Ez egy nyugodt kis hétvége volt. Először is szombaton ünnepeltük Réka névnapját, ennek alkalmából együtt kitakarítottuk, rendbe raktuk a királylány szobáját. Még ablakot is pucoltam. Tiszta ágynemű, pormacskák eltakarítása az ágy alól, minden. Utána ebédre rántott gombát sütöttünk Tibivel, majd meg is ettük nyomban. Voltunk vásárolni is, nem tudtam ellenállni néhány tündéri karácsonyi dekorációnak (hm , ennyit arról, hogy túl korán indult a karácsonyi szezon. Még annak ellen tudtam állni, hogy szaloncukrot vegyek, az úgyis elfogyna 1-2 héten belül...)
Vasárnap Réka sorversenyen volt 10-14 óra között. Ezzel volt egy kis bosszúság, mert abszolút nem kérik ki sem a szülők, sem a gyerekek véleményét, engedélyét, hogy vajon akarunk e menni versenyre, sőt az sem érdekel senkit, ha nem, be van nevezve és kész. És hát ugye hétvégéből elég kevés van, lehet saját program, uram bocsá, tanulni kell dolgozatokra. Nem mellesleg semmiféle készülés nincs egyik versenyre sem, így aztán nem meglepő, hogy elég szerényen szoktak szerepelni. Most speciel utolsók lettek. Persze fontos a részvétel, meg minden, de azért álljon már meg a nászmenet, milyen kérvényt kell írnom és kinek kell címeznem, hogy a gyerkőcöm békén hagyják és ne vigyék olyan versenyre, amire a kutya sem készül. Sőt, olyanra se vigyék, amire készülnek!
Amíg Réka oda volt a versenyen, Zalánnal megcsináltuk a leckét, amit pénteken a napköziben kellett volna megírnia, khm....Átnéztük a szavakat, tollbamondás, meg minden. Jókat rötyögtünk, olyan kis cuki. Utána még írt egy fogalmazást a macit takaróról, állítólag minden nap ír egy fejezetet. Most a "hejesírást" és a külalakot ne nézzük, de maga a történet aranyos és legalább ír! A telefonmegvonás bünti él, de ha nem figyelek, simán elrejtőzik az apja telefonjával vagy Rékáéval....
Rékának persze a verseny után, fáradtan már nem volt kedve tanulni, sem önállóan , sem nyösztetve, úgyhogy rámentünk a minimumra, ma felelnek németből és írnak termismből, plusz indul az Olvasás Hete program, úgyhogy nem fognak unatkozni. Plusz délután szolfézs.
Este elvittük a kutyát sétálni, nagyon boldog volt. Találkoztunk egy vizsla pajtival, akivel nyár óta összejárunk a Tisza parton, de valahogy nem úgy sült el az egész , ahogy vártam. Egyrészt már úgymond nagyok, nem nagyon játszanak, csak játszák nagyfiút, morognak, tolják egymást. Játszanak, nincs vér, de ebből áll a játék, utána mindketten külön köröket jártak, amikor kimorogták magukat. Másrészt a másik kutya gazdája tett megjegyzéseket , amik ugyan nem voltak bántók, meg semmi, de mindig azt érzem, hogy kompenzál azért, mert az ő kutyájának nincs törzskönyve. Engem ez soha nem érdekelt, helyes kutya, jóval engedelmesebb, mint Dió, nem kell nagyon tornázni, hogy tetszen nekünk vagy bárkinek. Na mindegy.
Este Réka besiklott az ágyunkba, összebújtunk és nagyon jót aludtunk...
Most pedig itt az új hét.
10 órakor temetés, nagynénémet temetjük. Isten nyugosztaljon, A. néni! Remélem, már sokkal jobb neked!
