Reggel pisit gyűjtöttem, a beutalókat kisimítottam, majd egy könyvbe csúsztattam, hogy ne legyenek túl gyűröttek, aztán amikor úgy gondoltam, hogy készen állok, útnak indultam a rendelőintézetbe. 9 óra múlt nem sokkal. Egyszerre fáztam és volt melegem. Nem hiszem, hogy a tollkabátom miatt.
Nagyon fura érzés és ilyet még soha nem éltem át, hogy felső légútilag minden nagyon frankó. Az orrom már nem is szelelhetne jobban. Valószínűtlen az egész. Közben persze annál sokkal nagyobb a gubanc, mint egy taknyos orr. Ahogy megközelítettem a vérvétel helyét, éreztem, hogy kocsonyásak a lábaim. Nem jó, nem jó..... Este is volt hőemelkedésem, természetesen.
A vérvételes nővérke nagyon ügyes volt, alig éreztem valamit, csillagos ötös. Kicsit korán néztem le, éppen húzta ki azt a ménkű nagy tűt a vénámból, úgyhogy ücsörögtem még a társaságában egy percecskét, nem bánta. Odafenn a röntgenen ezúttal sem vártam túl sokat, fél óra nem számít annak, azt hiszem. Inkább azt volt nehéz megállni, hogy ne köhögjek, mert ha mégis, ijedten néztek rám az emberek. Mintha a hangok valahonnan egy hangszóróból jönnének, nem is az én torkomból. A leletre újabb fél órát kellett végigülni és ahogy nyújtotta a lapot a nővér, már tudtam, hogy nem lesz negatív. Mondjuk, hamarabb is, hiszem megmondta a háziorvos, hogy nem lesz az....Ez a mostani nem két kurta sor, mint a 11 nappal ezelőtti, hanem öt és tele van mindenféle rémségekkel. Holnap talán az orvos elmagyarázza, mi mit jelent anélkül, hogy sokkot kapnék.....
Holnap elvileg dolgozom. Természetesen ezek után nem fogok, bemegyek reggel és megbeszélem a főnökömmel, hogy ez és ez van, senki nem tehet róla....De állok rendelkezésére, ha kérdése van a továbbiakban is, a magán számomon elér. A legfontosabb az, hogy meggyógyuljak és ha lehet, akkor maradéktalanul. Ugyanolyan tiszta tüdőmezőket szeretnék, mint amilyen nekem volt még pár hete.
Holnap karácsonyi műsor az oviban (amin nem leszek ott) , karácsonyi vásár a suliban (amire nem tudok sütni semmi árulnivalót Rékának. Pedig jól kitaláltam azt a csokis kekszet, fincsinek tűnik). Fekszem és nem csinálok semmit. Egyébként a köhögés jobban van, köszöni szépen, nem kínoz annyira. Annyira. Sem fekve, sem ülve. Inkább az energia szintem, az a nem létező, az jelzi, hogy valami nagyon nem oké. A puszta lét is fáraszt. Na hát, folytköv holnap a dokinál, következik az ötödik látogatásom nála a témában és félek, messze nem lesz ez az utolsó.
