2020. április 21., kedd

Jut eszembe



Mióta véget ért a tavaszi szünet, valahogy új erőre kapott az iskolánk, úgy zúdul ránk a tananyag, hogy csak pislogok. Van abban valami kimondhatatlan, amikor délelőtt rád szól a főnök, hogy ezzel meg azzal mi van,  (home office még mindig) mert amaz nem jó, de már ő kifizette, elutalta és egyáltalán, bogozd ki, egyeztesd le, de szerinte az ár sem stimmel....közben Zalán környezet témazárót ír az étkező asztal túloldalán, Im Teich címszó alatt, szóval egyik szemem ott, nehogy véletlenül megnyomjon valamit, amivel kilép az egész programból és akkor egyes vagy mi van? Közben Réka ... már fogalmam sincs, mit csinált, de kétpercenként volt valami baja. Holnap írnak az Egri csillagokból, már előre készülök, mert ez a redmenta egy nagyon tetű dolog, szerintem Gárdonyi Géza sem írna ötöst a saját könyvéből, ha redmentán kell pötyögni. Jaj.

Akartam írni, hogy múlt csütörtökön padlót fogtam, bemutattam egy újabb idegösszeroppanást, de már nem téma, másnapra jobb lett. Jött a péntek. Annak is a suli volt az oka, meg a home school, hogy már megint 8 óra munka mellé legyek kb. 8 órában tanítónéni, pfffff és olykor - mindig - úgy gondolom, hogy ezt nem is lehet megcsinálni.  Közben próbálom elengedni Réka kezét, aki kétségbeesve markolássza a levegőt, nagyon hiányoznak neki, hogy a tanárok leadják az anyagot, úgy normálisan, ahogy a suliban szokás. Itt a hatodik hét és még mindig azt várja, hogy magától a fejébe ugrik a tankönyv anyaga....

Hétfőn volt töri doga az Függetlenségi nyilatkokozatból és még ami vele jár, akkora egyes lett ugyancsak a redmentán, hogy a fal adta a másikat. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, végül csak vihogtunk kínunkban.... Pedig együtt írtuk Rékával, mert 15 perc volt rá, szóval a feladatsoron csak ámokfutni lehetett. A tanárnő nagylelkű volt, talált még nekünk pár pontot, így hármas lett....töriből jelzem még soha nem volt hármasa sem, de mindegy. Redmenta, fúj....A jó hír, hogy holnap irodalomból, csütörtökön nyelvtanból ugyanitt írnak dolgozatot, biztos egy élmény lesz. Pénteken német, folyamatosan írnak a melléknév ragozásból , erős, gyenge, vegyes, gondolom azért, hogy rögzüljön...

Viszont jó hír, hogy hétfőn reggel nyolckor itt kezdtek az ablakosok, lecseréltek még pár ajtót és ablakot, redőnyt szereltek, így egész napra Réka szobájába zsúfolódtunk. Kutyástul, mert a kutya meglepő érdeklődést mutat mindig az idegenek iránt (barátságos vagy egyenesen szerelmes) és hát nem mindenki kutyabarát, szóval elzártuk a szerelőbácsik elől. Legalábbis próbálkoztunk.  Egyszer hallottam, hogy az egyik pasas felcsattant, hogy "Nem igaz, hogy nem lehet megkötni ezt a kutyát!" - Hát na, az ő világa és a mi világunk között Marianna ároknyi a szakadék. Visszajelzéséből leszűrtem, hogy a kutya megint leszökött. Mert neki mindig tudni kell,hogy mi folyik a házban, olyan kíváncsi, neki mindenről tudnia kell.  Végül ötkor ment el a brigád és hát nagy öröm volt utána "átvenni" a melót, elérkeztünk oda két év 3 hónap után, hogy minden ablak és ajtó (külső) le lett cserélve és redőny, szúnyogháló is van mindenütt, új.  Van, aki költözéskor mindent lecseréli egyszerre, rögtön, nekünk ez kb. 4 fázisban sikerült összesen, lényegtelen, a fontos, hogy sikerült. Utána jött a takarítás, bár nem hagytak nagy koszt, meglepő módon, takarítottak is maguk után, szóval csak egy kis fertőtlenítő feltörlés, kilincsfertőtlenítés és minden ragyogott. Vacsorát rendeltünk, majd elvittük Diót sétálni. Klassz nap volt. 

Ja és ami a durva, hogy át kellett rendezni az előszobát, lépcsőfordulót, hogy az ablakos fiúk könnyebben tudjanak dolgozni. A pakolászás során megtaláltam azt az ékszerdobozt, amit még tavaly raktam el, ebben volt Tibi jegygyűrűje, amit - eléggé el nem ítélhető módon - nem hord, mert szerinte túl nagy lett és azóta sem vittük vissza korrekcióra. Viszont vasárnap óta hordja mégis és én úgy szeretem, ahogy megcsillan rajta a fény és megakad rajta a szemem, szerintem fantasztikusan áll neki. Remélem, nem az jön most, hogy a kezembe nyomja, tegyem el jól, jobb őneki gyűrű nélkül, de ha így lesz, persze az sem lesz a világ vége, az elmúlt 10 évet is eltengettük együtt valahogy...

Bosszantó, hogy egyetlen virághagymám nem kelt még ki a föld alól, nem vagyok egy nagy kertész, de azért ennél többre számítottam. 

Két hete én 3 napja nem jártam nagyobb boltban (egyszer jártam a kisboltban és Tibi jár pékségbe), de holnap muszáj lesz, mert üres a hűtő szinte. Szerintem átgondolom, mit főzök a következő két hétben és ezek alapján összeállítok egy listát. Aztán meg úgyis azt veszem, ami szembejön és hirtelen megtetszik. Maszkot eddig nem hordtam, nem is járok sehová, de ha holnap megyünk vásárolni, felveszek egyet, mert már azon is parázom, hogy az áruház levegőjében ott lebeg a vírus, mi meg klasszul megkajáljuk. Valamit csak ér a maszk, és legalább nem kell a sminkemmel bajlódnom. 

Egyébként iszonyú száraz a bőröm, nem tudom, mi van, egyelőre nem is hidratáló krémmel kenem, az most kevés, hanem "maszkot" viszek fel minden reggel (Bioderma), úgyis itthon vagyok, nem lát senki (szinte), aztán hagyom hatni pár órát, lemosom és így elérem, hogy estére ne feszüljön az arcbőröm. Éjszakára jön az éjszakai krém, bár többnyire elfelejtem (az Oriflame, és az is nagyon könnyű és finom) és másnap jöhet újra a maszk, amit sivatagi szomjazó módjára beszív a bőröm....

Ma megrendeltem az új kenyérpirítót, az elődje 15 év hű szolgálat után még mindig működik ugyan, de a műanyag borítást gyakorlatilag hamarosan levedli és nem tűnik valami biztonságosnak (mert szépnek már régen nem szép). Azt írták 6-12 munkanapon belül kihozzák. Általában 2-3 hét egy csomag a gyógyszertárból, Rossmanból vagy a kutyakajástól, ezen felbuzdulva rendeltem helyben az egyik kutyakaja boltból házhozszállítással és másnap már hozták is. Nem ugyanazt a kaját, de ha éhes, a kutya megeszi ezt is. Tibi ma este májkrémmel tette vonzóbbá...