy könyvben előírt, de azért tetszetős, ügyes. Hát ez a helyzet az úszás világában.

Közben tegnap gombát diagnosztizáltam Réka úszópajtijának, Katának egyik lábkörmén (uszodabetegség, mi eddig megúsztuk)...amiről ha bebizonyosodik, hogy az, Réka garantáltan úszópajti nélkül marad. Katám nyáron már akkor sem jött úszni, ha kemény 27 fok alá ment a hőmérséklet, nemhogy ha gombás a lába. Mivel Tibi elfoglaltságai miatt ők hordják a lányokat úszni, ezért várható, hogy heti 1 óra úszás fog csak beleférni a napirendünkbe. Most, hogy Gyurival átbeszéltem nagyjából a jövőt, már ez sem fog álmatlan éjszakákat okozni.

Ma jártam az ovi pszichológusánál Zalán ügyében, érdekes egy órát töltöttem vele, nála, majd erről is igyekszem írni, ahogy lehet. Utólag vettem észre, hogy a nagy rohanásban egyik szememben virított némi csipa (pedig esküszöm, reggel mosdottam) és a hiányos sminken is hagyott maga után kívánni valót....dehát nem is én lennék, ha a tökéletest (tőlem elvárható) hozom....


2014. március 12., szerda

Ebédidőben

Tegnap este Tiborom olyan későn esett haza határidős munkája mellől, hogy már csak Zalán volt ébren (!). (Ennek meg is volt reggel a böjtje. Megígértem nekik, hogy aznap, AZNAP, amikor hiszti és hőbörgés nélkül el tudunk indulni az oviba, délután egy torta fogja itthon várni őket. Nem volt elhamarkodott ígéret, nem kellett rohannom a cukrászdába és mostanában nem is lesz ilyen veszély.....) Mint ilyenkor rendszeresen, nyomban nyakába is öntöttem az információ tengerem, valahol a nadrág és a zokni felráncigálása között.

Az egyik ilyen volt, hogy akkor beírassuk e Rékát a katolikus suliba, a biztonság kedvvért...max. nem oda megy, úgyis több körös felvételi van. Ott van még a Kőrösi is, aminek a nyílt napjára (az egyikre) nem tudtunk elmenni, mert ippen egybeesett a Törpsulis foglalkozásokkal, de lesz másik...szóval mi legyen? Erre Tibi megforgatta a szemeit párszor a tengelye körül, majd mielőtt még szóra emelkedett volna, Réka elbődült, hogyaszongya:
- Dehát én a Rákócziba megyek, anya! Nem megyek semmilyen más iskolába.
Hát na. Ennyit tesz a Törpsuli. Lehet, még szeptember előtt beköltözik? Arra gondolni sem merek, mi lesz ha nem veszik fel (nem valószínű, de nem kizárt). Máris fogalmazom a fellebbezést, hogy mint Törpsulis gyereknek, milyen TÖRÉSt okoz az elutasítás Rékámnak. Azt a kedves Tankerület sem akarhatja komolyan, hogy összeroppanjon a kislányom ekkora csalódás súlya alatt. Utasítsanak el olyat, aki nem volt Törpsulis! Hát nem? De!

Tibi kissé rezignáltan legyintett, hogy maradjak már nyugton, ha a Rákócziba nem lesz jó helye Rékának, akkor sehol. Kijelenti ezt úgy, hogy belülről ugyan járt már a suliban, de a tantónéniket nem látta, sem a foglalkozásokat a Törpsuli fennállása óta. Hát szóval, kérem szépen, nagyon úgy néz ki, hogy 100% a kilencvennyolcakárhányból. A jelentkezési lapot a körzetes Rákóczi kapja tőlünk.

Másik infó, amit örömmel megosztottam hites urammal az volt, hogy Réka tegnap pillangó úszásban is "Taxit" kapott Gyuri bácsitól, ez egy marha ritka és jelentős dicséret. Valószínűleg, a "lepkét" is abszolválta az én drága lányom. Majd csütörtökön reményeim szerint eljutok az uszodába (muszáj lesz, mert fizetnem kell Gyurinak) és akkor megnézem, videóra rögzítem a fejleményeket. Nagyon ügyes!!!
Tudtam fokozni, előkaptam az a katicás könyvet, amelyből Réka este olvasott pár oldalt és meglengettem Tibi előtt (3 sor egy oldal, de max. 10) Ez is egy nagy lépés, hogy Réci élvezi az olvasást, csillogó szemmel kódot fejt. Imádom, hogy láthatom, tanúja lehetek (szegény Tibivel ellentétben.) 4. oldal közepén elakadt, szétfolytak a betűk, szétszaladtak, ekkor átvettem én az olvasást, még mielőtt frusztrációs rohamot kap Rékám és lefelé görbül csöpp szája.

Na megyek, véget ért az ebédszünet...

2014. március 10., hétfő

Törpsulis képek







 
Iskola kívülről (ide járt "négypolgáriba" a Papa (azaz apukám))
Szééép iskola, jóóó iskola...


Réka, Emese és Kamilla libasorban

A Vigyori és a Morci ott a háttérben parkol, Réka a padban pogácsázik
 

 
Kamilla és Réka
 
 
"Osztálykép"
 
 

Cuki Réka

 
Az ötödik Törpsuli oktató gárdája

Gyülekező

Matek óra

Matek óra

Matek óra - amikor nem szólítják fel. Nagyon jól elkapta a fotós a pillanatot. :))

 
Matek óra

 
Matek óra

Német óra - Réka az első padban

 
Német óra (ÁronApuka és Zalán)

 
Számtech teremben
 
 


2014. március 9., vasárnap

Ötödik Törpsuli



A héten beszéltem facebook-on keresztül egyik ismerősömmel, akinek most másodikos a kislánya a Rákócziban. Emese mostanában kezdte el írni az első felmerőt a sorban, amelyek összesítésben majd eldöntik, lesz e helye a német tagozatos osztályban (az "elit"-ben) harmadiktól vagy nem. Bár az hírlik, a majdani gyengébb osztályból is lehetőség van bejutni a város legjobb gimnáziumaiba, akkora a tempó, Emese anyukája mégis nagyon drukkol a lányának, hogy sikerüljön "felvételi", bejutni a legjobb 30-ba. Úgy nyilatkozott, azért izgul, mert csak az ő osztályukban van nagyjából 6 darab kisebbségi illetve sajátos nevelési igényű. Ha csak abból indul ki, hogy a másik osztályban is van legalább ennyi, az azt jelenti, hogy a sima gyengébb osztályban  várhatóan lesz 12 ilyen, vagyis nagyjából az osztály harmada-fele....Aligha van olyan anyuka, aki ilyen összetételű osztályt kíván a saját gyerekének.... 

Péntek délután felhívott A., akivel reményeim szerint "anya társak" leszünk a Rákóczi B osztályában egyszer. Rutinos anyuka, elsős a kisfia ugyanebben az iskolában. Annyit hallgattam és olyasmiket mesélt, hogy szombat délután le is ültünk Tibivel egy picit iskoláról beszélni. Bevallottam neki, hogy megint vannak kétségeim, hogy jó helyre visszük e Rékát. Vajon lesz e sikerélménye? Van e lelke ennek az iskolának? Egyelőre a tanítónéniket szeptember óta nem is láttuk, nem hogy beszélgetni lehetett volna velük. Nem kellene e felülvizsgálni más lehetőségeket is? 

Azt felelte, hogy szerinte a Rákóczi tökéletes lesz Rékának. Kicsit megrótt, hogy nem hiszek benne, kételkedem a képességeiben...Pedig nem erről van szó, én tudom, hogy nagyon okos, arra is emlékszem, miket mondtak róla a nevtanban a szakemberek a tesztek után. Hogy bármilyen iskolában, a legkeményebbekben is megállná a helyét, soha nem kell aggódnom a képességei miatt. Inkább majd vissza kell fognom, mert minden versenyre benevezik, minden lényegesebb tantárgyból nagyon jó lesz az adottságai alapján. 

Nyilván én nem is emiatt aggódom. Hanem, hogy vajon milyen az élet egy olyan osztályban, ahol az a természetes, hogy a matek témazáró nagyjából mindenkinek ötös. Naaa jó, néhány négyes is akad, azok meg szégyellik magukat mélyen. Milyen az élet ott, ahol verseny után is verseny jön, felmérő után felelés és számonkérés, ahol csakis a 100% a jó.  Lesz e sikerélménye, lesz e olyan, aki megdicséri, megsimogatja a fejét, biztatja, mert ez Rékának nagyon fontos. Aki értékeli, ami benne több, különlegesebb. Nem akarom, hogy az legyen, hogy a 95% nem jó, kislányom, most már 98% kell, utána pedig 100%. Majd csak a 100%. Szeretném, ha nem csinálnának belőle eminens gépgyereket, aki ötösöket gyárt szenvtelenül nap nap után és közben megutálja a tanulást és az egész rendszert. Azt szeretném, ha élvezné az iskolás éveket. Talán azért fontos ez nekem, mert nem volt ilyenben részem egészen a főiskoláig. Addig sehol nem éreztem magaménak egyik iskolám sem. Oda jártam, de mintha csak virtuálisan lettem volna jelen....

Amiatt is aggódom, hogy egyelőre nem tudni, vajon Zalánt is írathatom e majd ugyanide, mostanában még nem is fog kiderülni. Ebben Tibi megnyugtatott, hogy Rékától és Rákóczitól függetlenül Zalánnak választunk majd iskolát és olyan mellett döntünk, ami NEKI a legjobb. Nem kell hát most olyan sulit választanom feltétlenül, ami mind a kettőjüknek megfelelő. És bár nem látom a gyakorlatban kivitelezhetőnek, hogy két iskolába hordjam a gyerekeket majdan, valahogy Tibi, mint mindig, most is megnyugtatott. Végül is, jövőre máris két helyre cibáljuk a tesókat, egyik ovis, másik sulis, miért is ne lehetne úgy egyszer, hogy két különböző iskolába járnak? Szerintetek? Nem szoktam véleményeket kérni, de most, hogy zártak vagyunk, nagyobb a késztetésem erre. :) 

Naszóval Törpsuli. Szokásos nyitó beszédében igazgató úr elmondta, hogy az óvodától kapjuk meg a jelentkezési lapokat, amelyeket az óvodában is kell leadni (bár ebben most elbizonytalanodtam....), ők továbbítják a tankerületek felé, akik összesítik a jelentkezéseket. Májusban kell beiratkozni, addig döntsük el, hogy hittanra vagy erkölcstanra jár majd a gyermek, illetve úszós vagy nem úszós lesz. Nálunk ez utóbbi nem kérdés, tulajdonképpen az első sem, református hittanra szeretnénk járatni Rékát, ha lesz kellő számú jelentkező (úgy hírlik, az erkölcstan jóval népszerűbb a suliban egyelőre). 

Csalfa dolog ez a beiratkozás, mert persze majd csak májusban-júniusban (???) derül ki, hogy fel is vették az ember gyermekét avagy nem. Összesen a két osztályba 64 hely van. Már azt is tudom, hogy rendszerint a B a jobbik, erősebb osztály, valahogy társadalmilag és minden szempontból oda kerülnek az jól szituáltabb gyerekek...Habár szerintem a túljelentkezések miatt ennek nem sok jelentősége lesz. Mivel nekünk ez a körzetes iskola lakcímkártya szerint, ezért elvileg fel kell hogy vegyék Rékát. Nyilván, ha lesz 80 darab körzetes a 64 férőhelyre, akkor nem tudom, mi az eljárás, borítékolható, hogy 14-et máshová kell átirányítani, hiszen harmadik osztályt nem áll módjában az iskolának indítani. Szóval úgy néz ki, majd a beiratkozás napján korán sorba kell állni, hátha az érkezési sorrend sem lesz mellékes....És én máris belefáradtam ebben az iskolásdiba, pedig még el sem kezdődött. 

Maga a Törpsuli klassz volt, mint mindig. Réka már egészen otthon érzi magát a Rákóczi ódon falai között.Simán elmegy pisilni egy "vadidegen" tantónénivel, lemarad tőlem (Zalánnak együtt kínlódtunk) maga találja meg mikor hová kell menni. Kis dráááága! 

Három foglalkozásra bontották a bandát, először az interaktív táblás teremben matekoztak egy kicsit, összeadás, számok felismerése, számolás volt a feladat, meg is lepődtem, hogy valamennyien milyen ügyesek voltak. Itt is ért egy új tapasztalat. Réka általában úgy jelentkezett, hogy majdnem kiesett a padból. Egy idő után nem is ült vissza, úgy várta, hogy őt szólítsák. Ez a matekos tantónéni valamiért nem látta őt, pedig az orra alatt ült....más gyerek már háromszor is kinn járt annál az okos táblánál, ő egyszer sem. Láttam rajta, mennyire bosszús emiatt...Hát igen, itt ráadásul  nagyjából 12-en ültek a padokban, mi lesz, ha 32-en lesznek??? Matekos tantónéni nekem nem volt szimpi, de szerencsére nincs azok között, akik potenciálisan szóba jöhetnek, mint leendő tantónénik.

Némi kis uzsonna után következett a német óra, Réka kedvence, ezúttal számolni tanultak egytől hatig. A végére látszott, hogy fáradnak, a németnél ez mindig leghamarabb megtörténik. Zártuk a napot a számtech teremben egy kis számítógépes játékkal. Folytatás 17-én, de nem Törpsulival, a majdani elsősök szüleinek tartott szülői értekezlettel. Arra számítok, ott megjelennek a leendő szülők mellett a leendő tantónénik is, érdekes lesz!! 

Na ezt jó gyorsan a gépbe vertem, de talán a lényeg belepasszírozódott.....:)