Vasárnap L. mamáéktól hazafelé tartva zötyögtünk az autóban. Réka kishíján alfa állapotban leledzett, mert megint kihagyta a délutáni szundit. Már azon is csodálkoztam, hogy bár 10 perce úton voltunk, ébren volt. Szólt a rádió. Éppen egy új dal csendült fel, amikor Réka megszólalt:
- Ez a kórházas zene....
- Hogy micsoda? - kérdezte az apja
- A kórházas zene. - ismételte Réka és a következő pillanatban már aludt is. Fogalmam sem volt, hogy mire gondolhatott. Aztán hegyeztem a fülem egy kicsit jobban....A dal nem volt ismerős. Még akkor sem, amikor a refrén felhangzott. "Bad boys......are always catching my eyes..." Persze nem először hallottam, nem is friss dal volt...de nem jelentett nekem hirtelen semmit.
Viszont Réka soha nem volt kórházban. Akár amikor Apu vagy mama feküdt benn és mi meglátogattuk őket, nem vihettük magunkkal. Viszont....Réka meglátogatott bennünket a szülészeten, amikor Zalán született. És a szülésznőhöz is beugrottunk kétszer is. Szülés előtt jóval és utána nem sokkal. De hogy jön ehhez a zene??? Nem értettem. Végül támadt egy ötletem. Zalán első napjairól a videó felvételek! Volt néhány és az is biztos, hogy zene szólt a háttérben. A telefonomat gyakran kapcsoltam rádió üzemmódra azokban a májusi napokban.
Alig vártam, hogy hazaérjek és előkotorjam azokat a bizonyos videókat Zalánról. Végülis, nem mondhatnám, hogy nagyon meglepődtem. Zalán pufók, finoman szilvakék arcocskájához Alexandra Burke énekelte a refrént: "Bad boys..... are always catching my eyes...."
De hogy hogy létezik, hogy Rékának beugrott ez a dal, pedig az épphogy felcsendült......és a videót sem vettük elő már ki tudja mikor......én nem tudom.
