Igen, az ingatlanos hölgyet kvázi leváltottuk, illetve olyan szerződésünk van vele, amellyel mi is és más ingatlan iroda is árulhatjuk a lakást. Ketteske sikeresebb és lelkesebb, de ő sem érti, miért nem kelt még el a lakás....szóval sokkal nem vagyunk előrébb. Pár nap eltelt, újra helyre állt a lelki nyugalmam a sikertelen lakásprojekttel kapcsolatban....
Sokkal érdekesebb (?), hogy tegnap vettem magamnak egy felsőt és egy vajszínű szoknyát, hiszen Zalán ballagása és tesóm nagy fiának ballagása is nagyon közeledik. Ha ismernétek közelebbről, tudnátok, hogy nálam ez ritka dolog, (gyk: rucit beszerezni) mert próbálni baromira utálok. Butikokba járni is, mert ott van közvetlen kapcsolat az eladóval, amitől világéletemben viszolyogtam. "Nahát, magának jó az M-es???...." "Igen, gondoltam hogy nincs sok szoknyája...." - ilyesmi beszólásokat kaptam volt az utóbbi években. Azóta abba a butikba persze nem járok, bár még ismerősnek is bejelöltek facebook-éknál. És sajnos az M-es méret sem szokott rám passzolni. Legalábbis ha alkalmi ruciról van szó, biztos nem.
Szóval összeszedtem magam (és Tiboromat), majd bevetettük magunkat a szombat délelőtti belvárosi forgatagba. A megfelelő célállomáshoz érvén Tiborom kinn várakozott. Csak később tűnt fel, hogy nem volt egyedül, még három másik pasit kinn evett az unalom a napfényben, az üzlet előtt. Én benn csikorgattam a fogam, mert a próbafülkénél sorba kellett állni, de végül két percet sem vártam. Magamra rántottam a kinézett gúnyát, tetszettem magamnak (még akkor is, ha a szoknyán egy XL címke virított, egészen biztosan tévedésből. ) a körülményekhez képest. A hasam jól behúztam és pipiskedtem, hogy modellezzem a magassarkút. Elvileg hétköznapra is fel lehet venni, de alkalomra is csinos a gúnya. Erre ma hajnalban, egészen váratlanul belém hasított, még félálomban, hogy valószínűleg piri is jön a ballagásra....úgyhogy a vajszínű szoknya felejtős. ÁÁÁÁÁÁÁ! Azért visszaaludtam, hisz a vasárnap reggel nem a koránkelésről szól.
Még izgibb dolog, hogy ma készítettem fagyit. Azzal a fagyigéppel, amit két éve kaptam a szülinapomra. Akkoriban döglődött a hűtő, úgyhogy nem volt szerencsém, na de majd most!! 250 Ft lett a helyi cukiban a fagyi, ami botrányos - szerintem már írtam róla. Ha egy kis rutinom lesz a fagyi készítésben, nem járunk többet oda. Na jó, olyan minőségűt nincs esélyem készíteni, de imádom a joghurt alapú, gyümis fagyikat is, amelyek legalább olyan jók, mint a cukrászdás csodák. Sőt. Ha ügyesen kavarom a dolgokat, akkor E mentesek.
Csokifagyi lett 75%-os csokiból kiindulva. Nos, legközelebb elég lesz az ilyen tömény csokikból kevesebb is, mint 100 g. A következő projekt meggy vagy eper fagyi lesz. Még van egy adag tejszínem, csak a felét nyelte be a csokifagyi.
Jövő hétre kánikulát jósolnak. Remélem, nem így lesz. A légkondi még nem készült fel, nincs kitisztítva, elfogyott a tisztító cucc tavaly. De én magam sem vagyok kész a hőségre, annyira leszívja az energiámat. Pedig arra szükség lesz, ha már két szülői értekezlet, egy ballagás és legalább 3 TZ vár rám jövő héten....Nem baj, majd sok fagyit eszem, hogy kibírjam....A diétám jegyében. Nem fogytam semmit eddig, bár amit tegnap is műveltem, nem csoda. Hétvégére szétesem. Hiába eszem zabkását reggelire (cukor nélkül), sok gyümit, könnyű ebédet és fél adag vacsorát, ha hétvégén fagyit zabálok, mákos rétest és túrósat és mindenféle finomságot.
Tegnap pl. anyósom libát sütött, amikor beestünk hozzá. Akkor vette ki a sütőből a tökéletes combokat. Muszáj volt maradni tovább, mint terveztük. A teraszon terítettem meg a gyerekeknek, sütött a nap, hagymás krumpli, ropogós zsömi volt a köret...és a csodás liba! Az volt a nap fénypontja. Olyan boldogságfélét éreztem. :)
Hát ennyi. Van még pár óra a vasárnapból, igyekszünk kiélvezni.
