A hálóban rovom köreimet Zalánnal a karjaimban. Már felvettük a"puma a fán" pózt, amelyben Zalánom fel is hagyott az ordítással, szelíden fekszik alkaromon és egyre másra érkeznek a megváltó gáztámadások. Zalánból persze.
Réka, mint minden egyes alkalommal, amikor Zalánnal foglalatoskodom 3 percnél tovább, megrohamoz.
- Anyaaa....olvassunk mesééét!
- Jó, csak előbb Zalánt elaltatom. - Réka felméri a helyzetet, majd egész tanács áradattal lep el, amolyan védőnéni módra (vagy mindentudó szomszédasszony módra....)
- Akkor gyorsan tedd le az ágyába!
- Nem lehet, fáj a pocakja. Segítek neki megszabadulni a pukitól.
- Akkor....adján neki cumit!
- Nem kell neki a cumi, fáj a hasa.
- Akkor...szoptasd meg!
- De nem éhes.....
- Akkor tedd le a kiságyába és húzd fel a zenélő forgóját!
- .........Egyéb ötlet? - kérdezem mosolyogva.
- Az mi?
- Mit javasolsz, mitől múlna el Zalán hasfájása?
- Nem tudom. Olvassunk mesééééééét! - kérlel újra.
Hát....tud annyit a lány, mint egyes védőnők....
