2015. június 4., csütörtök

Hat nap van hátra



Nagy a meleg, az utcán árnyéktól árnyékig szökdécselek. Vagy inkább támolygok? Egész hétre ilyen időt mond, sőt, még a jövő hétre is....Hát nem tudom, keresztlányom ballagására (tudjátok, aki ősztől már Apáczais és nagyon büszke vagyok rá) egy sötétkék ruhát vettem, azt hiszem, elevenen meg fogok benne főni....

Már csak egyetlen nap van hátra a hétből. Hála az égnek! Igaz, valamelyest erőre kaptam, múlt éjjel akkorát aludtam, mint egy medve, úgyhogy valamivel az agyhalott állapot felett vagyok. A héten meg volt a környezet dolgozat, valamit magyarból is írtak és holnap hátra van még a matek. Fölösleges talán ismételnem, hogy semmit nem tanultunk rá. Illetve kedden néhány összeadást és kivonást kivasaltam Rékából, de ahogy láttam, hogy nincs hozzá kedve, feladtam. Réka szerint rengeteget gyakorolnak a suliban. Ha így gondolja, akkor biztos rendben van. Állítólag meg egy környezet dolgozat lesz, a magyar az kiszámíthatatlan. 

Hétfőre vinni kell a kötelező olvasmányt (Bóbita), amit az előző évek évfolyamaival ellentétben eddig el sem kezdtek. Szerintem nyári szünetre kapnak ebből feladatot vagy az évzáróra készülnek, más nem jut eszembe, hiszen hétfőn már az utolsó hétbe csapnak. Csak el ne felejtsem megvenni a könyvet!

Réka lógatja az orrát, hogy lassan vége a sulinak. Komolyan, nem hinném el, ha nem látnám. Meg kellett vigasztalni, hogy a vakáció második és harmadik hetében táborba megy. Az egyik az iskolában lesz délelőttönként. (Írtam én erről??? Fogalmam sincs.) Közben Zalán behúztam ovisnak egész júniusban, illetve júliusra is, amíg el nem megyek szabadságra. Kb. még 6 hét. (Hat hét??? Az semmi! Juhúúúú!) 

Holnap találkozik Zalán először a pszichológus hölggyel a nevtanban. Azt mondtam neki, hogy M. (logopédus) beteg volt a héten, úgyhogy elmaradt a foglalkozás, ezt holnap pótolják. Az igaz, hogy  egy másik nénivel......Bólogatott, elfogadta. Ez végülis majdnem igaz, M. tényleg beteg volt és a foglalkozás valóban elmaradt. Csak ennek a holnapinak semmi köze M. nénihez. Nodehát....a lényeg, hogy Zalánnak kedve legyen találkozni a pszichológus hölggyel, mert különben a két tali, félő, eredménytelen lesz. 

A védőnő is hívott 3 hete, hogy megcsinálná Zalánon a státuszt....A leltár második napjára adott időpontot (akkor még nem tudtam a leltárról), úgyhogy vissza kellett hívnom a védőnőt, hogy kérek szépen másik időpontot. Eddig még mindig elengedtek mindenhová, de a leltár az leltár....Úgyhogy védőnénihez is megyünk jövő kedden. Nem sokat lesz oviban ez a legény a jövő héten. 

Hogy mennyire fejlődöm - rossz irányba - az is mutatja, hogyan reagáltam, amikor kiragasztották a közelgő családi nap plakátját a faliújságra. Na ki találja ki mit tettem? Hagyok időt a régi olvasóknak, hátha már kiismertek...





















.... Kihúztam Zalánt arról a napról. Nem megy aznap oviba egyáltalán. Csütörtökre esik és másnap nevelés nélküli munkanap (szóval ovi nincs), mi pedig ugye Pestre utazunk a ballagásra....szóval jól jött ki az egész. Feladtam egy kicsit az ovis dolgokat, a jópofizást a szülőkkel, ismerkedés, összemelegedés....már nem akarok barátja lenni senkinek. Úgyis csak elkésnék a műsorról, mert persze fél négyre nem érek oda. Nem akarok már ilyen családi napon egymagam lófrálni (Tibi még soha nem ért rá) és az ovi sem érdekel egyelőre jobban, mint amennyire muszáj. Szóval leegyszerűsítettem a dolgokat. Talán hiba, eszembe is jutott, hogy vajon mit mondana erre a pszichológus a nevtanban, amivel a múltkor Zalán ügyében beszélgettem.....Lehet azt mondaná, magyarázzam már meg, hogy van az, hogy mire Zalánra kerül a sor valamiben, nekem mindig elfogy az erőm, türelmem, szuflám cérnám vagy így egyszerre mind....Réka családi napjait az oviban végig tudtam szenvedni, hát miért nem szenvedek még kettőt (vagy hármat?) Zalán kedvéért is? Ez jó kérdés, majd gondolkodom rajta. 

Talán már nem akarok mindent tökéletesen csinálni. Nem mondom, hogy ez jó, csak magyarázom a bizonyítványom. Bizonyos ügyekben könnyebb tapasztalattal a birtokomban dönteni. Szerintem ezért van. Jóval kevesebb az időm is, amíg itthon "lógattam a lábam" és ráértem minden programon résztvenni, úgy is éreztem, hogy nekünk ott a helyünk azon a családi napon. Most meg nem érzem azt. Egy mákszemnyit sem. Hát kihagyjuk a bulit. Csak még Tibinek el ne felejtsek szólni, hogy csütörtökön övé Zalán. Pénteken nevtan reggel, délután ballagás, szóval nagyon ne számítson rá, hogy szét fogja dolgozni magát aznap.....