Nem is meséltem, szombaton nagy horroromra, észrevettem, hogy Zalán szájában újabb maradandó fog virít. Mégpedig közvetlenül a tej mögött, némileg elfordulva. ÁÁÁÁÁ! Most jöttünk a fogorvostól (némi túlzás, múlt héten volt annak a napja), ahol Zé persze nem volt hajlandó kinyitni a száját. Én meg ráhagytam, itthon nem bámulom folyton a fogsorát.....úgyhogy akkortájt még azt gondoltam, nincs kérdésem, minden rendben, csak a huncut pasas nem akar fogorvosi székbe ülni. Hát most fog, mert muszá lesz megmutatni egy doktornéninek/bácsinak, lehetőleg gyerekfogorvosnak, ahol nincs 1-2 hónap várólista az időpontokért....Már csak megmutatjuk orvosnak. Egyébként a tejfog látszólag rosszul viseli a maradandó fog előretörését, de nem vagyok biztos, hogy magától ki fog pottyanni...egész jól elvannak azok együtt is. Ugye emlékezetes, hogy pont a névnapomon Réka rántotta ki az első tejfogat is, azóta is ott a spriccelt vér a falon, nem jön le csak festékkel együtt a nyavalyás...Már szóltam neki, hogy elintézhetné a másikat is, de hát Zalánnak ettől kigúvadt a szeme, úgyhogy nem szóltam semmit. Mindegy, idén már nem kavarok vele, olyan zsúfolt ez a két hét, ami hátra van suliból, munkából, de majd januárban kérünk egy szakvéleményt. Hogy kihúzzuk vagy ne húzzuk. Alapvetően inkább az a kérdés, ugyan hogyan fogjuk elérni, hogy Zalán fogorvosi székben találja magát. Hiába jár velünk oda vagy 4-5 éve....Passzívan.
Vacsora: grízes tészta, házi baracklekvárral, lencsegulyás maradt tegnapról.
Réka ma nem ment suliba, állítólag kúrálta a megfázását. Tegnap eléggé oda volt, fájt a feje és képtelenség volt vele tanulni. Belementem, hogy leigazolom neki ezt a napot. Ette a vitamint, itt a teát és fújta/sprézte az orrát, ez volt a terv. Hogy ebből mennyi teljesült, nem tudom, de remélem, hogy meggyógyul, hisz holnap jön a Mikulás a suliba is, illetve próbálják ezerrel a karácsonyi műsort, amit minden évben a harmadik osztály szervez. Réka valami mesélő, amiből van két lány és két fiú. Furulyázik is, olyasmit, ami még nem megy neki kristálytisztán....de ez őt egyáltalán nem zavarja.
Még 9 nap a melóban. Még 12 nap a suliban.
Hétvégére 3 cimbora jön át játszani, remélem mindenki el tudja fogadni a meghívást, Réka szülinapja lesz hamarosan. Ha kettő eljön és már akkor is nagyon boldog leszek, akkor biztosan jól fogják magukat érezni. Terveztem egy kis barátnős fotózást (Tibi kontójára) és persze lesz torta, süti és egy kis hamburger, egyebek, illetve játék vég nélkül. Bízom benne, hogy jól fogják magukat érezni a csajok.
Zalánék ma voltak játszóházban. Minden évben oda mennek, hogy elkészítsék az aktuális ünnepre (anyák napja, karácsony) az ajándékot, meglepit. Én nem tudom, ez csak engem zavar?? Ezért 500 Ft-ot fizetek az ingyenes ovinak, ahová minden rajzeszközt én egyébként behordok....Na jó, mondjuk, filcet, gyöngyöket, cérnát, flittert nem kértek. Egyúttal az óvónőnek is milyen jó dolga van, nem neki kell kínlódni a gyerekekkel.
Holnap jön a Mikulás az oviba, illetve színházba is mennek a csoporttal, úgyhogy kiváló napjuk lesz megint. Ezen érzésemet meg is osztottam az óvónénivel, aki picit forgatta a szemét az üregében...hát igen, elnézek neki 30 év után némi fásultságot, bárcsak ne az én gyerekem mellett lenne a fák ilyen formájuk barátja. Mindegy. Hogy hányós-fosós járvány hogy áll, azt nem kérdeztem, elfelejtettem. Remélem, nem is tudjuk meg az éjszaka közepén.......
Megcsináltam a táblázatot tegnap, amit terveztem, vagyis leosztottam az ajándékokat a rokonokra. Már csak valahogy haza kellene csempészni őket és becsomagolni. Régebben, hatalmas dobozokban várakoztak, amíg nem volt időm a papírbatekerésre, de már nem bízom bennük, biztosan belekukucskálnának. Következő programpont, hogy összeírjam, mit fogok sütni és ahhoz, milyen hozzávalók szükségeltetnek. De...majd. Most Réka szülinapján van a fókusz, majd dec. 13-án tovább gondolkodom. Csak lépésben, an-dan-te....
