Mivel pénteken csodaszép időnk volt, szombatra úgy döntöttünk, hogy temetőlátogatást tervezünk. Ki tudja, milyen lesz az idő jövő héten és anyukám ugye már törékeny és a dédszülők sírját rendbe tenni nem egyszerű mondjuk, ha szakad az eső.
Nagy vízválasztó szokott lenni a Mindenszentek, lezárja a nyári - őszi időszakot, ami valamennyire egybefonódik. Most ez meg lett fejelve még egy óraállítással is, ráadásul az időjárás is esősre fordult, úgyhogy végképp más idők járnak mint eddig. Reggelente gondolkodás nélkül nyomom be a vízforralót, készül a citromos tea és meleg reggelik, sűrűn hullanak a levelek a fákról és ilyentájt a legszebb a Szarvasi Arborétum, ami kutyabarát, vagyis pórázon be lehet vinni kutyát.
Szombaton akkora forgalom volt az utakon, hogy alig tudtunk kiszabadulni a városból, mindenhol hosszú autósorok a lámpáknál, dugó. Egy helyen megálltunk virágot venni apu sírjára, berohantam, kirohantam csak a boltból, aztán éhesek voltak a gyerekek, Aldiba be és ki.......rohanás és kapkodás volt az egész, amit utálok, de akkorra már egy órás késésben voltunk.
Sajnos egyre több helyre kell virágot vinni a temetőbe, én már alig tudom számom tartani, persze főleg anyu barátnői és a rokonság néhány tagja..... Erre mondta annak idején apu a maga kis fanyar humorával, hogy addig jó, míg nem te kapod a virágokat. Habár ő feleslegesnek tartotta az egészet, egészen kicsi koromtól ketten jártunk anyuval temetőbe.
Aztán Vezsenyre utaztunk át, ahol anyu és apu nevelkedett és élt, amíg a tesóm kb. 2-3 éves lett. Álomszép itt a Tisza ősszel, tényleg festői, de most nem merészkedtünk le a Tiszához, rögtön a temetőbe vettük az utunk. A kutya nem értette, neki miért kell a kocsiban maradnia, úgyhogy kinn maradt a 3 gyerek....
Nem sok emlékem van a nagyszüleimről sajnos, pláne nincs a dédszülőkről, de tudom, hogy apunak például nagyon fontos volt a nagymamája. Mindig azt mesélte, hogy nem maradt volna életben, ha nincs a nagyija. Kikúrálta vérszegénységből, többször tüdőgyulladásból, ami majdnem végzetes volt. Kérdeztem, hogy no de hol volt akkor az anyukája, mármint az én nagymamám? Anyu szerint - hogy úgy fogalmazzak - nem nagyon volt alkalmas a gyereknevelésre, valahányszor az elsőszülőtt fia kicsiként belázasodott, hisztériás rohamot kapott. Úgyhogy inkább a nagymama nevelte kisgyermek korában.
Jó ilyenkor emlékezni rájuk is, anyu történeteit hallgatni, a gyökereinket ápolgatni. Persze idén ez az előrehozott Mindenszentek nem volt igazi, mert rokonlátogatást teljesen kihagytuk, ahová máskor beülünk kólát és vaníliás karikát enni (kb.30éve nagyjából ezt kapjuk), ott most a kertben beszélgettünk csak, unokatesómhoz pedig csak beköszöntünk. Szomorú volt ez, bár inkább akkor esett le mindez, mikor hazaértünk és olyan..... hiányérzetem volt.
Holnap dolgozom, de lesz még jövő héten szabi is, ha már őszi szünet!
Ja és váratlanul visszatért a nyestünk múlt éjjel. Olyan bulit csapott a padláson fél 4 körül, hogy ihaj. Keressük, honnan rendeljünk élő csapdát, talán egy kis fürjtojással még idejekorán befogjuk, mielőtt kárt okoz.... De most hirtelen azzal is beérném, ha hagyna aludni.
