Csütörtökön szakadt az eső álló nap. Amikor Rékáért kellett mennem a vívóterembe, akkor aztán zivatart megszégyenítően. Engem nem különösebben zavar az eső, van egyfajta hangulata, jobban is csúszik egy csésze forró zöld tea, amit annyira szeretek....egészen addig, amíg ki nem kell menni a szakadó esőbe és bőrig ázik az ember még akkor is, ha esernyője van és viszonylag zárt cipője...Nahát ilyen volt a csütörtök. Viszont szerencsém volt, mert Tibi nővére ráért, így el is vitte Rékát edzésre, illetve haza is hozott bennünket. Hálás voltam érte.
Réka utolsónak fordult ki a szocreál folyosóról, mely az öltözőket rejti, majd leomlott mellém a kanapéra. Eléggé megijedtem, ami azt illeti, mert teljesen kimerültnek tűnt. Valami baj van? Beteg lesz? Van láza? Nem győztem faggatni, hogy fáj e valamije....összeveszett valakivel...végig mentem a szóba jöhető ügyek listáján, de csak pihegett a lány, hogy semmi, csak elfáradt....Akkor hasított belém, hogy hát igen, ez a lány pont 12 órája nyomja, akkor indult el a suliba és negyed 8 lesz kb., mire elterülhet a kanapén ismételten. Ráadásul 8. órában van nekik órarend szerint egy testnevelés óra. Előtte B héten öt óra, vagyis összesen hat, A héten 4, összesen 5. Ezek után még elbattyog (na jó, kocsival robogtak) még egy dupla vívóórára. Ha úgy vesszük, nem csoda, hogy Réka kimerült, az én örökké fáradhatatlan Rékám. Lehet, hogy öregszik. :)
Itthon aztán szó sem lehetett tanulásról, bár általában fél órában szoktunk egy kicsit németezni - most hogy ezt leírom, annyira perverznek hangzik - de most csak adtam neki inni, leültettem a jó meleg nappaliban és rohantam, hogy felszolgáljam nekik a vacsorát. Hogy erőre kapjon. Volt egy kis csirkefalatka, ez az, fürdés, fogmosás, táskába bepakolás, aztán villámgyorsan villanyoltást rendeltem el. Az az igazság, hogy addigra fél kilenc lett, ami másnak alapból a hétköznapi, mezei takarodó, de nálunk ez nagyon jó időnek számít. Mármint korainak. Ágyba bújtunk, illetve ők az enyémbe, aztán szundit rendeltem el, mondván, hogy annyira fáradt vagyok, biztosan én alszom el legelőször. De nem, mert ebben a pillanatban, tökéletes időzítéssel hazajött a ház ura. A gyerekek meg kirobbantak az ágyból. Grr....Rékát hamar sikerült visszaterelnem, összebújnom vele és el is aludtunk egész gyorsan szerintem, de Zalánnal persze más volt a helyzet, vele esélyem sem volt. Így éjjel arra ébredtem félig-meddig, hogy ketten tehénkedünk a nagy ágyban, a fiúk bizonyára a nappaliban vertek tanyát, hiszen egy ideje már nem férünk el négyesben a hitvesiben....Vagy hát elférni elférünk, de akkor valamelyik felnőtt biztos nem alszik vagy merev nyakkal, háttal ébred.
Szóval kemény hetünk volt. Pedig semmi különös nem történt, csak Zalán eljutott logopédushoz és iskolaelőkészítőbe, vívó edzésre, Réka vívni és iskolában is járt, valamint tanultuk is (hát nem sokat....de nem is baj. Nyolc évesen ne tanulja már szét magát, mint némely gyerkőc az osztályban.) Munkahelyemen sem volt egyszerű, főleg a pénteki nap...na mindegy, már elmúlt. Azért voltak jó pillanatok, pl. amikor az orosz szállítónk azt írta, hogy reméli, pihentető hétvégén lesz...mire visszaírtam neki, hogy hát nem tudom, van két gyerkőcöm, de majd megpróbálom. Mire visszaírt rögtön, hogy tudja, miről beszélek, neki 3 gyereke van. :) A cseh fiú (gondolom, hogy az, sosem láttam, csak beszéltem vele telefonon, de még inkább leveleztünk) meg azzal dicsekedett, hogy megy majd wellness-ezni három napot...Hát az is tud élni! Most hogy belegondolok, nem is volt olyan rossz ez a hét. :) Múlt pénteken meg "céges buli" volt. Na hát az is. A következő volt:
Időpont: 15:45, péntek délután
Főnök: - Maradsz?
Én: - Őőőő...nem, megyek....(bolond ez, gondoltam, végre péntek, ekkor gondolja, hogy túlórázom önként??)
Főnök: - Nem maradsz?? De hát miért? Maradj már!
Én: - ....(gyanakvón hallgatok)
Főnök: - Rendelünk pizzát és lesz sör. Alkoholmentes is.
Én: - Talán ünneplünk valamit?
Fönök: - Igen, minden idők legnagyobb havi betvételét....xy milliót...
Én: - Nekem soha nem mond senki semmit!!!!!!
Végül persze maradtam, jó volt, bár olyan fiatal a banda, hogy nem tudok velük mit kezdeni. Ez persze maradjon közöttünk. :) Helyesek, aranyosak, arra emlékeztet, milyen volt 20 évesnek lenni, mindig rácsodálkozom, hogy mennyire más. Benyomtam egy pizzát, talán magyarosat, legurítottam egy gyümölcsös sört, aztán valamikor 7-8 között haza hozott a főnököm. Állítólag lesz majd csapatépítő buli is, ami vacsorával indul, sörözéssel folytatódik, majd bowlingozással végződik....nos, a vacsorán még biztosan ott leszek. A többit inkább kihagynám. Habár, ha van a sörözőben Csíki sör....
Zalán vívásáról meséltem már? Fogalmam sincs. Majd visszaolvasom magam, aztán írok róla, ha nem.
Arról biztos nem írtam, hogy anyukám kb. 2 hete elesett kerékpárral. Néhány órával később kórházba vittük és kiderült, hogy combnyaktörése van. Sokkot kaptunk. Még aznap éjjel megműtötték és most rehab-on van a kórházban. Még 3 hétig legalább. Egyelőre úgy néz ki, hogy felépül, de még sokáig nem lehet igazán tudni. Kb. egy év, mire az a csont összeforr rendesen. Fontos, hogy a csontok nem mozduljanak el. Lám, már tudok róla írni, eddig nem ment....
Na szóval azon tűnődtem fél napot, hogy vajon nincs e túlterhelve ez a lány, fogja e bírni a rendszeres vívóórákat. Igazából elnézve a többi gyereket, egyik sem volt cseppet sem kókadt, talán csak a kezdeti nehézségek? Meglátjuk, hogy alakul. Lehet, hogy sokat vállal...oda kell figyelnünk rá. Elvileg heti egy alkalommal is részt lehet venni az edzéseken. Viszont Zalánnak drukkolok nagyon, hogy tartós legyen a lelkesedése és még sok-sok évig vívjon.
Zárójelben: Múlt éjjel végignéztem Szilágyi Áron döntőbeli vívását a londoni olimpián (fenn van a youtube-on....A végén bőgtem .Micsoda vívás volt! Érdemes megnézni. A londonit is, a rio-it is. :)
Réka utolsónak fordult ki a szocreál folyosóról, mely az öltözőket rejti, majd leomlott mellém a kanapéra. Eléggé megijedtem, ami azt illeti, mert teljesen kimerültnek tűnt. Valami baj van? Beteg lesz? Van láza? Nem győztem faggatni, hogy fáj e valamije....összeveszett valakivel...végig mentem a szóba jöhető ügyek listáján, de csak pihegett a lány, hogy semmi, csak elfáradt....Akkor hasított belém, hogy hát igen, ez a lány pont 12 órája nyomja, akkor indult el a suliba és negyed 8 lesz kb., mire elterülhet a kanapén ismételten. Ráadásul 8. órában van nekik órarend szerint egy testnevelés óra. Előtte B héten öt óra, vagyis összesen hat, A héten 4, összesen 5. Ezek után még elbattyog (na jó, kocsival robogtak) még egy dupla vívóórára. Ha úgy vesszük, nem csoda, hogy Réka kimerült, az én örökké fáradhatatlan Rékám. Lehet, hogy öregszik. :)
Itthon aztán szó sem lehetett tanulásról, bár általában fél órában szoktunk egy kicsit németezni - most hogy ezt leírom, annyira perverznek hangzik - de most csak adtam neki inni, leültettem a jó meleg nappaliban és rohantam, hogy felszolgáljam nekik a vacsorát. Hogy erőre kapjon. Volt egy kis csirkefalatka, ez az, fürdés, fogmosás, táskába bepakolás, aztán villámgyorsan villanyoltást rendeltem el. Az az igazság, hogy addigra fél kilenc lett, ami másnak alapból a hétköznapi, mezei takarodó, de nálunk ez nagyon jó időnek számít. Mármint korainak. Ágyba bújtunk, illetve ők az enyémbe, aztán szundit rendeltem el, mondván, hogy annyira fáradt vagyok, biztosan én alszom el legelőször. De nem, mert ebben a pillanatban, tökéletes időzítéssel hazajött a ház ura. A gyerekek meg kirobbantak az ágyból. Grr....Rékát hamar sikerült visszaterelnem, összebújnom vele és el is aludtunk egész gyorsan szerintem, de Zalánnal persze más volt a helyzet, vele esélyem sem volt. Így éjjel arra ébredtem félig-meddig, hogy ketten tehénkedünk a nagy ágyban, a fiúk bizonyára a nappaliban vertek tanyát, hiszen egy ideje már nem férünk el négyesben a hitvesiben....Vagy hát elférni elférünk, de akkor valamelyik felnőtt biztos nem alszik vagy merev nyakkal, háttal ébred.
Szóval kemény hetünk volt. Pedig semmi különös nem történt, csak Zalán eljutott logopédushoz és iskolaelőkészítőbe, vívó edzésre, Réka vívni és iskolában is járt, valamint tanultuk is (hát nem sokat....de nem is baj. Nyolc évesen ne tanulja már szét magát, mint némely gyerkőc az osztályban.) Munkahelyemen sem volt egyszerű, főleg a pénteki nap...na mindegy, már elmúlt. Azért voltak jó pillanatok, pl. amikor az orosz szállítónk azt írta, hogy reméli, pihentető hétvégén lesz...mire visszaírtam neki, hogy hát nem tudom, van két gyerkőcöm, de majd megpróbálom. Mire visszaírt rögtön, hogy tudja, miről beszélek, neki 3 gyereke van. :) A cseh fiú (gondolom, hogy az, sosem láttam, csak beszéltem vele telefonon, de még inkább leveleztünk) meg azzal dicsekedett, hogy megy majd wellness-ezni három napot...Hát az is tud élni! Most hogy belegondolok, nem is volt olyan rossz ez a hét. :) Múlt pénteken meg "céges buli" volt. Na hát az is. A következő volt:
Időpont: 15:45, péntek délután
Főnök: - Maradsz?
Én: - Őőőő...nem, megyek....(bolond ez, gondoltam, végre péntek, ekkor gondolja, hogy túlórázom önként??)
Főnök: - Nem maradsz?? De hát miért? Maradj már!
Én: - ....(gyanakvón hallgatok)
Főnök: - Rendelünk pizzát és lesz sör. Alkoholmentes is.
Én: - Talán ünneplünk valamit?
Fönök: - Igen, minden idők legnagyobb havi betvételét....xy milliót...
Én: - Nekem soha nem mond senki semmit!!!!!!
Végül persze maradtam, jó volt, bár olyan fiatal a banda, hogy nem tudok velük mit kezdeni. Ez persze maradjon közöttünk. :) Helyesek, aranyosak, arra emlékeztet, milyen volt 20 évesnek lenni, mindig rácsodálkozom, hogy mennyire más. Benyomtam egy pizzát, talán magyarosat, legurítottam egy gyümölcsös sört, aztán valamikor 7-8 között haza hozott a főnököm. Állítólag lesz majd csapatépítő buli is, ami vacsorával indul, sörözéssel folytatódik, majd bowlingozással végződik....nos, a vacsorán még biztosan ott leszek. A többit inkább kihagynám. Habár, ha van a sörözőben Csíki sör....
Zalán vívásáról meséltem már? Fogalmam sincs. Majd visszaolvasom magam, aztán írok róla, ha nem.
Arról biztos nem írtam, hogy anyukám kb. 2 hete elesett kerékpárral. Néhány órával később kórházba vittük és kiderült, hogy combnyaktörése van. Sokkot kaptunk. Még aznap éjjel megműtötték és most rehab-on van a kórházban. Még 3 hétig legalább. Egyelőre úgy néz ki, hogy felépül, de még sokáig nem lehet igazán tudni. Kb. egy év, mire az a csont összeforr rendesen. Fontos, hogy a csontok nem mozduljanak el. Lám, már tudok róla írni, eddig nem ment....
Na szóval azon tűnődtem fél napot, hogy vajon nincs e túlterhelve ez a lány, fogja e bírni a rendszeres vívóórákat. Igazából elnézve a többi gyereket, egyik sem volt cseppet sem kókadt, talán csak a kezdeti nehézségek? Meglátjuk, hogy alakul. Lehet, hogy sokat vállal...oda kell figyelnünk rá. Elvileg heti egy alkalommal is részt lehet venni az edzéseken. Viszont Zalánnak drukkolok nagyon, hogy tartós legyen a lelkesedése és még sok-sok évig vívjon.
Zárójelben: Múlt éjjel végignéztem Szilágyi Áron döntőbeli vívását a londoni olimpián (fenn van a youtube-on....A végén bőgtem .Micsoda vívás volt! Érdemes megnézni. A londonit is, a rio-it is. :)
