Hogy hétvégén mi mindent műveltünk, megpróbálom felidézni. Az biztos, hogy a gyerekek nem tanultak semmit...Nem élettapasztalatra gondolok, azt hamarabb szereztek, hanem lexikális tudásra.
Az is biztos, hogy szombaton fenn jártunk az Ikeában Soroksáron, aztán onnan az XXXLutz-ban és még néhány üzletben a környéken...Egyébként az Ikeában picit csalódtam, bár nem konkrétan az üzletben. Rendre mikor vettem volna valamit, megszólalt bennem egy hang, hogy ERRE NINCS SZÜKSÉGED...És ezzel a hanggal tuti nem lenne E.-nek semmilyen feladata. :) :) Szóval vettem egy új kancsót, mert a másikat Zalán elrepesztette, Réka választott magának ágyneműt és lepedőt, egy új konyhai vágódeszkát, beszereztünk még csokikat a svéd boltból, aztán kb. ennyi is volt...Plédünk, ágytakarónk, poharunk, párnahuzatunk, szőnyegünk ... MINDEN, amit el lehet képzelni, van itthon. Tibi mondta, hogy ő teljesen megérti, ő eddig sem tudott semmit venni az Ikeában. Pasik. :) Szóval picit kedvetlenül távoztam, de rengeteg marcipános sütivel a kávéhoz (nem is kávézom már, de mindegy)
Megebédeltünk a Mekiben - eléggé el nem ítélhető módon, de sajnos nem tudok mit tenni, én nagyon szeretem, Igyekszem minél ritkábban ott enni és még ritkábban kólát és sült krumplit. Ám most volt mindkettő és egy picit boldoggá tett. Hazafelé elszundítottam a kocsiban, ami előtt és után ismét azon gondolkodtam, milyen is volt annak idején Tibit megismerni, milyenek voltak az első éveink. Most is jöttek fel emlékek elég intenzív érzésekkel, de ezek kellemesek voltak, csak nyomokba fájdalmas....Szóval kifejezetten jó volt átélni őket. Sajnos vagy nem sajnos, nem tudom, de újabb "emlék tzunami " viszont nem jött...
Hétvégén próbáltam Réka nyelvvizsga eredménye után érdeklődni. Hihetetlen béna tudok lenni minden ilyen jelszavas, online dologban, úgyhogy háromszor kidobott a rendszer, míg negyedjére végre kiderült, hogy még nincs hivatalos eredmény. Ma este (hétfő) viszont újra eszembe jutott, mire ugyanazt a bénázást lefuttattam, csak most még jobban felhúztam magam. Majd teljesen váratlanul (véletlenül) be tudtam lépni Réka profiljába és gyorsan kiderült, hurrá, megvan az angol nyelvvizsga is, simán, magasan, gyönyörű eredménnyel. Büszke vagyok rá, jövőre érettségizik és már 2 közép nyelvvizsgája van... Réka hűvösen fogadta a hírt, semmi sikoltozás, visítás, ágyon ugrándozás. Mondjuk, érezte ezt ő, ha meg tudta vetetni az apjával az új kobakot a lovagláshoz, ami nem volt olcsó....mint nyelvvizsga ajándék....Azért még valami ünnepi ebéd vagy valami kényeztetés jár a csajnak...
Zalán felvételi eredményével kapcsolatban még nincs végleges eredmény...Legkésőbb május 5ig kiderül....
Vasárnap úgy elröppent, hogy csak pislogtam. Fel van gyorsulva az idő rendesen. Ilyen izgalmas dolgok jutnak eszembe, mint hogy elpakoltam a téli szőnyeget nappaliból, ami egy isteni, puha szőnyeg, rálépni is jutalom, és elővettük a nyárit (kisebb, vékonyabb, olcsóbb volt) Ünnepeltük a Liverpool bajnoki címét és Szobót. Gondolkodtam, mit kaphatna Zalán ajándékba a szülinapjára illetve szundikáltam délután, mivel mostanában legkésőbb reggel 7-kor mindig felébredek, felkelek, akár kialudtam magam, akár nem, mert fáj a hátam...Viszont így összességében nem alszom eleget.
Megnéztem a Bálnalovas című filmet. Igazából nem tűnt egy kiemelkedő alkotásnak, főleg, hogy telefonról néztem, de valahogy érzelmileg mégis megérintett, volt benne valami különleges, meg nem tudnám fogalmazni micsoda (többek között ez a baj velem). Ráadásul a kislány a filmben csodálatosan alakította a szerepét.
