Avagy a miniatűr kamasztól a meztelen csókáig. :)
Tiborom egyik este úgy dönt, bémegy a városba fotózni. Réka persze vele tart. Igen ám, de itthon viselt gúnyája kevés a nyilvános megjelenéshez, így hát elküldöm átöltözni. Először harisnya nélkül szalad el előttem. Visszatapsolom. Másodszor rövid nadrágot vesz magára harisnya helyett. Már küldöm is vissza. Harmadjára nyári szoknyát, túl szellőset ölt fel, az általam favorizált kord helyett. Csak némán csóválom a fejem. Itt Rékánál elszakad a cérna, ordítva tér vissza a szekrényéhez.
- Aaaaajh, nektek mindig van valami bajotok!!!!!!!!
Hát én már csak ilyen bogaras vagyok....
***
Húsvéti kinder tojásból egy csöppnyi hercegnő figura bukkan elő. Hatalmas az öröm, Réka imádja ezeket a vackokat. Boldogan mutatja az apjának.
- Ó, niga hercegnő! - szól Tibi (az egyébként nem rasszista :)), utalván a baba kissé sötétebb bőrére.
- Honnan tudod a nevét? - csodálkozik Réka.
A figura azóta hivatalosan is a Niga Hercegnő névra hallgat. Remélem, nem kell magyarázkodnom majd senki előtt.
Réka nem szereti az epret, sosem szerette. Minap azonban arról számolt be, hogy az óvódában Marika dadus epret hozott nekik.
- Finom volt?
- Finom. Nagyon! Úgy ettem, mint a ló, ha megőrült.
***
Réka következtetés:
Ha a mama szomszédját Gyuszi bácsinak hívják, annak feleségét Gyuszi néninek....
***
Egyik reggel fésülöm Réka haját. Nem sima meló, a szenvedő alany eképpen panaszkodik:
- Anya, kitéped az összes hajam. Jó lesz az neked, ha kopasz leszek?
***
Réka:
- Anya, Kíra nem is tudja az évszakokat.
- ....
- Szerinte tél-tavasz-nyár-ősz....Pedig tavasz, nyár, ősz, tél, ugye?
***
- Milyen kis helyes, formás lábad van! - tűnődök hangosan.
- Igen, de majd egyszer olyan vastag lesz, mint a tiéd. - sóhajt nagyot a lány.
Pislogtam, pislogtam és még egyet pislogtam.
***
Amikor a Jászberényi állatkertben jártunk, volt két párbeszéd is, amire azóta is vidám kedvvel gondolunk. Sőt, a gyerekek egyenesen a hasukat fogják és imádják, ha elmesélem. Még Zalán is. :)
- Nézd csak, Zalán! - ez én voltam. - Itt jön az oroszlán.....Hozza az ebédjét a néni. Tudod, mit eszik az oroszlán? - mire Zalán jól meglepett, kivágta mintha az tök nyilvánvaló volna:
- Hát kukoricát!
A másik.
Ahogy végeztünk az oroszlán ketreceknél, átbattyogtunk a hiénákhoz. Ilyen közelről én még hiénát nem is láttam, rá is csodálkoztam, mennyire kutyához hasonló fejük van.
- Ezek milyen állatok, Zalán?
- Malacok! - vágta rá a kisfiam. Jó, jó, az anyai szemem hasonlatosnak vélte őket a mangalicákhoz. Egy egész picit!
***
Autómosóban dolgunk végeztével kicsit kinyitom az autó ajtaját. Mire Réka.
- Mi ez a kecskeszag???
És tényleg ott volt. Mármint a szag.
***
Ha még mindig Eurovision Song Contest: a gyerekek kedvence (az egyik mindenképpen) Odett dala volt, a "Ne engedj el!" című. Zalán ezt így énekli.
- Ne engedj el....ne engedj el...ne engedj el...ha elengedsz, szétrepülsz!
Még mindig Odett:
- Réka, hogy is hívják azt a hattyút a Hattyúk tavában?
- .... Anya, hogy is hívták a "ne engedj el"-es lányt?
- Ja, Odett.
- Igen, Odett a hattyú is.
***
Zalán mániája, hogy fürdés után baromi nehéz őt felöltöztetni. Főleg mostanság, hogy ránkszakadt a jóidő. Ember legyen a talpán, aki rábírja, hogy legalább egy póló-gatya duót magára kapjon. Egyik este Tibivel játszanak a kanapén.
- Ki vagy te?
- Én vagyok a morgós medve.
- Ki vagy te?
- Ééén vagyok a harapós kutyaaa!
- És most, most ki vagy?
- Én vagyok a meztelen csóka.
- Milyen kis helyes, formás lábad van! - tűnődök hangosan.
- Igen, de majd egyszer olyan vastag lesz, mint a tiéd. - sóhajt nagyot a lány.
Pislogtam, pislogtam és még egyet pislogtam.
***
Amikor a Jászberényi állatkertben jártunk, volt két párbeszéd is, amire azóta is vidám kedvvel gondolunk. Sőt, a gyerekek egyenesen a hasukat fogják és imádják, ha elmesélem. Még Zalán is. :)
- Nézd csak, Zalán! - ez én voltam. - Itt jön az oroszlán.....Hozza az ebédjét a néni. Tudod, mit eszik az oroszlán? - mire Zalán jól meglepett, kivágta mintha az tök nyilvánvaló volna:
- Hát kukoricát!
A másik.
Ahogy végeztünk az oroszlán ketreceknél, átbattyogtunk a hiénákhoz. Ilyen közelről én még hiénát nem is láttam, rá is csodálkoztam, mennyire kutyához hasonló fejük van.
- Ezek milyen állatok, Zalán?
- Malacok! - vágta rá a kisfiam. Jó, jó, az anyai szemem hasonlatosnak vélte őket a mangalicákhoz. Egy egész picit!
***
Autómosóban dolgunk végeztével kicsit kinyitom az autó ajtaját. Mire Réka.
- Mi ez a kecskeszag???
És tényleg ott volt. Mármint a szag.
***
Ha még mindig Eurovision Song Contest: a gyerekek kedvence (az egyik mindenképpen) Odett dala volt, a "Ne engedj el!" című. Zalán ezt így énekli.
- Ne engedj el....ne engedj el...ne engedj el...ha elengedsz, szétrepülsz!
Még mindig Odett:
- Réka, hogy is hívják azt a hattyút a Hattyúk tavában?
- .... Anya, hogy is hívták a "ne engedj el"-es lányt?
- Ja, Odett.
- Igen, Odett a hattyú is.
***
Zalán mániája, hogy fürdés után baromi nehéz őt felöltöztetni. Főleg mostanság, hogy ránkszakadt a jóidő. Ember legyen a talpán, aki rábírja, hogy legalább egy póló-gatya duót magára kapjon. Egyik este Tibivel játszanak a kanapén.
- Ki vagy te?
- Én vagyok a morgós medve.
- Ki vagy te?
- Ééén vagyok a harapós kutyaaa!
- És most, most ki vagy?
- Én vagyok a meztelen csóka.
