Múltkor békésen relaxáltam a zuhany alatt, élveztem a relatív csöndet és nyugalmat....a kádban ülve....zubogott a fincsi meleg víz...egy fárasztó nap végén...mi esne még ennél is jobban? A gondolataim egészen máshol jártak, szinte teljesen kikapcsoltam, bár már meg nem tudnám mondani, hogy merrefelé. Egyszer csak nagyjából egy méter távolságra tőlem, megpillantottam egy sötét alakot. A szemüveg ugye nem volt rajtam, úgyhogy csak ennyit láttam. Sikítottam, ahogy a torkomon kifért, majdnem hitelesen hoztam a zuhanyos jelenetet Hitchcocktól....Leszámítva, hogy itt erőszak és vér nem volt. Csak a röhögéstől fuldokló és éppen ezért alig tántorgó Tiborom, aki kiszédült a gőzből a folyosóra. Van egy olyan tendenciája, hogy ha alkalma van rá, ad hoc jelleggel megijeszt. Szerintem egyáltalán nem vicces. Ahogy ő a hasát fogta, én még pityeregtem is, annyira megijedtem....Mire ő: kizárt dolog, hogy nem hallottam, ahogy behatolt a bejárati ajtón.
Grrrr........
Grrrr........
