Matildnak fotói is vannak

Torkos Matild mesél

A súlyom megint elszállt, köszönhetően a sok zabálásnak, dupla vacsoráknak és folyamatosa csokifalásnak. Úgyhogy ettől a héttől megint fogyózom.(1) Pontosabban próbálok fogyni. Kerékpározok napi fél órát (nagy tempó) és este el kellene vinni a kutyát is sétálni olykor. Közben mérges is vagyok magamra, hogy miért kell folyton enni és enni, de amikor minden olyan finom? Ó, miért? 

Megint túl vagyunk egy villámhétvégén…Áll a zuhanykabin, ez a hétvége nagy fegyverténye és kipucoltam az étkezőben a szőnyeget. Jó lenne, ha már itt lehetne az étkezőszekrény és az új asztal, de türelem, türelem, majd a nyáron! A zuhanykabin nem lett tökéletes, Tibi még dolgozik rajta, de legalább használható és nincs egy bazi nagy doboz az étkezőben. 

Érdeklődtem tábor lehetőségek után, többek között a zeneiskolában, gondoltam ők szerveznek valami napköziset. Kiderült, hogy nem, mert szerintük annyi az ingyenes és klassz tábor a városban, hogy azok elszippantják a gyerekeket. (!!!) Nem akartam mondani a zeneiskolás nőcinek, hogy szerintem egy párhuzamos dimenzióban élünk, de tutira nem ugyanazon a bolygón, mert ingyenes és klassz tábor NINCS, egyszerűen nem létezik. Vagy mert titkosszolgálati módszerekkel el vannak rejtve.  Vagy a magamfajta mezei állampolgár nem értesül róla. Ingyenes és kisebbségiek által megszállt tábor tényleg van, de onnan általában mindenki menekül, még a kevésbé igényesek is.

Beszéltem aztán a zeneiskola igazgatójával és kiderült, hogy "ottalvós" zenesulis tábor  indul júliusban, korlátozott számú jelentkezőket tudnak táboroztatni, még 20 főt sem és hogy várják rá Rékát szeretettel. Ez az a tábor, ahová eddig nem volt hely valami rejtélynél fogva....Hogy hogy lett hirtelen, én nem tudom. Valahol a világ végén van maga a tábor, egy olyasmi mesebeli településen, mint Karakószörcsök vagy Bivalypaszulyfő, amelyek nem léteznek. Szóval még soha nem hallottam erről a helyről. Ha volna is kedve a Nőnek (Réka) akkor sem menne, merthogy ütközik a szabimmal. Nehogy már a szabim alatt küldjem el a gyereket táborba…Hát ki vagyok nyiffanva ebben a tanévbe, de nem ennyire…

Most látom, hogy Karakószörcsök létezik, úgyhogy most jól beégtem. Na. Legyen akkor Bajomasszonyfalva.

Egyelőre két táborba fizettem be a lurkókat, Zalánt labdajáték táborba, rögtön a suli utáni első hétre, legalábbis úgy emlékszem, Rékát pedig júliusban atlétikára. Lenne még festő tábor kemény 50 000,-ért, napközis, amihez lenne Rékának kedve (elhiszem), de jön a festés és bútorokat is ígértem neki, plusz a 2 hét szabim alatt is elmennénk jobbra-balra, szóval inkább nem. Ámde valami kreatív mégiscsak jó lenne. Még nem adtam fel a keresést. 

Pénteken jött a hír, hogy Rékáék német tz-t írnak hétfőn, azaz ma….Ennyit arról, hogy egy héttel korábban be kell jelenteni TZ-t. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy készült rá, vagy hát nem tudom, kikérdeztem a gyenge és erős és mindenféle igék Perfektjét, aztán majd ír valamit. Fáradt , fáradt szegénykém és ezen már csak a nyári szünet fog segíteni.

 Hétvégén kicsit rám hozta a frászt egyik anyatársam, mondván, hogy a felsős eredmények már számítanak a továbbtanulásban. Gyorsan megnéztem az egyik lehetséges kinézett gimit, hogy oda mi is kell és megkönnyebbültem, hogy csak 7-8. Erre rögtön mondta a stresszelős ismerősöm, hogy hülye vagyok, 5-6 –ban úgyis kitűnők lesznek a gyerekek, a 7-8 a nagyobb para a fizika és kémia megjelenésével. Én akkor is megkönnyebbültem, mert még ez a két év elvileg nem számít, aztán persze lehet, hogy máshová szeretne menni Réka és oda meg kell minden év, de addigra hetedikes lesz és már régen mindegy lesz. Én amúgy sem tartok a fizikai, kémiától, szerintem Rékának még tetszeni is fog, mert bár még mindig nem tudni, hogy reálos vagy humános e, szerintem leginkább mindkettő....

Na hát itt tartunk.

Zalán szárnyakat kapott, most hazahozott 8 ötöst zsinórban. Így kell ezt!

Jaaaaj, hát a legfontosabbról nem is írtam, a lényegről – suli gála volt nálunk a múlt héten. Ez egy kétévente megrendezett esemény, amire minden osztály műsorral készül ( a szülők meg megveszik a jegyek) és a végén kikerekedik egy legalább 3 óra hosszúságú műsorfolyam a Művelődési Ház (AGÓRA) nagytermében.

Már a legelején beégtem, amikor az Agórában próbáltuk megkeresni a helyünket a jegyünknek megfelelően. Tibi ugyanis azt mondta, hogy a mi sorunk lesz az első, ami már középkategóriás, de még eléggé elől van. Erre én totál eltájolva azt a sort nézegettem közelről, ahol az iskola vezetése és a díszvendégek kapnak helyet. Odalépett hozzám az egyébként elég bunkónak mondott titkárnő (bár nekem semmi bajom vele) és megkérdezte, hogy hová szól a jegyünk, mert ez a sor az ő helyük. Jujjj….
Úgy tettem, mint aki még az életben nem járt ebben a teremben és megköszöntem a segítségét. Amiért lekoptatott. Szép volt. 

Na szóval a műsorokról. 

A nyitószám hagyományosan a fuvola kamara zenekar előadása, ami most nem volt nagyon profi, mert 2 héttel a gála előtt szóltak a fuvolatanárnak, hogy lenne itt egy fellépés…Én mondjuk figyelmeztettem a tanárnőt, ismerem már a vezetést, de nem hitt nekem, első gálája, majd legközelebb jobban figyel. Mindegy, édesek voltak, Dvorak Humoresque (vagymi) fújták és én nagyon féltem tőle, mert Réka sem tudta mindig jól eljátszani, nála pedig vannak kezdőbbek, ügyetlenebbek és rémes, rossz minőségű fuvolával rendelkezők, de ahhoz képest jó volt. Hogy aztán mit gondoltak a kívülállók, szerintem semmit. Java részének fogalma sincs, milyen fuvolán játszani.

Zalánék egy kalózos- vikinges dalt adtak elő, persze németül, mert a németesek általában valamilyen német témában merülnek el, talán érthető módon. Nagyon helyesek voltak, imádtam őket, három napig a kalózos dalt dudorásztam (He ho wir sind Piraten) már Zalán mindenhová kívánt. Rékáék bajor tánca is klassz volt, bár teljesen le voltam döbbenve, tátottam a szám, hogy milyen nagyok már az ÖtBések, őrület, ezen nem tudtam igazán felülemelkedni. Mikor nőttek meg ennyire, nem tudom, valószínűleg folyamatosan növésben vannak.

A műsor folyamán egyre-másra azon kaptam magam, hogy meghatódom. Kezdtem rögtön az első hivatalos műsorszámnál az elsősök bárány fitness című műnél. Pedig semmi közöm az elsősökhöz, de kész voltam tőlük, na. Aztán meghatódtam a saját gyerekeimnél, elkerülhetetlenül, aztán ismerős gyerekeken, hogy milyen ügyesek, a nyolcadikosokon, akik búcsúznak….már attól, hogy egyes gyerekek milyen természetesen, lazán mozognak a színpadon, én meg valószínűleg elájulnék, ha ki kellene mennek oda.

Tényleg olyan remek látni elsőtől nyolcadikig a suli teljen felhozatalát és gyönyörködni a gyerekekben…el nem tudom mondani. Hálával gondoltam az ügyes tanítónénikre és tanárokra, hogy mi mindeni kitaláltak, összeraktak, betanítottak. Úgy, hogy a mi osztályunkat leszámítva szerény költségekből kihozható volt az egész jelmez és kellékek tekintetében. Majd hozok fotókat, Tibi ugyanis nem ült le mellém a nézőtérre, hanem oldalt fotózott végig. A szünetben szóltam neki, hogy lement mind a két gyerekünk, jöjjön, üljön le, de nem volt hajlandó. Pedig nem tudok róla, hogy válófélben lennénk. Mindegy, egyik oldalon Zalán cimborájának a szülei ültek, másik oldalon meg a Rékáé, szóval tök jó volt a társaságom, ha Tibi hiányzott is.

Este 9-re értünk haza, felpörgött és hullafáradt gyerekekkel, akik számomra ijesztő módon nem akartak fürödni (???) és fogat mosni sem ,valamint követelték, hogy éhesek és a sertés pörköltös tarhonya nem elég, süssek (SÜSSEK) nekik virslit. Úgy is lett, amíg Apa fotóit nézegettük, a frissen készülteket, meg is ettük mindet. Csak egyet sajnáltam, hogy másnap nem szombat reggel volt…..

(1) erre kaptunk egy halom süteményt, mert egyik kedvenc kollegám a hétvégén megnősült és hozott be aprósütit és tortát is…Jajnekem….végem volt! Olyan rossz vagyok. Naná, hogy ettem belőle....