Nagyjából két hete olvastam a faliújságon az oviban, hogy "Törpsuli" indul a Rákóczi suliban szeptember 28-án. Azonnal felcsillant a szemem, bár akkor még sok minden igazából nem derült ki arról, hogy mi fán fog teremni ez az új kezdeményezés. Utólag végiggondolva, kitalálhattam volna éppen éles eszemmel, hogy iskola előkészítő foglalkozásokról van szó, nagycsoportosoknak és elsősorban azoknak, akik a Rákóczi sulit nézték ki csemetéjüknek, leendő iskolának. Nohát mindkét állítás áll ránk (legalább 90%-os valószínűséggel)
Szombaton, 10 órára volt meghirdetve a Törpsuli, Réka nem sokkal 9 után ébredt, teljesen önszántából, aminek igen örvendtem. Sajnáltam volna hétvégén is kiverni Csipkerózsika álmából. Amíg én a konyhában szöszmötöltem reggelikészítésre hivatkozva, váratlanul kicsicsergett Réka a hálóból, hogy elkéstünk már az iskolából???? Bekukkantottam hozzá, hát látom ám, hogy leánykám lázasan öltözik, legging és csíkos felső rajta, éppen szoknyát válogat. Ilyet sem tegnap művelt! Az Aranyhajas felsőt ugyan már igencsak kinőtte, háromnegyedes lett az ujja, a kiszemelt szoknya sem teljesen illet a képbe, de nem volt szívem átöltöztetni, ha már magától ilyen szépen kirittyentette magát. Egyébként sem bálba indultunk. Gyors reggeli, fésülködés és már otthon sem voltunk.
Az emlékezetes marad, ahogy kinyitottam Réka előtt az iskola főkapuját és beléptünk a tágas, napfényben fürdő térbe, szinte jelkép értékű volt. Az első lépések, benyomások az ISKOLÁRÓL, az első beleszimatolás a suli levegőjébe..... Kedves, mosolygós tanítónénik fogadtak bennünket, igazgató bácsi pedig (akit ismerünk az óvodából a kislánya révén) bevezetett bennünket az 1/a osztálytermébe.
A rendezők bizonyára csalódottak voltak az alacsony érdeklődés miatt, 10 óra után 10 perccel is csak 8-9 gyerkőc ücsörgött a kis padokban (Réka rögtön az elsőben feszített ovis pajtijával, Emesével). Velük szemben állt 4 tanítónéni, egy darab igazgatóhelyettes, az igazgató úr és egy másik tanító néni, akinek a kezében fényképezőgép villogott. Szinte többen voltak pedagógusok jelen, mint gyerekek. Én nem bántam viszont egyáltalán.
A foglalkozás 2x 20 percesnek indult, végül bőven 2x 30 perc felettire húzódott. Nekem tetszett mindaz, amit gyakoroltak, bár nagy kihívások elé Rékát nem állították. Beszélgettek az évszakokról, zöldségekről, téli álmot alvó állatokról, egy mese alapján feldolgoztak egy feladatlapot vagy kettőt, gyakorolták az irányokat, számoltak, rajzoltak, kiegészítettek, vonalat vezettek, mondókáztak, táncoltak zenére, énekeltek. A két foglalkozás között volt pici szünet, amikor harapnivalót is kaptak a gyerekek, nagy kosárban friss pogácsa került elő és jeges tea, sőt, Törpikés mályvacukor, hogy a maximális kényelmet és elégedettséget elérjük.
Örömmel figyeltem, hogy Réka mennyire lelkes, aktív, élvezi a feladatokat, villámgyorsan járt az esze, dolgozott, ügyesen, különösebb bátortalanság nélkül. Ha tudta a választ, hát a világba rikkantotta, vagy ahogy később megállapodtak, jelentkezett, nagy iskolás módra, majdnem kiesett a padból.
Nagyon örültem ennek az iskola előkészítőnek, mely idén indult először a Rákócziban. Fontosnak tartom az ehhez hasonló rendezvényeket, ahol leendő iskolás, majdani tanítónéni és szülő találkozhat, meleg, családias légkörben. Mindez Rékának különösen lényeges, aki nem igazán várja az iskolát (vagy legalábbis eddig nem várta), tart tőle, az új kihívásoktól, feladatoktól, emberektől. Aggódik amiatt, hogy hogy fog megfelelni, milyen is lesz majd az iskolás élet. Nagyon lényeges, hogy sikerélmény érje, megkedvelje a tanítónéniket, akik közül kettő bizonyára majd őt is tanítani fogja. Úgy távoztunk, hogy mikor jövünk legközelebb?? Teljesen le volt lombozva, amikor kiderült, hogy bizony havonta egy alkalomról van szó, vagyis október végig lehet megint egy-két órácskára iskolás. Alig várja és ez nagyon jó!
Néhány kép az iskola honlapjáról:
A foglalkozás kezdete: megnyitják a kapukat
Bemutatkozás
Nyuszi hegyezte a fülét
Szorgos, apró kezek
